Mindenkinek gazdasági növekedést hozott a bővítés

Az új tagországok gyorsan növekvő gazdaságuk révén fokozatosan közelebb kerülnek a régiekhez, utóbbiak számára pedig a 75 millió fővel kibővült egységes piac kedvező befektetési és kereskedelmi lehetőségeket jelent. Ez szerepel az Európai Bizottság múlt heti, a bővítés második évfordulója alkalmából kiadott közleményében. Joaquín Almunia pénzügyi biztos szerint az új tagországokban javult az életszínvonal, a régiek előtt új befektetési lehetőségek nyíltak meg, az EU egésze pedig jobban helyt tud állni a nemzetközi versenyben.

Az említett, több mint százoldalas EB-közlemény egy tanulmány eredményeit is ismerteti, amely szerint a bővítés fokozta a gazdasági növekedést és a kereskedelmet mind a huszonöt országban. A nyolc kelet- és közép-európai új tagállam átlagosan 3,75 százalékos növekedése 1997 és 2005 között messze meghaladta a régiekét, az egy főre eső jövedelem pedig a korábbi EU-tagok átlagához viszonyítva 44-ről 50 százalékra emelkedett. Igaz ugyanakkor az is, hogy a munkanélküliség átlagosan 5,5 százalékkal magasabb keleten, mint a régi EU-ban. Nőtt az újak kereskedelme is a régiekkel: importrészesedésük a 15 korábbi államban 5-ről 13 százalékra emelkedett 1993 és 2005 között. A régi EU-országok még mindig jelentős kereskedelmi többlettel is bírnak – áll a szövegben, amely nyilvánvalóan azzal a szándékkal készült, hogy a régi tagok elbizonytalanodott, esetenként az EU jövőjével kapcsolatban kétkedővé vált lakosságát meggyőzze a bővítés előnyeiről.

Olli Rehn bővítési biztos emlékeztetett arra, minden idők legnagyobb, 75 millió új uniós lakost jelentő bővítésének idején a régebbi tagok sajtójában számos olyan jóslat napvilágot látott, amelyek szerint az unió beleroppanhat a szélesítésbe, a Nyugatot kelet-európaiak árasztják el, az EU csődbe megy a megnövekedett anyagi támogatási igény miatt vagy éppen a brüsszeli központi intézmények bénulnak meg. E forgatókönyvek egyike sem igazolódott be.

Az elmúlt két évben alig egy százalékra rúgott a kelet-európai munkaerő érkezése a régi tagállamokba. A bővítés költségei éves átlagban fejenként mindössze 26 euróra rúgtak a régi országokban (miközben ráadásul az újak hozzájárulása elérte az 58 eurót). Csupán elenyésző mértékű jelenség maradt a vállalatok termeléskihelyezése, delokalizációja is, ráadásul azt nem elsősorban a bővítés, hanem sokkal inkább a világpiaci verseny magyarázza, és ha nem Kelet-Európába, akkor keletebbre, Ázsiába vándoroltak volna. Mindezzel szemben az új EU-tagok gazdasági növekedése átlagosan meghaladja a régiekének a kétszeresét is, új dinamikát adva az uniós gazdaságnak. A 25 országban tavaly átlagban egy százalékkal nőtt a foglalkoztatás, a keletiek érkeztével sikerült betömni a hiányokat a munkaerőpiacukat megnyitó régi államok számos szektorában.

A közlemény szerint az új tagországokban jelentősen megnőtt a közvetlen tőkebefektetés is: tavalyelőtt összesen 191 milliárd euróra rúgott, míg tíz évvel korábban gyakorlatilag nem is lehetett ilyenről beszélni. A régebbi tagok mindennek háromnegyedét mondhatják magukénak: közülük is kiemelkedik Németország, amely különösen a közép-európai országokban aktív, továbbá a skandináv országok, amelyek a balti államokban a legnagyobb befektetők. (MTI, ú)