Nem Obama írja az üzeneteket saját Twitter-profilján

 

Minden olyan közösségimédia-profilt, amely az elnök nevét viseli, bérbe adták egy pártsemleges, adományokból élő nonprofit szervezetnek, amelyet nem túlságosan zavar, hogy az olvasók nem tudnak a változásról.    Minthogy Obama az első olyan hivatalban lévő amerikai elnök, akinek Twitter-profilja van, a bizonytalan jogi hátterű profilátadás olyan kérdéseket vet fel, amelyek tíz évvel ezelőtt nyilvánvalóan fel sem merülhettek volna. Példának okáért azt, hogy egy politikus legálisan bérbe adhatja-e értékes online identitását egy külső szervezetnek?Etikus-e ez? A szövetségi törvények szemmel láthatóan nem tartanak lépést ezekkel a kérdésekkel.    Obama volt az egyik első olyan politikus, aki felismerte a közösségi média jelentőségét a szavazókkal való kommunikációban. Twitter-profilját hivatalának egyik alkalmazottja hozta létre 2007. március 5-én, két hónappal azelőtt, hogy Obama hivatalosan bejelentette, indul az elnökségért. Kampánystábja a versenyben végig, majd az első mandátum idején és a második mandátumért folytatott kampányban is arra használta a felületet, hogy híreket közöljön Obama fő politikai törekvéseiről, s hogy megpróbálják belevonni az amerikaiakat ezekbe a törekvésekbe.     Most januárban azonban az elnöki hivatal átadta az összes elnöki médiaprofil és a levelezőlista üzemeltetését egy újonnan alakult, "akciószervező" jogi személynek (Organizing for Action, OFA), amelynek rövidített neve ráadásul azonos az elnökválasztási Obama-kampány nevének - Obama for America - rövidítésével.    Bár az OFA beleírta a profilok "önéletrajzába", hogy azokat immár saját alkalmazottai töltik meg tartalommal, kialakult egy olyan helyzet, amelyben egy újonnan alakult szervezetnek egyik napról a másikra több millió előfizetője lett. Ha egy honlap vásárolni akar 30 millió előfizetőt, akkor az több mint 153 ezer dollárba kerül az Egyesült Államokban.    Az OFA-nak egyébként van saját Twitter-profilja is, de az egyelőre sokkal kevésbé népszerű.    Az Obama-médiaprofilok egyik fő célja, az állampolgároknak különböző akciókba való bevonása rögtön az OFA céljait kezdte szolgálni.     Ez olyan, mintha az elnök egy telefonbeszélgetése közben átadná a kagylót egy telemarketinges ügynöknek, akinek még a hangja is hasonlít az államfőére. Még plasztikusabban: az elnökjelölti kampánystáb átadja a kagylót egy másik cég képviselőjének.     Másfelől az elnök is profitálhat az OFA sikereiből, és ez már felveti a kérdést, hogy Obama legálisan kap-e ily módon támogatást. Igaz, ő már többet nem kampányolhat azért, hogy újra elnök lehessen, harmadik mandátuma nem lehet az amerikai törvények értelmében.    Jason Kaune, a Nielsen Merksamer kaliforniai ügyvédi iroda politikai joggal és etikával foglalkozó ügyvédje a cikk írójának nyilatkozva azt mondta: ha az OFA csak politikai előnyt hoz Obamának, gazdaságit nem, akkor az nem zavarja a kampányfinanszírozást ellenőrző amerikai bizottságot.    Nemcsak az OFA hibája, hogy a felhasználók azt gondolják, Obamát olvassák a Twitteren, amikor az ő profiljára csatlakoznak, ezért maga a Twitter is felelős. Ugyanis a szolgáltató Obama profiljaként hitelesíti az OFA által üzemeltetett oldalt, ráadásul nem Obama az első, akivel ez előfordul.