A német kancellárjelöltek utolsó televíziós vitáján is a szociáldemokrata jelölt győzött

A Sat1, a Pro7 és a Kabel1 országos kereskedelmi csatornán élőben sugárzott műsor nézőinek körében végzett felmérés szerint messze Olaf Scholz volt a legjobb. A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) politikusát 42 százalék találta a leginkább meggyőzőnek.

A második Armin Laschet, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetségének jelöltje, aki a nézők 27 százaléka szerint szerepelt a legjobban a 90 perces vitában.

A harmadik – és utolsó – helyen Annalena Baerbock, a Zöldek jelöltje végzett 25 százalékkal.

A nézők 6 százaléka nem tudott dönteni. A felmérést a Forsa közvélemény-kutató társaság végezte 2291 néző megkérdezésével.

A kancellárjelöltek első két televíziós vitáját is hasonlóan ítélték meg a nézők. A legtöbben mindkétszer Olaf Scholzot találták a legjobbnak, Armin Laschet az első vitán harmadik, a második vitán a második helyet érte el, Annalena Baerbock először második, másodszor harmadik lett.

A kancellárjelöltek csak a három televíziós vitán találkoztak a szeptember 26-ai szövetségi parlamenti (Bundestag-) választást felvezető kampányban. Mindegyik vita hangneme udvarias volt.

A három rendezvény közös jellemzője volt, hogy társadalompolitikai ügyek – családtámogatás, lakhatás, nyugdíj, egészségügy –, az adórendszer és a klímaváltozás állt a középpontban. Nemzetközi, külpolitikai ügyekről az afganisztáni helyzetet kivéve nem esett szót, így például az „Európai Unió” kifejezés egyik vitán sem hangzott el. A német nyilvánosságban tárgyalt nagy témák közül hiányzott, vagy legfeljebb érintőlegesen jelent meg a társadalmi integráció és a bevándorlás ügye is. Mindez azonban főleg a vitarendezők – a tévétársaságok – döntéseinek tulajdonítható.

Az első kettő után a harmadik tévévitán is megmutatkozott, hogy a jelöltek teljesítményének nézői megítélésében mutatkozó jelentős különbségekhez képest kisebbek voltak az eltérések a jelöltek terveiben, ígéreteiben. Ugyanakkor az utolsó vitára egyértelművé vált, hogy az SPD leginkább a Zöldekkel kormányozna, ami a Zöldeknek sem lenne ellenére, és mindkét pártban úgy vélik, hogy a CDU/CSU-nak ellenzékben kellene kipihennie a kormányon töltött utóbbi 16 év fáradalmait.

A lehetséges koalíciókkal kapcsolatban Armin Laschet ismét azt emelte ki, hogy baloldali fordulat fenyeget, mert az SPD és a Zöldek az általa szélsőbaloldalinak nevezett Die Linke (Baloldal) közreműködésével kormányoznának. Az SPD és a Zöldek kancellárjelöltje a harmadik vitán sem zárta ki azt a lehetőséget, hogy legalábbis koalíciós tárgyalást folytatnának az egykori keletnémet állampárt utódszervezetéből és nyugati baloldali tömörülések összeolvadásával létrejött Baloldallal.

A legutóbbi felmérések szerint az SPD a szavazatok 25–26 százalékát gyűjtheti össze szeptember 26-án. A CDU/CSU 21–23 százalékot szerezhet, a Zöldek 17 százalék körüli eredményre számíthatnak.

A kisebb pártok közül a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) és a jobbközép CDU/CSU-tól jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD) egyaránt 11 százalékos eredménnyel végezhet, a Baloldal pedig a szavazatok 6 százalékát gyűjtheti össze.

A választás már el is kezdődött augusztus 16-án, a levélszavazás lehetőségének megnyitásával. Szakértői várakozások szerint a koronavírus-járvány miatt minden korábbinál többen élhetnek a lehetőséggel, így a levélben leadott szavaztok aránya akár 50 százalékig is emelkedhet a legutóbbi, 2017-es Bundestag-választáson regisztrált 28,6 százalékról.

Meredek emelkedést jeleznek a Welt am Sonntag című vasárnapi lap által gyűjtött adatok, amelyek szerint az ország tíz legnagyobb városában rendre sokkal többen kérik ki a levélben szavazáshoz szükséges dokumentumokat, mint négy éve. Düsseldorfban például már 170 ezren jelentkeztek, ami 50 százalékos növekedés, Münchenben a 2017-es mintegy 280 ezerről 463 ezerre emelkedett az igénylések száma, Hamburgban pedig 323 ezerről 497 ezerre.

Választási szakértők szerint a levélben szavazók várhatóan rekord nagyságú aránya nem befolyásolja a végeredményt, de megnehezíti az urnazárás utáni előrejelzések készítését, mert torzítja a szavazóhelyiségekből távozók megkérdezésén alapuló felméréseket (exit poll).

Ez azért fordulhat elő, mert az egyes pártok támogatói eltérően viszonyulnak a levélszavazáshoz – a középen álló pártok táborára inkább, a széleken állókra kevésbé jellemző a levélben szavazás –, és így nem azonos, hanem eltérő arányban adják le szavazatukat személyesen, illetve levélben.