Az integráció „atyjai”

Konrad Adenauer (1876– 1961) német kancellár (1949– 1963); a második világháború után visszavezette Németországot a Népszövetségbe, és ezzel hozzájárult az európai integrációhoz.

Sir Winston Churchill (1874 –1965) Nagy Britannia miniszterelnöke (1940–1945, 1951–1955); az „európai család” szószólója, beszédében a zürichi egyetemistákhoz 1946-ban az Európai Egyesült Államok gondolatát vetette fel.

Alcide de Gaspieri (1881– 1954) olasz miniszterelnök (1945–1953); az integráció támogatója.

Walter Hallstein (1901– 1982), az Európai Bizottság első elnöke (1958–1969); szerinte a politikai integráció alapja a sikeres gazdasági integráció.

Jean Monnet (1888–1979) francia gazdasági tanácsadó, a Montánunió első elnöke (1952–1955); szerinte „Embereket egyesítünk, nem államokat” – a róla elnevezett európai programok is ebben a szellemben készültek.

Robert Schuman (1986– 1963) francia külügyminiszter (1948 –1962), az Európai Parlament elnöke (1958–1960); a Schuman-terv képezte alapját a Montánuniót megalapító szerződésnek.

Paul-Herni Spaak (1899– 1972) belga politikus, a Római Szerződések előkészítésének vezető egyénisége.

Altiero Spinelli (1907–1986) részt vett a Föderális EU szerződésének kidolgozásában, melyet az Európai Parlament 1982-ben fogadott el.