Szívesen jöttek a sztárok és a művészek

Amikor John F. Kennedy átvette a hatalmat Dwight D. Eisenhowertől, nemcsak az amerikai politikában és társadalomban történt változás. A Fehér Ház számára is új teljesen időket hozott az 1961-es év: a régi elnöki palota ekkor vált igazán a szabad és fejlődő Amerika jelképévé.

J.F.K-t 1961 január 20-án az Egyesült Államok 35. elnökeként iktatták be hivatalába. Úgy festett, mint egy ifjú hős, felesége, Jackie pedig mindenkit elbűvölt. Intelligens és attraktív volt, Kennedy tudatosan „titkos fegyverként” vetette be. Szállóigévé vált Kennedy elnök párizsi mondata: „Én vagyok a férfi, aki Jacqueline-t ide elkísérte.“

Norman Mailer író így vallott a Kennedyekről: „Nagyon szerettem a Kennedyeket, nemcsak azért, mert igazi amerikaiak voltak, hanem mert egy kis Hollywoodot, egy kis álomvilágot is Washingtonba hoztak.”

Szívesen jöttek a first lady meghívására a híres sztárok, művészek a Fehér Házba, melyet teljesen a feje tetejére állított. Átalakította, kitűnő ízléssel újra berendezte drága antik bútorokkal, porcelánnal és ezüsttel. A leghíresebb bútordarab bizonyára az ovális iroda íróasztala lett, amelyet egy, az amerikai partoknál 1850 körül elsüllyedt brit hajó felszínre hozott faanyagából készítettek. Az asztal a britek ajándéka volt az elnöknek, amiért visszaszolgáltatták a HMS Resolute nevű angol hajó roncsait. Kennedy utódai ugyan más bútort használtak, de Bill Clinton kérésére visszaszállították az elnöki dolgozószobába.

Jackie értékes festményeket is összegyűjtött, híres elnökök portréival díszítette a falakat, amerikai történelemmel itatta át az egész palotát.

Bár mindent tudott férje nőügyeiről, hallgatott, és kínosan ügyelt a látszatra. Példásan nevelte Caroline-t és az ifjabb John-t: az elvesztett harmadikat a házaspár mélyen meggyászolta, hiszen minden vihar és hűtlenség ellenére szerették egymást.

1963 november 22-én Dallasban lövések dördültek, melyek mindennek véget vetettek. Jackie-nek el kellett hagynia a Fehér Házat.

Eszméi, elképzelései azonban még ma is élnek; még a szigorú fehér házi asztali protokollt is ő vezettette be. (ug)