Európának nincs más útja

Személyesen nagyon jó érzésekkel nézek a holnapi nap elébe. Máig nem tudok ugyanis szabadulni egy képtől. Látom a nagynénémet egyik ősszel, amint sír, mert nem engedik Magyarországra utazni egy temetésre. Akkoriban évente kétszer lehetett külföldre menni, és ő ezt a lehetőséget már a nyáron kihasználta. Tinédzserkoromban, majd még később, huszon-, harmincévesen is arra rendezkedtem be, hogy egy bipoláris világban növök majd fel, Nyugat-Európába valószínűleg nem fogok eljutni. Én ezzel legbelül sohasem tudtam kibékülni. Nagyon örülök annak, hogy most mindez eltűnik. Most semmisült meg ugyanis végleg a vasfüggöny. A fejünkben még nem teljesen, hiszen a mai napig, ha Európáról beszélünk, a legtöbbször Nyugat-Európára gondolunk. Ismétlem, nagyon-nagyon örülök, hogy ennek részese lehetek mint polgár, és ehhez szerény mértékben hozzá tudtunk járulni mint politikusok is. Hangsúlyoznom kell, hogy a szlovákiai magyarság jó döntései nélkül ez sem valósulhatott volna meg. Ha valamire, az államfőválasztás két fordulója arra biztosan figyelmeztetett, hogy nem ért véget a küzdelem az európaiság és a nem éppen európaiság között, főként az emberek gondolkodásmódjában. Most mindenesetre egy új Európa van születőben. Ez a folyamat nem könnyű és nem fájdalommentes, nem hoz majd azonnali pozitív változást az emberek életében. Megteremtődött azonban az esélye annak, hogy részesei legyünk ennek az új egységnek, melynek sikere tőlünk is függ.

Sokan borúlátóak azzal kapcsolatban, mi lesz velünk holnaptól. Nem tudjuk, mennyire készült fel Szlovákia az uniós tagságra, és mennyire Brüsszel országunk csatlakozására. Vajon az ismeretlentől való félelem munkálkodik az emberekben, vagy megalapozottak az euroszkeptikusok aggodalmai?

Néha megértem az euroszkeptikus véleményeket. Eszembe jut ugyanis, amikor Rómában egy bíboros azt mondta nekem: Az embernek nagy hitének kell lennie, hogy itt, a Vatikánban el ne veszítse. Brüsszelben is nagy hitének kell lennie az embernek az integráció sikerében, hogy a bürokrácia és a dolgok túlkomplikálása ne ingassa meg a hitét, hogy jó irányba megyünk. Érthetőek tehát a félelmek. Európának azonban nincs más útja és esélye. Globalizálódó világunkban egyedül a nagy nemzeteknek sincs esélyük arra, hogy érvényesüljenek, és a kicsiknek pedig végképp. Európának azonban egységes egészként esélye van a jólétre.

Az emberek leginkább attól félnek, hogy az Európai Unióban megdrágul a mindennapi kenyerük. Az elmúlt hetekben lábra kaptak a hírek, hogy jelentősen emelkedik a cukor, a rizs és más alapélelmiszerek ára. Mennyire megalapozottak ezek a félelmek?

A csatlakozás kapcsán már nem várható jelentősebb áremelkedés. Néhány terméknek valóban kiegyenlítődnek az árai, sőt bizonyos árucikkek esetében már el is értük az uniós árszínvonalat. Drasztikusabb árváltozások azonban nem lesznek annak okán, hogy belépünk az unióba. Az viszont biztos, hogy az életszínvonalunk az Európai Unióban emelkedni fog. Arra még nem volt ugyanis példa, hogy bármelyik újonnan taggá vált országban a csatlakozás után rosszabbul éltek volna az emberek. Az más kérdés, hány évig tart majd a felzárkózásunk. Olyan megrázkódtatások, durva, vadkapitalista politikai megnyilvánulások, amelyeket a kilencvenes években tapasztaltunk, már nem várhatók. A kilencvenes évek a gazdasági rendszer átépítéséről szóltak, ez pedig fájdalmas folyamat volt. A 2004-től 2015-ig terjedő időszak a felzárkózás évtizede lesz.

Mikorra és hogyan érhető el az, hogy a szlovákiai állampolgárok számára ugyanazt jelentse az Európai Unió tizenkét csillagos zászlója, mint a nemzeti lobogó?

Egy biztos, európai uniós polgár mivoltunkat meg kell majd emésztenünk. Az uniós hétköznapok tapasztalatainak először le kell bennünk csapódnia. Akkor tudjuk csak meg, mennyire pozitív ez a valóság, és mennyire vannak negatív elemei is. Azt hiszem, hogy lépésről lépésre, és főként a felnövekvő generáció számára már egy mindennapos, természetes valóság lesz, hogy a sárga csillagokkal ékesített kék zászló a mi zászlónk is. Annak az Európai Uniónak a jelképe, ahol a kerítés ugyan nincs kolbászból, ám ahol ugyanakkor a nagy uniós családhoz való tartozás meg tudja védeni Szlovákiát a lecsúszás veszélyétől.