Obama Kadhafi esélyeiről

Az amerikai elnök a washingtoni Nemzeti Védelmi Egyetemen az amerikai Líbia-politikáról mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a beavatkozással és a légtérzár megteremtésével sikerült megakadályozni Kadhafi erőinek előrenyomulását és a népirtást.

Omaba rámutatott, hogy a hadműveletek irányítását szerdától a NATO veszi át az Egyesült Államoktól.

"Természetesen nem kérdéses, hogy Líbiának - és a világnak - jobb lesz, ha Kadhafi nem lesz hatalmon. Más vezetőkkel együtt elfogadtam ezt a célt, aminek elérésre aktívan törekszünk, de nem katonai eszközökkel. Ám hiba lenne katonai missziónk feladatát kiterjeszteni a rendszerváltásra" - mondta az amerikai elnök, rámutatva, hogy a koalíció szétforgácsolódna, ha megkísérelné megdönteni Kadhafi uralmát.

Obama meglátása szerint egy ilyen akció - miként Irakban - a szárazföldi csapatok bevetésével, katonai veszteségekkel és civil áldozatokkal, hatalmas költségekkel és felelősséggel járna. Obama megfogadta, hogy Amerika akadályozni fogja a líbiai rezsim fegyver- és pénzutánpótlását, segíteni fogja az ellenzéket és együttműködik más országokkal, hogy közelebb hozza azt a napot, amikor Kadhafi távozik a hatalomból, de - mint mondta - ez nem történik meg máról holnapra.

Beszédében Obama, mint az Egyesült Államok haderejének főparancsnoka kifejtette katonai doktrínáját. Eszerint fő feladata, hogy szavatolja az ország biztonságát, aminek érdekében sohasem fog habozni, hogy gyorsan, határozottan és egyoldalúan a katonai erőhöz nyúljon, hogy "megvédjük népünket, hazánkat, szövetségeseinek és alapvető érdekeinket". Példaként ezzel kapcsolatban azt hozta fel, hogy az Amerika mindenhová követni fogja az al-Kaidát, ahol az csak megveti a lábát.

Az elnök szerint katonai erő alkalmazására akkor is szükséges lehet, amikor Amerika biztonságát nem éri közvetlen fenyegetés, de az érdekeit és az értékeit igen. Obama ebbe a kategóriába a természeti csapások következményeinek felszámolását, a népirtás megakadályozását, a békefenntartást, a regionális biztonság és a kereskedelem szavatolását sorolta.

"Ezek nem egyedül Amerika problémái, de fontosak számunkra és olyanok, amelyeket érdemes megoldani. És ilyen körülmények között, tudjuk, hogy az Egyesült Államokhoz, mint a világ legerősebb országához, segítségért fognak folyamodni" - jelentette ki Obama, majd hozzátette: "ilyen esetekben nem kell félnünk a cselekvéstől - ám a cselekvés terheit Amerikának nem egyedül kell viselnie."

Az elnök az ilyen, morális szempontból szükségszerű fellépésekhez sorolta a líbiai beavatkozást. Hangsúlyozta, hogy ha még egy napot vár a beavatkozással, akkor Bengáziban Kadhafi erői olyan vérengzést hajtottak volna végre, amely "foltot ejtett volna a világ lelkiismeretén".

"Nem az volt a nemzeti érdekünk, hogy megengedjük, hogy ez megtörténjen" - jelentette ki Barack Obama.

Az amerikai elnök rámutatott, hogy Amerika tartotta magát az akció kezdetén meghirdetett ígéretéhez, vagyis ahhoz, hogy szerepe korlátozott marad, hogy nem küld szárazföldi csapatokat Líbiába, és hogy a  vezető szerepet néhány napon belül másnak engedi át.

Mint mondta, az Egyesült Államok támogató szerepet fog játszani a NATO-akcióban, egyebek között hírszerzési és logisztikai segítséggel, a bajba jutott katonák felkutatása és mentése, illetve a líbiai rezsim csapatai kommunikációjának zavarása révén.

Barack Obama szerint az Egyesült Államok kiveszi a részét a demokratikus átmenet nehéz feladatának biztosításából is, de annak megvalósítás a nemzetközi közösség - és ami a legfontosabb - a líbiai nép feladata lesz.  Megígérte, hogy Amerika az ország újjáépítéséhez meg fogja őrizni a rezsimtől lefoglalt 33 milliárd dollárt, mert az a líbiai népet illeti meg.

Obama méltatta, hogy a 12 tagú nemzetközi koalíciónak tagja lett két arab állam, Katar és az Egyesült Arab Emírségek is. Az elnök kiemelte, hogy amíg a líbiai fellépéshez szükséges koalíció megalakításához és a BT-határozat elfogadtatásához mindössze egy hónapra volt szükség, addig a 90-es években, Bosznia esetében a nemzetközi közösségnek több mint egy év kellett ahhoz, hogy engedélyezze a légierő bevetését a civilek védelmében.