Himlő – az egyik ősi biofegyver

A biológiai fegyvereket nem korunkban találták fel, a VI. században már kutakat mérgeztek meg, 1346-ban pedig olyan átütő sikerrel vetették be a pestist, hogy a járványnak 20–30 millió ember esett áldozatul Európában. Történt, hogy a tatárok sokáig hiábavalóan ostromolták a Krímben az akkori Kaffa városát, mígnem kitalálták, hogy pestisben elhunyt emberek holttesteit hajigálják a városba. A település lakosságának jelentős része hamarosan kihalt, az életben maradottak pedig Olaszországba menekültek, ahová magukkal vitték a járványt. „Itáliától” azután elkapta szinte egész Európa, és a pestis mintegy 20–30 millió embert, a lakosság harmadát pusztította el. Ezt a biológiai fegyvert később már csupán egyetlen alkalommal használták: a japán csapatok pestissel fertőzött bolhákat dobtak le Kínában a 2. világháborúban. Behatóan kísérleteztek a pestis kórokozójával a háború után az USA-ban és a Szovjetunióban. Nem olyan halálos, mint a tüdőlépfene, de alkalmas a tömeges pánik előidézésére.

A himlővel, amellyel egy Ausztriában talált levélben fenyegetőzött (alaptalanul) az ismeretlen tettes, egészen más a helyzet. Himlő-kórokozókat – amennyire tudni lehet – csak két biztonsági laboratóriumban őriznek a világon. A himlő volt ugyanis az első olyan fertőző betegség, amelyre az immunitást nyújtó védőoltást felfedezték. A himlőt a XX. század hetvenes éveiben kiirtottnak lehetett tekinteni, s világszerte megszüntették a kötelező védőoltást, így most a cseppfertőzés útján terjedő ragály teljesen védtelen nemzedékekre találna. A himlő kerek, piros, kiemelkedő, felhólyagosodó s gennyesedő, hegesen gyógyuló bőrkiütéseket okoz. A himlő sem új találmány a vegyi fegyverek között: Pizarro, az inka birodalmat meghódító spanyolok vezére 1531 körül himlővel fertőzött ruhákat ajándékozott a dél-amerikai indiánoknak, s ezt tették az Észak-Amerikában az 1754–1767 között vívott brit-francia gyarmati háborúban a britek is: a franciákkal szövetségben álló indiánoknak adtak fertőzött ruhadarabokat.