Delegátusok, szuperdelegátusok és az elnökjelölt-választás

A republikánus táborban 595 delegátus megválasztásáról, a demokratáknál pedig 865 delegátusról és 150 szuperdelegátusról született döntés. A bonyolult választási folyamat végén a delegátusok és a szuperdelegátusok választják majd meg a párt elnökjelöltjét.  Mindkét pártban az elnökjelölt személyéről végső soron nem a nép szavazatai döntenek, hanem az, hogy az elnökjelölt-aspiránsoknak az előválasztásokon és jelölőgyűléseken hány delegátust, azaz küldöttet sikerül bebiztosítaniuk maguknak, hogy elnyerjék az elnökjelöltséget. Az elnökjelölt személyéről ugyanis ők szavaznak meg, egyszerű többséggel a két párt elnökjelölt-állító országos konvencióján, júliusban. A republikánusok Clevelandben, a demokraták pedig Philadelphiában tartják majd az elnökjelölt-állító pártkongresszust.    A delegátusok létszáma és megválasztásuk folyamata a két pártban eltérő. A demokrata konvención 4763 delegátus vesz részt, s az elnökjelölt-aspiránsnak 2382 delegátus bizalmát és voksát kell elnyernie, hogy ő legyen a párt elnökjelöltje a novemberi elnökválasztáson. A republikánus konvención a delegátusok száma 2472, és a jelöltség elnyeréséhez legalább 1232 delegátus szavazatát kell kiérdemelni. A Demokrata Pártban ezen kívül vannak még úgynevezett szuperdelegátusok, a létszámuk azonban nem állandó: nekik úgynevezett "nyitott voksuk" van, vagyis szabadon voksolhatnak arra a politikusra, akire akarnak, nem köti őket semmi. Szuperdelegátus lehet a képviselőház és a szenátus valamennyi demokrata párti tagja, az Egyesült Államok demokrata párti elnöke és alelnöke, a volt elnökök és alelnökök, volt szenátusi és képviselőházi vezetők, a Demokrata Országos Bizottság jelenlegi és volt tagjai, demokrata kormányzók.    A szuperdelegátusi rendszer a Republikánus Pártban nem létezik, sajátos demokrata "találmány". Magyarázata az 1984-es országos demokrata konvenció zűrzavarában rejlik. Akkor heves küzdelem és parázs vita alakult ki Jimmy Carter elnök és Edward Kennedy massachusettsi szenátor között. Carter szeretett volna másodszor is a párt elnökjelöltje lenni, Kennedy szenátor pedig újonnan indult az elnökjelöltségért. A kongresszus tagjait elkeserítette a huzavona s az, hogy a delegátusok nem pártolhattak át a másik elnökjelölthöz. Kötötte őket az előválasztás eredménye. Ekkor döntöttek úgy a kongresszusi képviselők és szenátorok, hogy beleszólnak az elnökjelölési folyamatba, szerepet követelnek maguknak, és ennek gyakorlatba iktatásaként hozták létre a szuperdelegátusok rendszerét.    A "sima" delegátusok az 50 szövetségi államban megtartott előválasztások és jelölőgyűlések eredményei alapján kerülnek az országos pártkonvencióra. A két párt azonban eltérő módon osztja szét a delegátusokat az elnökjelöltségért küzdő politikusok között.     A demokratáknál valamennyi szövetségi államban azonos szabályok érvényesek. Mindenütt az előválasztás vagy a jelölőgyűlés eredményeivel arányosan osztják el az elnökjelölt-aspiránsok között a delegátusokat, de ehhez az aspiránsnak a szavazatok legalább 15 százalékét meg kell szereznie.     A republikánusoknál bonyodalmasabb a folyamat. A párt ugyanis az egyes államokra bízza a módszert, ámbátor néhány dolgot kötelezően előír. Egyes államokban a választási eredményekkel arányosan jelölik ki a delegátusokat, s a legtöbb államban érvényben van egy minimális százalékarányú szavazat, amelyet az elnökjelöltségért küzdő politikusnak meg kell nyernie, hogy egyáltalán delegátusa legyen. Más államokban a "győztes minden visz" elve érvényes: vagyis aki megnyeri a választást, egyúttal megnyeri magának az összes delegátust is. Vannak olyan államok is, ahol a két módszert vegyesen alkalmazzák.    Ha egy elnökjelölt-aspiráns visszalép a küzdelemből, akkor a demokrata táborban az addig "megszerzett" delegátusait a többi aspiráns között osztják szét, a republikánusoknál pedig az adott szövetségi államra bízzák a módszert: egyes államokban a delegátus azonnal elkötelezi magát egy másik aspiráns mellett, más államokban pedig csak az elnökjelölő országos konvención engedélyezik ezt.