Lebontják a belga államot?

Brüsszel. Belgiumban az elmúlt hetekben kiéleződött a vita az ország jövőjéről. Korábban egyes flamand politikai erők fenyegették a vallonokat különválással, most a vallonok is felvették a kesztyűt, egy ilyen lépés következményeivel fenyegetve meg a flamandokat. A vallon országrész legnagyobb pártjának, a szocialistáknak a vezetője, Elio Di Rupo július közepén kisebb politikai földrengést keltett bejelentésével, miszerint „ha a hollandul beszélők a francia ajkúak kirekesztése mellett döntenek, akkor mi, brüsszeliek és vallonok saját kezünkbe kell, hogy vegyük sorsunkat, egy nemzet minden jellemzőjével”. Nem sokkal később Hervé Hasquin, a francia ajkú közösség éppen leköszönő miniszterelnöke leszögezte: meggyőződése, hogy Belgium konföderáció felé halad, ez elkerülhetetlen, s létre fog jönni egy francia ajkú állam – Flandria nélkül. Hasquin utódja, Marie Arena kijelentette: ha a flamandok valóban ketté akarják bontani a társadalombiztosítást, létrehozva annak önálló flamand ágát, akkor vége Belgiumnak. Louis Michel, a nyáron leköszönt belga külügyminiszter csütörtökön több lapnak is aggodalommal szólt Belgium jövőjéről, s a flamand követelésekkel szemben első lépésként az országban élő francia ajkú lakosság két külön intézményrendszerének, a vallon országrész, valamint a francia ajkú közösség kormányzatainak összeolvadását, az erők egyesítését szorgalmazta. Végül Brüsszel-főváros régió miniszterelnöke, Charles Piqué tegnap úgy vélekedett: az ország soha nem állt ilyen közel a belga állam lebontásához, a konföderalizmus létrejöttéhez.

A tízmilliós Belgium lakosságának 60 százalékát a flamandok alkotják, akik közül sokan hiszik azt: a másik országrésszel, Vallóniával való együttélés fölösleges kötöttségeket jelent, a vallonok a maguk gyengébb gazdasági teljesítményével csak a flamandok nyakán élősködnek. Ezek a feszültségek már évtizedek óta jellemzik a belga politikai életet, ám a konfliktust fokozták a júniusi regionális választások: Flandriában minden korábbinál több, 20 százalékos szavazatarányt kapott, s ezzel a tartomány második pártja lett a szélsőséges, az elkülönülést nyíltan hirdető Vlaams Blok, a Flamand Tömb.