A legrosszabbkor dőlt össze a német kártyavár

A német koalíció pontosan Trump megválasztásának estjére, november 6-án dobta be a kulcsot. Két év szenvedés után hunyt ki az utolsó erőfeszítés arra, hogy az ideológiailag összeférhetetlen koalíciót valahogy mégis összetartsák. A szocialista–zöld–szabaddemokrata hármas nagyjából semmiben sem értett egyet. Sem Ukrajnában, ahol a zöldek héják voltak, míg az SPD a régió leginkább oroszbarát pártja történelmileg. Sem a klímaváltozás ügyében, hiszen a fűtéskorszerűsítési jogalkotásba majdnem belebuktak már. Sem abban, hogy a német költségvetés eladósodása árán érdemes lenne-e a beszakadt ipari termelést újraindítani – és ha véletlenül még lenne is erre nyitottság, ezt a nem könnyű feladatot hol kéne kezdeni: az autóiparban? A digitalizáció környékén? Startupokkal vagy a százéves brandekkel? A bevándorlókat vissza kéne küldeni, de hogyan? Bővíteni kéne a rendőrséget, de közben a nyugdíjak szinten tartása megzabálja a költségvetést?

Ráadásul azt a költségvetést, amelyet az ország saját alkotmánybírósága pontosan egy éve lőtt lábon. Ekkor határozott a taláros testület arról, hogy egy bizonyos kormányzati pénzalapból alkotmányellenesen költött a kormány, nem annak céljával összhangban. Azóta keresték azt a kb. 60 milliárd eurót, hogy befoltozzák az első lyukat, de mint a mesében, ez lehetetlen volt, mert ahova toltak egy pici forrást, helyette három lyuk nyílt máshol.

Rájött a konzervatív ellenzék, érdemes alkotmányosan ellenőrizgetni a különleges pénzalapokat. Kiderült, hogy a magát recesszióba harcoló német gazdaságból nem jön az az adóbevétel, amire számítanak, sőt az export se úgy áll, ahogy tervezték.

Eközben a koalíció felállásának harmadik hónapjában már kitört az a háború, amely a német gazdaságot az energiaár-emeléssel nyomta majdnem agyon. Sok cég elesett, a nagyobbak alternatív termelési helyek után néztek, pont akkor, amikor az USA-tól Kínáig igyekeznek még elcsábítani a jobb európai cégeket.

Csoda, hogy összeomlott Olaf Scholz koalíciója? Aligha. A legrosszabbkor sikerült mégis bedönteni a kártyavárat? Pontosan.

Párizsban kisebbségi kormányzás zajlik, illetve egy legalább három politikai térre oszló Nemzetgyűlést láthatunk, amelyet még nem tapasztalt a francia politikai elit. Emmanuel Macron küzd, utolsó ciklusa ez, 2027-ben elnökválasztás. A németeknél februárban előre hozott választás. Lesz-e ebből egy erős Párizs–Berlin-tengely, amely az Európai Uniót segíti ezekben a rendkívül volatilis és veszélyes időben? Az olvasóra bízom a választ.