Zárt ajtót mutat az unió a munkavállalóknak

Néhány hónappal ezelőtt nem kis csalódással kellett tudomásul vennünk, hogy – Nagy-Britannia és ĺrország kivételével – valamennyi jelenlegi európai uniós tagállam úgy döntött, néhány évig korlátozni kívánja a csatlakozó országok állampolgárainak engedélyhez nem kötött munkavállalását.

Berényi József külügyi államtitkár az Új Szónak elmondta, folyamatosan zajlanak a tárgyalások az egyes országok vezetői és a szlovák kabinet tagjai között, hogy az esetenként hét évig is fenntartandó átmeneti időszakot lerövidítsék vagy felülvizsgálják. „Ezen nemcsak a külügyminisztérium dolgozik, hanem valamennyi kormánytag is. A miniszterek minden kétoldalú találkozón felhozzák a témát. Én optimista vagyok, véleményem szerint két év elteltével, amikor az egyes országok felülbírálhatják ezt a megkötést, annak feloldása mellett döntenek” – nyilatkozta lapunknak Berényi József.

Hasonló véleményen van Günter Verheugen is. A bővítési biztos szóvivője, Jean-Christophe Filori kijelentette, meggyőződésük, a jelenlegi tagállamok nagyon gyorsan tudatosítják, hogy munkapiacukra a vártnál sokkal kisebb nyomás nehezedik majd, és okafogyottá válnak az óvintézkedések.

ĺgy gondolja Nannette Ripmeester, egy munkaerő-mobilitással foglalkozó rotterdami iroda munkatársa is, aki az EurActiv magazinnak nyilatkozva a közelmúltban elmondta, az olcsó munkaerő tömeges beáramlása Nyugat-Európába nagyon valószínűtlen.

Persze nem mindenki ért egyet az újonnan csatlakozó országok munkavállalóinak alacsony mobilitásával. A Szlovák Tudományos Akadémia tavalyi felméréséből kiderül, a megkérdezett szlovák állampolgárok 47 százaléka foglalkozik a külföldi munkavállalás gondolatával. A statisztikák szerint jelenleg is 75 ezer szlovákiai állampolgár dolgozik legálisan az Európai Unió tagországaiban. Akik azonban követni akarják példájukat, nem lesz egyszerűbb a dolguk, hiszen továbbra is szükségük lesz munkavállalási engedélyre ahhoz, hogy külföldön dolgozhassanak.

Németország és Ausztria hét évig kívánja fenntartani a munkavízum-kötelezettséget. A felmérések szerint pedig éppen Németországban szeretne dolgozni a legtöbb hazai munkavállaló.

Svédország és Belgium két évig köti engedélyhez a munkavállalást, Dánia vezetése még ennél is tovább, öt éven át nem engedi be szabadon az országba a kelet-európai munkásokat. Aki Finnországban akar dolgozni, annak is két évig lesz szüksége munkavállalási engedélyre, azonban a nem hivatalos adatok szerint a finn munkaügyi hivatalok tízből nyolc esetben gond nélkül kiállítják az engedélyt. Akiket visszautasítanak, azok általában a balti államokból érkeznek. Hollandia januárban jelentette be, hogy legtöbb 22 ezer kelet-európai munkavállalót fogad évente. Amszterdam azonban nem a szlovákoktól, inkább a lengyelektől tart. Franciaország és Spanyolország is két éven át vigyáz a munkaerőpiacára, Portugália hasonló intézkedést fontolgat. Olaszország is ragaszkodik az eddigi, engedélyhez kötött munkavállalás gyakorlatához, csakúgy, mint Luxembourg. A nagyhercegség azonban azt is bejelentette, hogy részletes elemzést készít a május elseje utáni munkaerőpiaci helyzetről, és ennek fényében akár át is értékelheti az engedélyeztetés rendszerét.

Norvégia ugyan nem tagja az Európai Uniónak, azonban a legtöbb uniós jogszabályt magáénak érzi és betartja. Ezért nem volt meglepő, amikor Oslo is elvetette a nyitott kapuk politikáját, és Svédország példáját követve bevezette az átmeneti korlátozást.

Szlovákia leendő EU-biztosa nem ért egyet a korlátozásokkal. A Reuters hírügynökség által idézett Ján Figeľ szerint a szolidaritás hiányára vall, hogy 14 évvel a berlini fal leomlása után hosszú évekig tartó átmeneti időszakok bevezetése mellett döntöttek az Európai Unió tagállamai.

Marad itthon elég orvos?

Kiürítheti a csatlakozó országok kórházait az EU május 1-i bővítése – írja az eubusiness.com. Az EU régi tagállamaiban az orvosok nyolcszor-tízszer annyit keresnek, mint a legtöbb csatlakozó országban – értesült a gazdasági hírszájt. A portál szerint különösen a határ menti kórházakat fenyegeti az agyelszívás. A nyugati országok közelében dolgozó orvosok akár ingázhatnak is, megspórolva ezzel a költözés és a drágább nyugati élet költségeit. Az agyelszívást nehéz megakadályozni. Az EU-ban hét-nyolcezer eurót is megkeres egy kórházi szakorvos, Magyarországon nyolcszáz, Lengyelországban már csak négyszázhúsz euró az orvosok átlagkeresete. A szlovák egészségügyi államtitkár, Peter Ottinger szerint a régió kisebb kórházait fenyegeti a legnagyobb veszély. A frissen végzett orvosok állítólag alig várják, hogy külföldön helyezkedhessenek el. (i-x)