Irak és a NATO-csúcs

Ezt Condoleezza Rice, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója mondta, szerinte a NATO-nak a bővítés, az alkalmazkodás és az átalakítás jegyében megnyíló csúcstalálkozóján megkerülhetetlen téma lesz Irak és a nemzetközi terrorizmus elleni harc ügye. Maga Bush elnök – mielőtt tegnap elindult volna Prágába – úgy nyilatkozott, hogy megvitatják a szövetségesekkel Irak ügyét, de nem kéri a NATO katonai támogatását – bár ha a katonai fellépés szükségessé válik, ismét konzultálni fog a tagállamokkal. Washington és európai szövetségesei között a BT egyhangú határozata után is tág tere van a nézeteltérésnek. Az európaiak utolsó lehetőségnek tekintik a katonai fellépést, míg az USA fogadkozik, hogy semmiféle toleranciát nem fog tanúsítani, ha Irak a legkisebb engedetlenséget mutatja a BT-vel szemben. Schröder német kancellár ugyanakkor még ENSZ-felhatalmazással sem tartja elképzelhetőnek országa részvételét egy Irak elleni háborúban. Rice asszony szerint Berlinnek el kell majd döntenie, milyen szerepet vállal, és milyen szerepet nem tud vállalni a BT határozatának kikényszerítésében, ha az szükségessé válik. Németország januárban a BT nem állandó tagja lesz, februártól pedig átveszi a testület soros elnöki tisztét. A NATO-csúcson körvonalazandó stratégia persze messze túlmutat Irakon, valójában a tágabb Közép- és Közel-Keletről van szó, a mostani tényleges és lehetséges válsággócok széles övezetéről. Egy Irak elleni háború esetén azonban kiderülhet, mit jelent ma a NATO Amerikának, a szövetség meghatározó hatalmának, szüksége van-e rá egyáltalán. Washingtonban sokan úgy gondolják, az USA-nak nem a háború, hanem elsősorban a béke megnyerésében kell számítania a NATO-ra, a Szaddám utáni idők békefenntartásában.