Európa-nap a Schuman-nyilatkozat emlékére

A második világháború utáni években néhány európai állam elhatározta, hogy megakadályozza újabb háborúk kitörését a kontinensen. 1950-ben Robert Schuman francia külügyminiszter és Jean Monnet, a Francia Tervhivatal elnöke javasolták a francia és német acél- és széntermelés közös ellenőrzését. Ez azért volt különösen fontos, mert ez a két nyersanyag a háború két legfontosabb alapanyaga.

1950. május 9-én tartotta meg Robert Schuman francia külügyminiszter az azóta Schuman-nyilatkozat néven híressé vált beszédét. Ebben egy integrált, egységes Európa megteremtéséről szólt, mely a kontinens békéjének egyetlen záloga. Beszéde az Európai Unió megszületésének kiindulópontja volt.

Részlet Robert Schuman nyilatkozatából:

– A világbékét nem lehet megőrizni a fenyegető veszélyekkel arányban álló alkotó erőfeszítések nélkül. A békés viszonyok fenntartásához nélkülözhetetlen a hozzájárulás, amelyet egy szervezett és életerős Európa jelenthet a civilizáció számára. Franciaországnak, amely több mint húsz év óta az egyesült Európa előharcosa, alapvető célja mindig a béke ügyének szolgálata volt. Ez az Európa nem jött létre, háború részesei lettünk.

Európa nem fog egy csapásra, egyszeri építés eredményeként létrejönni, azoknak a kézzelfogható eredményeknek a révén születik meg, amelyek előbb a tényleges szolidaritást teremtik meg. Az európai nemzetek összefogása azt igényli, hogy Franciaország és Németország évszázados szembenállása megszűnjön: vállalkozásunknak mindenekelőtt Franciaországot és Németországot kell elérnie.

E célból a francia kormány azt javasolja, hogy közvetlenül egy körülhatárolható és döntő fontosságú területen tegyenek lépéseket: a francia kormány javasolja, hogy a francia–német szén és acéltermelés egészét egy közös Főhatóság alá rendeljék egy olyan szervezet keretében, amely nyitva áll más európai országok előtt is.

A szén és acéltermelés egyesítése közvetlenül biztosítani fogja – az európai föderáció első állomásaként – a gazdasági fejlődés közös alapjainak megteremtését és változást hoz azoknak a régióknak, amelyeket hosszú ideig háborús eszközök előállításának szolgálatába állítottak. A háborúnak éppen e területek váltak a leggyakoribb áldozataivá.

A termelés terén ilyen módon létrejövő szolidaritás majd kifejezésre juttatja, hogy Franciaország és Németország között a háború bármely fajtája nem csupán elméletileg, de gyakorlatilag is lehetetlen. Azzal, hogy végül is azonos feltételek mellett ez a hatalmas termelési szervezet minden csatlakozni szándékozó ország számára nyitott, biztosítja – az általa összekapcsolt országok számára – az ipari termelés alapvető tényezőit, megvetheti gazdasági egyesülésük reális alapjait.

Ez a termelés – különbségtétel és kirekesztés nélkül – az egész világ számára hozzáférhető lesz, elősegíti az életszínvonal emelkedését és a békéért való munkálkodás fejlődését. Európa kibővült eszközei révén folytathatja egyik alapvető feladatának megvalósítását: az afrikai földrész fejlesztését.

Ilyen módon egyszerűen és gyorsan megvalósul a gazdasági közösség létrehozásához nélkülözhetetlen érdekegyesítés azok között az országok között, amelyeket oly sokáig pusztító ellentétek állítottak szembe egymással. Ez egy kiterjedtebb és elmélyültebb közösség erjesztőjeként kezd működni. Ez az indítvány az alaptermelés egyesítése és a Főhatóság újonnan létrehozott intézménye révén, – amelynek döntései összefűzik majd Franciaországot és Németországot, valamint a hozzájuk csatlakozó országokat, – egy a béke megőrzéséhez nélkülözhetetlen európai föderáció első kézzelfogható alapjait teremti meg.

Az ekképpen megfogalmazott célok megvalósítása érdekében a francia kormány kész tárgyalásokat kezdeményezni az alábbiak értelmében: a közös Főtanács pártatlan küldetése lesz a legrövidebb időn belül biztosítani a termelés korszerűsítését és a minőség javítását; azonos feltételek mellett a szén- és acélszállításokat a francia és német piacokra, valamint a csatlakozott országok piacaira; a további országokba irányuló közös export növelését; kiegyenlítődést az ezen iparágakban dolgozók életfeltételeinek alakulásában.

E célok elérése érdekében, mivel a résztvevő országok termelési adottságai jelenleg rendkívül eltérőek, átmenetileg bizonyos intézkedéseket kell életbe léptetni, amelyek tartalmazzák egy termelési és beruházási terv kivitelezését, árkiegyenlítő mechanizmusok működtetését, a termelés ésszerűsítését megköny-nyebbítő átállási alap létrehozását.

A tagországok közötti szén- és acélszállítások haladéktalanul mentesülnek minden vámilleték alól, és nem sújthatók különbözeti szállítási díjtételekkel. Fokozatosan kialakulnak azok a feltételek, amelyek a legnagyobb termelékenység mellett biztosítják a termelés legésszerűbb elosztását.

Ellentétben a nemzetközi kartellel, amely a korlátozó módszerek alkalmazása és magas profitok fenntartása révén a nemzeti piacok felosztására és kizsákmányolására törekszik, a létrehozandó szervezet biztosítani fogja a piacok egyesítését és a termelés kiterjesztését.

(Az eredeti szöveg azokkal az irányelvekkel folytatódik, amelyek a Közösségre vonatkozó egyezmény megkötése céljából megindítandó tárgyalásokat érintik.)

A terveknek megfelelően 1951-ben megalakult az Európai Szén- és Acélközösség, melynek alapító tagjai Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg voltak. Ez a szerződés lett az európai integráció alapköve. Általa az aláíró államok lemondtak szuverenitásuk egy részéről, s azt átruházták egy államok feletti szervezetre.

A zászló és a himnusz

Az Európai Unió zászlaján kék alapon tizenkét sárga csillag helyezkedik el. A csillagok nem a tagállamok számát, hanem a teljességet és a tökéletességet jelképezik. A kék alapszín a nemzetközi együttműködést jelképezi. Az Európai Unió himnusza az Örömóda. Ludwig van Beethoven 9. szimfóniájának utolsó tételét Herbert von Karajan dolgozta át. Az Európai Unióban 1986-tól használják.