Tovább mélyül a kelet és nyugat közötti árok Németországban

Berlin. A hétfőn este Magdeburg és Dessau utcáin látottak fényesen bizonyították a 80-as években fennen hangoztatott honeckeri tételt: a két német állam már azért sem egyesülhet, mert a szocializmust éppúgy nem lehet összehozni a kapitalizmussal, mint a tüzet a vízzel.

Friss adatok szerint Kelet-Németországban az átlagos munkanélküliségi ráta 18,5 százalék, de például Szász-Anhalt és Mecklenburg tartományban meghaladja a 20 százalékot. (A nyugati országrész átlagos mutatója csupán 8,4 százalék.) A keleti régióban az állástalanok túlnyomó többségének már évek óta nincs munkahelye. Ezért is tiltakoznak olyan hevesen a szövetségi kormány szociális csomagtervének újabb változata, a Hartz IV terv ellen.

Ennek egyik pontja értelmében a tartósan (egy évnél hosszabb ideje) állástalanok állami támogatása a szociális segély (jóval alacsonyabb) szintjére csökken. Ráadásul a terv „megengedhetőnek” mondja ki, hogy a munkanélküli személyt családostul olcsóbb bérű lakásba kényszerítsék, ha nem bírja fizetni a magas lakbért. Hab a tortán, hogy a munkanélküli gyermekeinek takarékkönyvében lévő összeg 750 eurót meghaladó részét beszámítja az állam az eltartottak után járó segélybe – azaz ennyivel csökken a kiskorú eltartottak után fizetet segélypótlék összege. Az efféle megalázó „reformok”, amelyeket jellemző módon az összes keleti tartomány kormánya elutasított a parlament felsőházában, pártállástól függetlenül, a végsőkig feszítették a húrt. Jól jellemezte a helyzetet a magdeburgi tüntetők egyik táblájának szövege: „Schröder kancellár! 1989-ben sokan a szakadék peremén álltak a keleti országrészben. 2005 januárjában (a csomagterv hatályba lépésekor) ezek egy lépéssel előbbre lesznek. Le a Hartz-tervvel!” A tv-filmek tanúsága szerint az 1989 viharos őszéről ismert „Mi vagyunk a nép!” jelszót skandáló tüntetők igen puskaporos hangulatban vonultak fel Magdeburg központjában. Szó ami szó, az utóbbi hónapokban sokat kellett nyelniük a volt NDK-soknak. Júniusban a szövetségi bíróság Helmut Kohlnak adott igazat a Stasi aktái körüli jogi vitában, megtiltva a volt kancellárról készített Stasi-jegyzőkönyvek megtekintését harmadik személyeknek. Ugyanakkor az egykori NDK-politikusok (Manfred Stolpe, Gregor Gysi) aktáiban kedvükre csemegéznek az újságírók. Júliusban a szövetségi munkaügyi ügynökség 800 nyugati tanácsadót küldött a keleti tartományokba, fejenként 5000 euró rendkívüli prémiummal megajándékozva, hogy segítsenek az ott élőknek az új munkanélküli segély 16 oldalas kérdőívének kitöltésében. Az általános felzúdulást hallva a hivatal megígérte, hogy 2005 közepétől keleti hivatalnokokat fog alkalmazni erre a feladatra...

Az egykori keletnémet állampárt, az NSZEP jogutóda, a PDS szépen profitál az ilyen húzásokból. A tavaszi türingiai választáson a reformkommunisták a tartomány második legerősebb pártja lettek. Várhatóan Brandenburgban is meg fogják szorongatni az eddig legerősebb szocdemeket, akikre a „bűnbak” szerepe és jelentős visszaesés vár a Schröder-kormány népszerűtlen lépései miatt. A Hartz-terv hullámai láttán a PDS frakcióvezetője a szász tartományi gyűlésben meggyőződését fejezte ki, hogy „azok ott nyugaton még mindig nem tudják, mi történik nálunk”. Peter Porsch a Hartz-tanácsadók delegálását neokolonialista húzásnak minősítette, amely szerinte ismét felszakította a kelet-nyugati árkot. Egy országos lapban Porsch óva intett a keleti régió lakosságában „növekvő haragtól”, amely egy napon váratlanul és féktelenül kitörhet.

Ennek előszele alkalmasint már érződik is. Egy hannoveri újság szerint SPD-tagok elektronikus levelek útján Schröder kancellár megbuktatására szólítják fel a szocdem párt tagságát. Céljuk rábírni az ősszel esedékes tartományi és helyhatósági választásokon fellépő SPD-jelölteket, hogy utasítsák el a szövetségi kormány megszorító politikáját.