A britek akadályozták meg a bombazáport

Bár Bagdadban fokozatosan normalizálódik az élet, eltart még egy ideig, amíg az amerikai tankok eltűnnek az utcákrólReuters-felvételRövid megállót tartott Nagy-Britanniában tegnap az amerikai védelmi miniszter, aki előzőleg Irakban, az öböl menti arab országokban és Afganisztánban tett körutat. Rumsfeld Tony Blair chequersi üdülőjében tartott magánjellegűnek minősített megbeszélést a a brit kormányfővel, valamint Geoff Hoon védelmi miniszterrel, és mint kiderült, Abdullah jordániai király is jelen volt, akinek nagy-britanniai tartózkodását előzőleg nem jelentették be. A chequersi tárgyalásról sok részlet nem szivárgott ki; annyi vált ismertté, hogy az egyik fő napirendi pont a minapi francia–német–belga–luxemburgi önálló európai védelmi kezdeményezés volt. Mind London, mind Washington erős gyanakvással tekint erre a kezdeményezésre, attól tartva, hogy a háborúellenes koalíció négy országa a NATO rovására akar új katonai ellensúlyt teremteni Európában.

Rumsfeld szerint Bush elnök nem azt mondta tegnapi bejelentésében, hogy minden fegyveres tevékenység véget ért Irakban, hanem azt, hogy a kiterjedt fegyveres konfliktus zárult le. A londoni Heathrow repülőtéren tartott sajtótájékoztatón kijelentette: továbbra is vannak fegyveres ellenállási gócok Irakban. Arra a kérdésre, hogy a szövetségesek nem akarják-e utólagosan a háború törvényes mivoltának látszatát kelteni az ENSZ-nek a rendezési folyamatba történő bevonásával, Rumsfeld azt mondta: a háborút nem kell utólagosan legalizálni, mert az végig teljes mértékben legális volt.

Nagy-Britannia döntő szerepet játszott annak megakadályozásában, hogy az amerikai hadsereg a korábban kilátásba helyezett, többnapos bombazáporral nyissa meg az iraki háborút – írta brit katonai forrásokat idézve a tegnapi The Times. A lap szerint az amerikai hadvezetés hatnapos légicsapás-sorozatot tervezett, de Brian Burridge légi marsall, a brit erők főparancsnoka azzal érvelt, hogy egy ilyen pusztító támadásnak katasztrofális következményei lennének. Burridge szerint az első 48 óra alatt ledobni tervezett 3 ezer precíziós bomba robbanásában elporladt volna még az a nemzetközi támogatás is, amelyet a szövetségesek a háború előtt élveztek. A The Times szerint az amerikai parancsnokok végül a felére vették vissza a korábbi tervekhez képest az Irakban bevetett bombamennyiséget. Ez a magyarázata a hadjárat egyik nagy rejtélyének, vagyis annak, hogy az USA miért nem használta teljes tűzerejét az iraki rezsim gyors térdre kényszerítésére. Brit jogi és katonai szakértők vitatták sok kijelölt célpont jogosságát is, és több célpontot a brit ellenállás miatt levettek a listáról. A brit főparancsnok véleményét támogatta David McKiernan altábornagy, az amerikai szárazföldi erők parancsnoka is, aki végig azzal érvelt, hogy a szárazföldi hadműveletnek a háború kezdetén, haladéktalanul meg kell indulnia. A vitát végül az döntötte el, hogy Bush elnök hírszerzési adatok alapján hirtelen légitámadást rendelt el március 20-a hajnalán egy olyan bagdadi helyszín ellen, ahol állítólag Szaddám Huszein iraki elnök tartózkodott.

Két újabb iraki vezetőt tartóztattak le a szövetséges erők az USA által összeállított körözési listáról. Őrizetbe vették Taha Mohieddín Maarúf alelnököt, valamint Abdal Tavab Mullah al Huvajs hadiipari minisztert, egyben miniszterelnök-helyettest. Az előbbi a 42., az utóbbi 16. sorszámot viseli a körözési listán.