Nem vagyunk kampánytéma

Kettős állampolgárság, választójog, határokon átívelő egyesítés. 2010-ben a külhoni magyarok még fontos kampánytémát szolgáltattak, most szinte senki sem foglakozik velünk – igaz, negatív értelemben sem. Az utóbbi években alapvetően változott meg a baloldal kisebbségi magyarokkal kapcsolatos véleménye. A jobboldalé ugyanaz maradt, ám közben mintha a témák fogytak volna el.

A 2010-es országgyűlési választás után nem sokkal a magyar parlament elfogadta a kedvezményes honosításról szóló törvényt, amely megkésett reakció volt a 2004-es, elutasító népszavazásra. A törvényt néhány szocialista képviselőn kívül mindenki megszavazta, így 2011 januárjától minden kisebbségi magyar kedvezményesen szerezhetett magyar állampolgárságot. A jogszabályra reakcióként Szlovákiában a Fico-féle ellentörvény született, mely azóta is a kétoldalú kapcsolatok egyik neuralgikus pontja.

Hiányzó programok
A kettős állampolgárságról szóló törvényt még egy nagyobb horderejű jogszabály követte: a választójog megadása a külhoni állampolgároknak. Ebben a kérdésben már nem volt teljes egyetértés a pártok között. Ezután viszont semmilyen jelentősebb, a kisebbségi magyarokkal kapcsolatos lépés nem történt az Országgyűlésben.

A pártprogramok szerint pedig a választás után sem fog történni. A Fidesz – amely programot sem írt –, nem ígért semmit sem, a többi bejutásra esélyes párt pedig nagyrészt deklaratív jellegű megállapításokat tett. A külhoni magyarok eddigi jogállását és támogatási szintjét ugyanakkor senki sem kívánná visszanyesni, egyedül Gyurcsány Ferenc jelentette ki, hogy elvenné tőlük a szavazati jogot. Míg 2002-ben a baloldal részben a külhoniaknak adott kedvezményekkel riogatva kampányolt, most ezt egy párt sem meri megtenni. Sőt, 2010 után Mesterházy Attila, majd a politikába visszatérő Bajnai Gordon is Canossát járt Erdélyben, bocsánatot kértek a kisebbségi magyaroktól és hangsúlyozták: teljesen más politikát akarnak folytatni, mint a korábbi baloldali kormányok.

Az ellenzéki – baloldali és jobbikos – programokban közös, hogy a magyar–magyar kapcsolatok és programok alakításába nagyobb beleszólást engednének a külhoni magyar szervezeteknek, reprezentatívabb módon szólítanák meg őket (most pl. Szlovákiából csak az MKP-t hívják meg a budapesti egyeztetésekre, hidas politikusokat nem), valamint átláthatóbbá tennék a támogatási rendszert.

Több pénz jött
A fent leírt törvényi változások mellett volt még egy technikai jellegű módosítás, amely érintette a kisebbségi magyarságot: megszüntették a Szülőföld Alapot, helyét a Bethlen Gábor Alap vette át. A külhoni magyarok támogatására megítélt pénzek pedig nominális értéken kb. megkétszereződtek az elmúlt négy évben. Míg a 2009-es magyar költségvetésben (és a 2010-esben is) – ezeket még a baloldali kormányok készítették – összesen kb. 9,5 milliárd forintnyi összeget különítettek el a határon túli magyarok támogatására, addig az idei büdzsében ezen tételek összesített összege 19 milliárd forintra rúg. 2011- ben 13,3, egy évre rá 14, tavaly pedig már 16 milliárd ment erre a célra.

A rendszer ugyanakkor – hasonlóan a többi magyarországi kormányzati forráshoz – nem működik átláthatóan: nehéz pontos képet kapni arról, mire ment el a pénz, kik voltak a kedvezményezettek, s főként, miért kapták a nem kis támogatásokat.