A mobillal levert puccs

Furcsa, múlt századba illő puccskísérlet volt a törökor-szági, amelyet 21. századi technológiával a nép vert le.

Amikor az önmagát Katonai Béketanácsnak kikiáltó testület péntek este megpróbálta megbuktatni Recep Tayyip Erdogan török elnököt és egyre inkább tekintélyelvű kormányát, úgy látszott, hogy a lázadó tábornokok győzhetnek. „A puccsot nyilvánvalóan jól eltervezték, de egy 1970-es évekből származó forgatókönyvet használtak hozzá” – mondta Gareth Jenkins, egy Isztambulban élő kutató és katonai szakíró. Az egész az 1973-as chileire, vagy az 1980-as ankarai helyzetre hasonlított, s nem egy 2016-os modern államra.

A lázadók hétvégén csaptak oda, amikor az elnök éppen nyaralt. Elfoglalták az ország legfőbb repülőterét, hidat zártak le Isztambulban, tankokat küldtek a parlamenthez és a fontos útkereszteződésekhez, az állami televízióban beolvasták, hogy kijárási tilalmat rendeltek el, felszólították az embereket, hogy maradjanak otthon. Ám nem sikerült elkapniuk a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja egyik vezetőjét sem, nem sikerült elnémítani a kereskedelmi televíziókat, a mobiltelefonokat, az internetet, így Erdogan az utcára vezényelhette támogatóit.

Sinan Ulgen török elemző szerint a zendülők legnagyobb hátránya az volt, hogy a parancsnoki láncon kívül léptek fel, s emiatt nem rendelkeztek elég erőforrással a hatalmi központok ellenőrzés alá vonására. „A terv azért is hatástalan volt, mert egyetlen katonai létesítményt sem sikerült elfoglalni, nem sikerült egyetlen politikai vezetőt se elfogni” – véli Ulgen.

Erdogant gyakran vádolják azzal, hogy beavatkozik a közösségi oldalak tartalmaiba és szájkosarat tetet az írott és az elektronikus sajtóra. Most azonban ő használta a korszerű kommunikációs technológiát, hogy kicselezve a lázadókat eljuttassa üzenetét a 80 milliós lakossághoz. A FaceTime videoapplikációt használta egy újságíró okostelefonján, amit a kamera felé fordítva élőben mutatott a CNN Türk hírtelevízió. Binali Yildirim kormányfő húsz perccel a puccs bejelentése után a Twitteren ítélte el a lázadást, s biztosította a lakosságot, hogy a hadsereg főparancsnoksága nem tart a zendülőkkel.

Nem Erdogan az első vezető, aki új technikát használva járt túl ellenfelei eszén. Ezt tette például Luther Márton, aki a nyomtatást használta 1517-ben a katolikus egyházat elítélő téziseinek terjesztésére, vagy Khomeini ajatollah, aki Franciaországban rögzített hangfelvételeinek sokszorosításával és iráni terjesztésével mért csapást a sahra 1979-ben.

A közösségi média megnehezíti a kormányok számára a hírek elhallgatását és a tiltakozás hangjának elnémítását. Az iráni zöld forradalom egy állítólag meghamisított elnökválasztás ellen protestáló hangjait 2009-ben felerősítették a mobiltelefonokra feltöltött és az interneten terjesztett videofelvételek.

Törökországban Erdogan és emberei képesek voltak eljuttatni üzenetüket a török és a nemzetközi médiához. Azt, hogy az elnök biztonságban van, nem ejtették foglyul. Elődje, Abdullah Gül szintén a FaceTime-ot használta a CNN Türk állomáson a zendülők szidalmazására, Ahmet Davutoglu volt miniszterelnök mobilon keresztül közölte az al-Dzsazíra pánarab hírtévével, hogy a puccskísérlet megbukott.

Mindez kiáltó ellentétben volt például a szovjet keményvonalasok végeredményben sikertelen 1991-es puccskísérletével, amikor Mihail Gorbacsov szovjet elnök krími nyaralójába bezárva, tehetetlenségre kárhoztatva kénytelen volt a BBC-re hagyatkozni, miközben Moszkvában zajlottak az események. A keményvonalasok három napig tartották magukat, mígnem Borisz Jelcin orosz elnöknek sikerült mozgósítani a közvéleményt a puccs ellenében.

A mostani török események hasonlítottak a fiatal spanyol demokrácia elleni 1981-es puccskísérletre, amikor lázadó tisztek hatoltak be a parlamentbe, de nem sikerült széles katonai támogatásra szert tenniük, miután János Károly király katonai uniformist öltve fordult a médiában a nemzethez, s a népet az alkotmány megvédésére szólította fel.