A világháborús jóvátétel központi témája lett az adósságtárgyalásoknak

Az Alekszisz Ciprasz vezette, januárban hatalomra jutott Radikális Baloldal Koalíciója (Sziriza) szerint Berlin mintegy 162 milliárd euróval, a 315 milliárd eurós görög államadósság nagyjából felét kitevő összeggel tartozik Athénnak. A német kártérítés ügye már korábban is szerepelt a görög kormányok napirendjén, a Sziriza azonban az adósságtárgyalások központi elemévé tette azt.

A német kormány jogilag lezártnak tekinti a második világháborús jóvátétellel összefüggő kérdéseket, álláspontja szerint a két Németország és a négy megszálló hatalom (Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió) 1990-ben kötött megállapodásával megszületett egy olyan hivatalos dokumentum, melyben szerepel, hogy a jóvátétel kérdését lezárták.

A görögök viszont azzal érvelnek, hogy a második világháború után nem sokkal Németország kapta a történelem egyik legnagyobb pénzügyi mentőcsomagját, és Görögország azon huszonkét állam között volt, amely 1953-ban elengedte a német adósságállomány felét.
 

Görögország, illetve bizonyos görög állampolgárok adott esetben a következő követeléseket támaszthatják Németországgal szemben:

- Jelenlegi árakon számítva több tíz-, vagy százmilliárd euró összegű kárpótlás az 1941 és 1944 közötti megszállás alatt lerombolt infrastruktúráért, valamint a különböző javakban, például a régészeti kincsekben keletkezett károkért.

- Kárpótlás annak a mintegy 300 ezer embernek a haláláért, akik éhínség következtében vesztették életüket 1941-1942 telén.

- Jóvátétel azon civilek haláláért, akiket a partizánakciók miatti megtorlásként gyilkoltak meg. Az egyik legismertebb tömegmészárlást Distomo faluban hajtották végre 1944. június 10-én, amikor a Waffen SS katonái több mint kétszáz nőt, gyereket és idős embert öltek meg. 1943 decemberében a német katonák legalább ötszáz civillel végeztek Kalavritában, a település lakosságának szinte minden 14 évnél idősebb férfi tagját meggyilkolták.

- 1,9 milliárd drachma (azaz mai árakon mintegy 50 millió euró) visszafizetése a szaloniki zsidó közösségnek, amelyet váltságdíjként fizettek ki a náci megszállóknak, hogy szabadon engedjék a Görögországban kényszermunkára kötelezett nagyjából 10 ezer zsidót. Őket azonban később - a váltságdíjra való tekintet nélkül - a Németországban működtetett haláltáborokba deportálták.

- Annak az 568 millió birodalmi márkás (7,1 milliárd eurós) kamatmentes kölcsönnek a visszafizetése, amelyet Görögországnak kényszer hatására kellett nyújtania Németországnak 1942-ben.

- Azon vonatjegyek árának visszatérítése, amelyet a deportáltaknak kellett fizetniük a német birodalmi vasútnak, a Reichsbahnnak a haláltáborokba való utazásért. Az 58 585 deportált görög zsidó elszállításának költségei összesen több mint kétmillió birodalmi márkára rúgtak, ez mai áron nagyjából 27 millió euró. A megmaradt szaloniki zsidó közösség vezetői az azóta felgyűlt kamatokat is felszámítanák. Megoszlanak a vélemények a történészek között, hogy a jegyeket közvetlenül a zsidóknak kellett-e megvásárolniuk vagy a tőlük elrabolt vagyonból finanszíroztak őket. Abban széleskörű az egyetértés, hogy a pénz így vagy úgy, de a holokauszt áldozataitól származott.

Az AP beszámolója szerint a korábban Németország ellen indított eljárások eddig nem vezettek eredményre. A distomói mészárlás négy áldozatának leszármazottjai pert indítottak Németország ellen. A kárvallottak az ügyet több jogi fórum után az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vitték, amely 2011-ben úgy határozott, hogy nem ad helyt a keresetnek.

A berlini kormány ragaszkodik azon álláspontjához, hogy a kikényszerített hadikölcsön ügye is része a háborús jóvátételnek, amelyet lezártnak tekint. Steffen Seibert, Angela Merkel német kancellár szóvivője szerint a kérdést "átfogóan és bizonyíthatóan rendezték".

Hans Günter Hockerts müncheni történész elmondta, hogy közel sem vehető biztosra, hogy ezen követelések bármelyikét is teljesíteni fogják, a kereset azonban pont az 1942-es kölcsönszerződés ügyében lehet a legmegalapozottabb.

A szerződés kötelmeit még a náci vezetés is elismerte, és a megszállás vége előtt két részletet is visszafizetett Athénnak. A megtérítetlen 476 millió birodalmi márka mai árakon számolva legalább hatmilliárd eurót ér.
    
A Görögországnak kifizetett kárpótlások 1945 óta:

- Röviddel a háború vége után nagyjából 25 millió dollárnak megfelelő összeget fizettek ki Görögországnak. Athén szerint ennek az összegnek 14 milliárd dollárnak kellett volna lennie.

- Németország egy jóvátételi szerződés keretein belül 115 millió német márka (mintegy 330 millió dollár) kártérítést fizetett a náci bűncselekmények görög áldozatainak.

- Egy 2000-ben létrehozott pénzügyi alapból 13,5 millió eurót fizettek ki azoknak, akiket a megszállás idején rabszolgamunkára fogtak.

- A "német-görög jövőalap" évente egymillió eurót fizet különböző görögországi kutatási projektek és megemlékezések finanszírozására.

Gesine Schwan, a kormánykoalícióban résztvevő német szociáldemokrata párt (SPD) politikusa szerint a kárpótlásokról alkotott kormányzati álláspont sokat ront az ország megítélésén Európában. "Kínos, hogy a gazdag Németország adósságai visszafizetését követeli a szegény Görögországtól, de még csak tárgyalni sem hajlandó a náci Németország által kikényszerített hadikölcsön megtérítéséről" - közölte az SPD kétszeres államfőjelöltje.