Ősi népcsoport a lápi (mocsári) arabok

Bagdad. A Szaddám Huszein elleni bírósági eljárás vádpontjai között lesz többek között az iráni határ közelében élő, úgynevezett lápi arabok elnyomása is – értesült a Hürriyet török napilap. Az Irak délkeleti, főleg síiták lakta részén él egy ősi arab népcsoport, a madan nép, vagyis a lápi (vagy mocsári) arabok. Több mint hatezer éve élnek a Tigris és az Eufrátesz találkozásánál terjeszkedő mocsárvidéken, őseik a suméroktól kezdve látták a nagy keleti birodalmak fölemelkedését és bukását. A lápi arabok félnomád törzseinek élete Szaddám Huszein uralma alatt megváltozott. Az erőszakosan modernizáló elnököt az arab népcsoport kezdetleges életmódja akadályozta nagyszabású tervei végrehajtásában, a mocsárvidék lecsapolásában és gazdag olajkincseinek kiaknázásában. Először pénzzel próbálta rávenni őket a távozásra, majd erőszakkal telepítették őket a közeli városokba. A Human Righs Watch emberi jogi szervezet idén januárban kiadott jelentésében megállapította: az iraki rezsim közel 15 éve módszeres hadjáratot folytat a lápi arabság elpusztítására. A kormányzat olyan eszközöket vetett be e célra, mint falvak bombázása, tömeges kivégzések és emberek tömeges elhurcolása. Ennek következtében az eredeti 250 ezres népességből mára csupán 50 ezer maradt, ezek egy része is a szomszédos Iránba menekült. A brit védelmi minisztérium már 1993 novemberében video- és fényképfelvételeket hozott nyilvánosságra, amelyeken elpusztult, kihalt települések voltak láthatók Irak déli részén: az iraki erők felgyújtották falvaikat. A lápi arabok világa a modern civilizációtól csak nagyon kevéssé érintett: cölöpökre erősített, nádkötegekből összerótt jellegzetes csúcsíves kunyhókban élnek, szövik tarka szőnyegeiket, nádcsónakjaikon háromágú szigonyuk segítségével halásznak, és legeltetik vízibivalyaikat. A lápi arabokat Wilfred Thesiger brit kutató fedezte fel a világ számára 1964-ben. Jellemzése szerint a lápi arabok „gőgösek, önfejűek, büszkék. Soha nem fogadtak el semmilyen urat maguk felett, és inkább meghalnak, de a szégyent nem tűrik”.