Ne vedeljünk – borozgassunk!

Mariann Fischer Boel (középen) mezőgazdasági biztos egy spanyolországi borkóstolónTASR/EPA-felvételA parlamenti voksoláson 484 igen, 129 nem, 24 tartózkodó szavazattal elfogadott szövegben a képviselők elítélték a válogatás nélküli kivágás ösztönzését, és nem értettek egyet a lepárlás támogatásának azonnali eltörlésével sem, ugyanakkor bátorítanák a mérsékelt borfogyasztást. Ebben a három kérdésben volt a legszembetűnőbb a véleménykülönbség.

Az Európai Unió világszinten a bor első számú termelője, első számú fogyasztója és első számú exportőre – emlékeztetett a görög Katerina Baceli saját kezdeményezésű (tehát nem kötelező érvényű, hanem véleményadó) jelentésében. Az unióban több mint 1,6 millió gazdaságban, 3,4 millió hektárnyi területen foglalkoznak borászattal, az EU adja a világ bortermelésének 60 százalékát.

Veszélyben a sokszínűség

A jelentés szerint a bortermelés pozitív hatást gyakorol a környezetre, elsősorban a talaj erózióval szembeni védelme révén, de azért is, mert általában a természeti erőforrások kiterjedt felhasználásával jár. A képviselők szerint „az európai borágazat reformja fő céljának az ágazat dinamikusabbá és versenyképesebbé tételének kell lennie, anélkül, hogy az piacveszteséggel járna, figyelembe véve az európai bortermelők és borfogyasztók érdekeit, az európai borászati hagyományok tiszteletben tartását, valamint az európai borok minőségét és hitelét”.

Ezzel szemben azonban a tömeges és válogatás nélkül történő kivágás tervét makacsul javasló bizottsági forgatókönyv indokolatlan támadást intéz az európai borászati örökség ellen, például a legérzékenyebb termelési övezetekben, és alkalmatlan mind az európai túltermelés elkerülésére, mind az ágazat versenyképességének megerősítésére az egyre bővülő világpiacon – áll a jelentésben. A képviselők úgy vélik, az Európai Bizottság javaslata „az európai bortermelés olyan szerkezeti átalakítását tervezi, amely a termelés néhány szőlész-borász nagytermelő kezében történő összpontosításához és az előállított borok jellegtelen egyformaságához vezet, és amely következésképpen veszélybe sodorja az európai borok sokszínűségét és számos európai régió gazdasági, társadalmi és kulturális gazdaságát”.

Szőlőből is lehet

Európa vezető bortermelőit főleg azok a javaslatok háborítják fel, amelyek 400 ezer hektárnyi szőlőültetvény erőszakos kipusztítását iktatják tervbe a következő öt évre szólóan. A spanyolok szerint ennek következtében teljes régiók sivatagosodhatnak el Európában. Ellenállás van azokkal a tervekkel kapcsolatban is, amelyek szerint engedélyeznék a harmadik országból importált szőlőmust használatát. Ez a termelők szerint tönkretenné a hagyományos európai gyártási technológiákat. Tény, az uniós borágazat reformjára elsősorban a belső fogyasztás csökkenése, valamint a nemzetközi versenyképesség romlása miatt van szükség. Miközben rohamosan nő az „újvilági” bortermelő országokból, Ausztráliából, Dél-Afrikából, Chiléből, Argentínából, valamint az USA-ból a behozatal, a jelenleg piacvezető EU borexportja alig nő vagy éppen stagnál. Szakértők szerint minden esetben azonos szabályoknak kellene vonatkozniuk az európai és az importált borokra, ugyanis az importált borok jelentős részét az EU-ban nem engedélyezett eljárásokkal állítják elő. Ezeknek a költségek csökkentése mellett gyakran az a céljuk, hogy a szőlőművelés és borkészítés hiányosságait elfedjék.

Bor és közegészség

A képviselők szerint „az európai bortermelési ágazat fenntartható fejlődéséhez arra van szükség, hogy a mértéktartó és felelős borfogyasztás ösztönzése érdekében jelentős költségvetési erőforrásokat csoportosítsanak át a közös piacszervezésen belül. Az egyre növekvő, mértéktartó és felelős borfogyasztási irányzat megerősítése jelentős pozitív hozzájárulás az európai fogyasztók és a közegészség védelméhez” – fogalmaz a jelentés. Az EP szerint ésszerűtlen a pénzeszközök áthelyezése a közvetlen agrárkifizetések keretéből a vidékfejlesztési keretbe, mert az a regionális fejlesztési programok általi társfinanszírozást vonná maga után. Ezt az EP szerint csak fokozatosan, két szakaszban szabad megvalósítani: az első szakaszban (2008–2011) a cél a piac egyensúlyának visszaállítása, a termelők és a borvidékek megerősítése lenne.

A szegények fizetnek rá

A jelentés vitájában a közvetlen érintettség okán több magyar felszólalás is elhangzott. Glattfelder Béla a nemzetközi kereskedelmi bizottság nevében azt mondta, a reform központi eleme nem lehet a kivágás támogatása. Úgy vélte, ha a kivágás támogatására sor kerül, akkor ennek azokra a régiókra kell koncentrálnia, ahol jelenleg is a felesleget termelik. Azokban a régiókban, ahol több bort fogyasztanak, mint amennyit termelnek, az import növekedése elsősorban nem az EU más tagállamainak boraiból származik, hanem az unión kívüli országokéból. Tabajdi Csaba felszólalásában egyetértett Mariann Fischer Boel mezőgazdasági biztos asszonnyal, hogy a mélyreható és radikális reform szükséges és elkerülhetetlen. Leszögezte ugyanakkor: az Európai Parlament többsége egyetért abban, hogy a kivágásnál fontosabb a szerkezetváltás, a modernizáció. Nagy a veszélye annak, hogy az új tagállamok szegényebb gazdái túl sok szőlőt vágnak ki. (mti, euractiv.hu, ú)

Megelőzte a gépkocsiexportot

Párizs. Annak ellenére, hogy a francia bortermelők saját bevallásuk szerint nehezen állják a versenyt a nemzetközi piacon a dél-amerikai országokból érkező dömpinggel szemben, a francia borok és egyéb szeszes italok 8,74 milliárd eurós exportja tavaly minden korábbi rekordot megdöntött és 12,9 százalékos emelkedést mutatott 2005-höz képest. A bor és egyéb szeszes italok exportja ezzel megelőzte Franciaország egyik másik jelentős exportcikkének, a gépkocsiknak a külföldi eladási arányát. (m)