Támadás február második felében?

Moszkva/Washington. Az orosz hadsereg vezérkarának információi szerint az Egyesült Államok és szövetségesei február második felében indítják meg a katonai műveletet Irak ellen. Az orosz katonai vezetés egyik névtelenül nyilatkozó magas rangú képviselője azt közölte tegnap az Interfax hírügynökséggel, hogy Irakra egyszerre mérnek majd csapásokat a levegőből, a tengerről, valamint a szárazföldről, és a háború előreláthatóan egy hónapon belül befejeződik. Moszkva úgy tudja, hogy a hadműveletek rögtön elkezdődnek, amint 150 ezer amerikai és szövetséges katona lesz a Perzsa-öböl térségében (számuk most 100 ezerre tehető.) Az orosz katonai vezető úgy vélekedett, hogy a háború valódi célja az olaj fölötti ellenőrzés megszerzése.

Alexander Vershbow, az USA moszkvai nagykövete azt mondta a Komszomolszkaja Pravdának, hogy Washington értelemszerűen kizártnak tartja az orosz részvételt az Irak elleni akcióban, de támogatást, vagy legalábbis politikai megértést vár Moszkvától. A diplomata ismételten felvetette azt az amerikai ajánlatot, hogy Oroszország – „helyes hozzáállás” esetén – részt vehet az iraki gazdaság, elsősorban az energiaszektor helyreállításában. A diplomata egyébként nem bízik Szaddám Husszein önkéntes távozásában, és legszívesebben egy lakatlan szigeten jelölné ki a diktátor új lakhelyét. Az orosz vezetés az iraki gazdasági befolyás jövője mellett amiatt is aggódik, hogy a háború milyen hatást gyakorol a kőolaj világpiaci árára. Ha beigazolódnak azok a prognózisok, hogy egy sikeres iraki akció után Oroszország legfontosabb exportcikkének ára a hordónkénti 15 dolláros ár alá zuhan, az komoly csapást jelentene az utóbbi években sikeresen fejlődő, de még törékeny orosz gazdaságra. Különösen aggasztó Moszkva számára, hogy Oroszországnak idén több mint 17 milliárd dolláros külső adósságrészletet kell visszafizetnie.

Az amerikai nagykövet cáfolta azt is, hogy Moszkva túlságosan sok egyoldalú engedményt tesz Washingtonnak. Felhívta a figyelmet: Afganisztánban, a tálib rezsim szétzúzásával például Amerika Oroszországot is mentesítette az iszlám szélsőségesek nyomása alól a közép-ázsiai FÁK-tagországok határán.

George Bush amerikai elnök korábban is hangoztatott álláspontját megismételve hangsúlyozta: „Sok időnk volt annak megállapítására, hogy Irak jelenleg a múlt régi trükkjeit alkalmazza. Mennyi időre van még szükségünk, hogy lássuk, egyértelmű, hogy nem szerel le?” Megkérdezték tőle, csalódott-e Franciaország miatt, amely jelezte: meg fogja akadályozza a Biztonsági Tanácsban az Irak elleni háború jóváhagyását. Bush szerint fontos, hogy mindenki megértse: Szaddám Huszein kezében van a világ néhány leghalálosabb fegyvere, és súlyos fenyegetést jelent Amerikára, Amerika barátaira és szövetségeseire nézve. A világ összefogott, köztük Franciaország is, hogy Szaddám Huszeint felszólítsa a leszerelésre, ő azonban ennek nem tesz eleget. Mintha valami rossz filmet vetítenének újra, Szaddám Huszein húzza az időt, s bújócskát játszik az ENSZ ellenőreivel. Megismételte, hogy Iraknak így vagy úgy meg kell válnia fegyvereitől, s ha erre nem hajlandó, akkor az USA egy koalíció élén rá fogja kényszeríteni. Arra a kérdésre, hogy kik alkotják ezt a koalíciót, s köztük van-e Franciaország és Németország, az elnök a BT Irakról elfogadott 1441. számú határozatának példájára utalt: a bölcsek azt jósolták, hogy senki sem áll majd az USA mellé, a határozatot azután mégis egyhangúlag fogadták el.