Csernobil tizennyolc éve kísért

Memento mori. A négyes blokk betonszarkofágja.Maga az atomerőmű közel három és fél éve nem üzemel: 2000. december 15-én állították le végleg az utolsó működőképes reaktort, a 3. számút, és folyik az üzemeltetésből való kivonás. A tervek szerint 2008-ra befejezik a kiégett tüzelőanyag eltávolítását az 1., 2., és 3. blokkból az erre a célra épülő tárolóba. Folyékony- és szilárd atomhulladék-feldolgozó is épül Csernobilban.

A baleset idején a benn dolgozókon kívül azok a katonák fertőződtek meg a legsúlyosabban, akik heteken át hordták halomba és ásták be a föld mélyébe a szennyezett nukleáris fűtőanyagot. A katasztrófa helyszínére 210 hadtestet vezényeltek, s ez 340 ezer katonát jelentett. A „zóna” legalább 300 évig tiltott lesz, hiszen kétszáz tonna kiszabadult nukleáris fűtőanyagot őriznek a szarkofágban. Ennek biztonsági állapotáról gyakran kételyek merülnek fel. A zóna, ha semmilyen új szennyezést nem kap, 240 év múlva lesz újra tiszta.

Az atomerőmű körüli tiltott zóna 30 kilométeres sugárban húzódik. A teljesen evakuált körzetben mégis vagy ezer ember él, az illegális, de megtűrt zónalakók száma ennek a többszöröse lehet. A legtöbben nyugdíjasok. Akadnak közöttük olyanok, akik hivatalos papírjaikon lakhelyként a szomszédos falu, Ivanovo van feltüntetve. Azért tértek vissza sugárfertőzött otthonaikba, mert a kijevi megyei bizottságon tudatták velük: aki haza akar menni, menjen.

Az Egészségügyi Világszervezet tíz évvel az esemény után kiadott jelentése szerint mintegy 5 millióan voltak kitéve kisebb-nagyobb mértékben az ionizáló sugárhatásnak.

Fertőzött természet

A lezárt zónában vaddisznók, őzek, szarvasok szaporodtak el. Nyomukban a farkasok. Beállt egyfajta egyensúly. Rengeteg a gomba, de az a legveszélyesebb: magába szívja a céziumot. Az erdei bogyókban a stroncium halmozódik fel. A növényzet meséli a legtöbbet. Az egykor művelt táblákon itt-ott elszórva már jókora fenyők nőttek. A katasztrófa óta csaknem négyszeresére nőtt erdőterület terjeszkedése mutatja a szelek irányát. A hírhedt „vörös erdő“ – a sugárzástól kiégett fák – nagy részét kidöntötték, betemették. A később ültetett fenyők egy ideig jól fejlődtek, de amint a gyökerük erősen szennyezett rétegbe ért, furcsa pamacsok jelentek meg rajtuk, elváltoztak, megcsavarodtak a tűleveleik, máshol megkopaszodtak. Az itt szedett magokból viszont egészséges fák nőttek a tiszta talajban.

A Csernobil körüli régióban élő sirályok tartós károsodást szenvedtek az 1986-os reaktorbaleset következtében. Az akkor kiszabadult sugárzó anyagok megváltoztatták a madarak génállományát. A genetikusok nem tudnak sokat tenni: feljegyzik a mutánsok megjelenését, és gyűjtik a régióból a rendellenesen fejlődő állatokat.

Egereken és sertéseken végzett kísérletek szerint egyébként a génállomány sérülése csak több generáció után okoz látható elváltozást. (ú)