Így siklott ki az amerikaiak keze közül Oszama bin Laden

Miképpen siklott ki az amerikaiak keze közül Oszama bin Laden, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet vezére 2001 végén, amikor Afganisztánban sikerült nyomára bukkanni - erről írt egy amerikai újságíró, Peter Bergen a The New Republic című folyóiratban terjedelmes cikket, a történteket a modernkori amerikai történelem egyik legsúlyosabb katonai baklövésének nevezve.

Bin Laden 2001. november 8-án reggel Kabulban még interjút adott egy pakisztáni újságírónak, aki életrajzát írta. Négy nappal később az amerikaiak bevették az afgán fővárost, ám a terrorista vezér társaival addigra az ország keleti részébe, Dzsálábádba menekült.

Felkutatására az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) Gary Berntsent, egyik ügynökét küldte, aki korábban Latin-Amerikában teljesített szolgálatot. Az ügynök november 14-től olyan hírszerzői értesüléseket kapott a tálibellenes Északi Szövetségtől, hogy bin Laden Dzsalalábádban van, ahol lelkesítő beszédeket mond harcosainak. Berntsen egy nyolc tagú különítményt küldött a városba, de mire odaértek, addigra a terrorista vezér már továbbállt.

A vezér marokkói testőre, Abdullah Tabarak később elmondta, hogy november 17. után bin Laden legfőbb helyettesével, Ajmán az-Zavarival délre mentek, céljuk a pakisztáni határ mentén fekvő barlangrendszer, Tora Bora volt. Nem véletlenül választotta ezt a helyet, mert jól ismerte a terepet. Még 1987-ben utat építtetett a hegyeken át. Ezen közlekedtek a szovjetek ellen küzdő arab harcosai bázisuk és a pakisztáni határ között. A vezér gyerekeinek mindig is azt mondta - ahogy azt fia, Omar bin Laden később felidézte - miszerint ismerjenek meg minden sziklát a hegyekben a Pakisztán felé vezető úton, arra az esetre, ha menekülni kell. Ezért is választotta ezt a helyszínt a vezér az amerikaiakkal való küzdelemhez.

A terület ugyanakkor teljesen ismeretlen volt az amerikaiak számára. Ennek ellenére lehetőségük lett volna elfogni az al-Kaida legfőbb vezetőjét, csupán három hónappal a 2001 szeptember 11-i amerikai terrormerényleteket követően. Ez nem sikerült, sőt a vezér átszökött Pakisztánba, eltűnt az amerikaiak szeme elől és hozzálátott megtépázott szervezete újjáépítésére.

Berntsen az embereivel és afgán segítőivel követte bin Ladent Tora Bora felé, s amikor meglátta bin Laden harcosainak előörseit, légicsapást kért. Ezzel kezdődött meg a tora borai csata. Az amerikai légierő december 4-e és 7-e között rengeteg bombát, 350 tonnát dobtak le a területre. állandóan hullottak a bombák, zengett minden, bin Laden emberei pihenni, aludni sem tudtak. Hiába halmoztak fel rengeteg fegyvert és utánpótlást, helyzetük egyre tarthatatlanabbá vált az 4300 méteres, ritka levegőjű hegyek között, ahol immár a tél is beköszöntött. Súlyosbította helyzetüket, hogy november végén megkezdődött a ramadán, a muzulmán böjti hónap. Az iszlám előírásait megtartó harcosok  szigorúan vették az időszakra vonatkozó vallási szabályokat. December 9-én az amerikaiak a korábbiaknál is nagyobb hevességgel, B-52-es stratégiai bombázógépekkel támadtak az al-Kaida állásaira, s hatalmas, bunkerromboló bombát is bevetettek. A vezér azonban ezt is túlélte.

December elején Berntsen 800 embert kért feletteseitől az egyik az amerikai elitkommandóból, hogy ezzel az erővel megtámadhassa a barlangrendszert, s lezárhassa bin Laden, illetve alvezérei menekülési útjait.A kért embereket azonban nem kapta meg: Tommy Franks, a térségért felelős amerikai főparancsnok azt mondta, hogy az addigi amerikai stratégia (a tálibokkal szembenálló afgán törzsekre támaszkodás) bevált, s komolyabb amerikai erők odaküldése amúgy is időbe telne. 

Időközben egy alkalommal a térségben lévő amerikai katonák egy osztaga - hírszerzési adatok alapján - mintegy két kilométerre megközelítette bin Laden búvóhelyét, ám az akciót fel kellett adniuk: afgán szövetségeseik egyszerűen visszafordultak, márpedig az amerikaiak azt a parancsot kapták, hogy ők csak támogathatják az afgán erőket, de vezető szerepet nem játszhatnak. 


Ráadásul ezzel egy időben, két másik helyszínen olyan dolgok történtek, amelyek jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy másképpen alakuljanak az események, mint ahogy ezt az amerikaiak tervezték. December 13-án pakisztáni szélsőségesek megtámadták az indiai parlamentet, felvetve annak veszélyét, hogy háború törhet ki a két atomhatalom között. Újdelhi több ezer katonát vezényelt a közös határra, Pakisztán hasonlóképpen, miközben emiatt csapatokat vont el az afgán határtól, arról a területről, ahol elfoghatták volna az al-Kaida menekülő harcosait. Ráadásul november végén Donald Rumsfeld akkori amerikai védelmi miniszter jelezte Tommy Franks tábornoknak, hogy Bush elnök terveket kér az esetleges iraki invázióra - s ezzel a vezérkar, amely már eleve éjjel-nappal dolgozott, kénytelen volt megosztani figyelmét.

Amerikai lehallgatók december 13-án jelezték, hogy bin Laden harcosaihoz beszélt, engedélyt adott nekik a megadásra. A vezér következő napon újra beszélt, de úgy tűnik, ez már előre felvett adás volt. Bin Laden minden valószínűség szerint elhagyta a területet.     

December 17-re befejeződött a csata Tora Borában. Mintegy 220, többségében arab, afgán, csecsen és pakisztáni  fegyveres meghalt, 52 fogságba került. Tíz nappal később egy videofelvételen bin Laden ismét megjelent, láthatóan megöregedett az átélt körülmények hatására. A 34 perces felvétel alatt bal oldala egyáltalán nem mozgott.

A cikk írója szerint bin Laden bizonyosan ott volt Tora Borában. Óriási hiba volt elszalasztani elfogását, mert az amerikaiak nem küldtek elegendő embert erre a célra. Bebizonyosodott, hogy fontos ugyan az afgán és pakisztáni erők segítsége, de a terrorizmus elleni háborúban az amerikai egységeket nem helyettesíthetik.