Saron történelmet írt – de belebukhat

Saron tervét, amelynek értelmében Izrael kivonja katonáit a Gázai övezetből és felszámolja az ottani izraeli településeket, valamint további négy elszigetelt izraeli települést Ciszjordániában, kedden a késő esti órákban, maratoni és példátlanul heves vita után hagyta jóvá az izraeli törvényhozás, a kneszet. Benjamin Netanjahu pénzügyminiszter közölte: három másik kormánytaggal – Dan Naveh egészségügyi, Limor Livnat oktatási, valamint Jiszrael Kac mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszterrel – együtt két hét múlva lemond posztjáról, ha Saron nem lesz hajlandó népszavazást rendezni a tervről. Egy kormányforrás szerint „a népszavazás csak a vitákat és az erőszakot szolgálná, testvérgyilkos harcokhoz vinne közelebb, és legkevesebb hat hónappal késleltetné a terv végrehajtását. Saron inkább az előrehozott választásokat fogadja el, semmint a népszavazást”. Egyébként a kneszetben tartott szavazás során Saron kormányának két tagja, Uzi Landau tárca nélküli miniszter és Michael Ratzon belügyminiszter-helyettes a terv ellen szavazott, kettejüket ott a helyszínen menesztette a kabinetből a miniszterelnök.

Az izraeli társadalom megosztott a kérdésben. Az 1967-es (hatnapos) háború óta most először szavazta meg a kneszet, hogy Izrael kivonuljon a megszállt palesztin területek egy részéről, és eltávolítson onnan mintegy 8 ezer zsidó telepest. A jobboldali kormányfőt tekintették eddig a telepépítés vitán felüli bajnokának. Saron most elfogadtatta a parlamenttel a kivonulás tervét, de nem biztos, hogy céljai eléréséhez megvannak a politikai eszközei.

Saron ugyanis megtört egy olyan tabut, amelyet még a néhai munkapárti miniszterelnök, Jichák Rabin, az 1993-ban kezdett békefolyamat atyja sem mert megszegni. Sem Rabin, sem az – 1995-ös meggyilkolása után – őt követő, szintén munkapárti Simon Peresz nem számolt fel telepeket. Most a kneszet szavazása éppen annak a napnak az előestéjére esett, amely a zsidó naptár szerint a Rabinnak szentelt hivatalos megemlékezések napja. Idén az emlékünnepségekre olyankor kerül sor, amikor szélsőségesek halálos fenyegetéseket intéznek Saronhoz, mert éppúgy árulónak tekintik, mint annak idején Jichák Rabint.

Bár Saron kedden győzelmet aratott, még távolról sincs túl a nehezén. Nincs már stabil többsége a kneszetben a jövő heti szavazásra, amelyen a kitelepítendők kártalanításáról és a jövő évi pénzügyi törvényről döntenek a képviselők. Keddi sikerét is főként az ellenzéki Munkapártnak köszönheti, miközben saját pártja, a Likud 40 képviselője közül 17 a terv ellen szavazott. Netanjahu sem véletlenül fenyegetőzött lemondással: egyszer már volt kormányfő, s most is szeretné elfoglalni Saron helyét.

Az izraeli tájékoztatási eszközök szerint Saronnak a következő napokban meg kellene próbálnia bevonni kormányába a munkapártiakat. Ez a manőver azonban belső robbanást idézhetne elő a már amúgy is megosztott Likudban. Augusztusban a jobboldal legnagyobb pártjának központi bizottsága ugyanis leszavazta a munkapártiak bármilyen bevonását a koalícióba.

Több izraeli megfigyelő is úgy véli, hogy Saron a győzelme ellenére nem tudja, hogyan lábaljon ki a válságból, és elkerülhetetlennek tűnnek az idő előtti választások, jóllehet a törvényhozás mandátuma 2006 novemberéig szól. Mindezt tovább bonyolítja, hogy az izraeliek nemcsak a kivonulás, hanem a népszavazás ügyében is megosztottak. A Maariv című lap által közzétett felmérés szerint 50 százalék kíván ilyen – Izraelben eddig példa nélküli – referendumot, míg 45 százalék ellenzi azt.