A brit munkaadók örülnek a kelet-európai munkaerőnek

London. A bit munkaadók hasznosnak tartják a kelet-európai új EU-tagállamokból érkező munkavállalókat, akik készségesen ellátnak olyan, alacsony végzettséget igénylő, alacsonyan fizetett munkaköröket, amelyekre brit dolgozókat egyáltalán nem találni, áll az egyik londoni elemző cég hétfői jelentésében.

A Joseph Rowntree Foundation (JRF) nevű társadalomtudományi kutató műhely által összeállított, az EU-bővítés második évfordulójára időzített 115 oldalas tanulmány szlovák, cseh, lengyel és litván munkavállalókkal, valamint munkaadóikkal készített több ezer interjú alapján készült, és elsősorban az építőiparra, a vendéglátó szektorra, a mezőgazdaságra és a gyermekfelvigyázókra (au pair) összpontosít.

A jelentés szerint a kelet-európai munkavállalókat alkalmazó brit munkáltatók 75 százaléka mondta azt, hogy az új EU-tagországokból érkezők jót tesznek cége üzletmenetének, mivel ezek az alkalmazottak „olyan munkakörülmények között is hajlandók dolgozni, amilyeneket a brit munkavállalók nem fogadnak el”.

Néhány napon belül ez a második olyan londoni jelentés, amely a kelet-európai bevándorlás előnyeit hangsúlyozza. A múlt hét elején az Ernst & Young könyvvizsgáló cég ITEM Club nevű gazdasági előrejelző részlege írta azt, hogy az új tagállamok munkavállalói „figyelemreméltóan kedvező” hatást gyakoroltak a brit gazdaságra. A cég egyebek mellett megállapította: a több mint 300 ezer kelet-európai új alkalmazott beáramlása a bérleszorító hatás miatt fél százalékponttal alacsonyabban tartja a jelenleg 4,5 százalékos jegybanki kamatot annál a szintnél, ahol az egyébként állna.

A JRF felmérésében a brit munkáltatók rendre azt mondták: előnyben részesítik a kelet-európai munkavállalók megbízhatóságát és munkaetikáját az általuk visszatérően lustának nevezett hazai munkaerővel szemben. Sok brit munkáltató elismerte, hogy a munkaerőhiányt sok területen az antiszociálisan hosszú munkaidő, az erős fizikai megterhelés, valamint az alacsony beosztás és munkastátus okozza, de azt mondták: ezekre a területekre még megemelt bérajánlattal és juttatásokkal is alig találni brit munkaerőt.

A jelentés szerint a kelet-európai munkavállalók azért tűrik el az alacsony szintű munkát és a rossz körülményeket, mert a fizetés még így is jelentősen meghaladja otthoni kereseti lehetőségeiket. Szerepel az ösztönzők között a nyelvtanulási lehetőség is, illetve az, hogy a jelenlegi munkaviszonyokat csak átmenetileg kell elviselni.

A munkavállalók zöme a vizsgált területek mindegyikében alacsony szintű munkát végzett, jóllehet az építőiparban egyharmaduk szakképzettséget igénylő munkakörben (ács, villanyszerelő) dolgozott. A vendéglátóiparban és az au pairek esetében a túlmunkát nem mindig fizetik ki. A vendéglátó szakmában és a mezőgazdaságban dolgozók kevesebb mint fele, az építőiparban alkalmazottak alig 15 százaléka részesül fizetett szabadságban, és az összes alkalmazott kevesebb mint egyharmada vehet igénybe fizetett betegszabadságot. A jelentés szerint a megkérdezettek egyike sem volt tagja szakszervezetnek.

A gyermekfelvigyázók áltagos heti „zsebpénze” 68 font (kb. 3600 korona), heti munkaidejük pedig a legtöbb esetben meghaladja a brit kormány által e területen megszabott 25 órás maximumot, átlagosan öt órával, de ötven százalékuk heti átlagban 8 órányi, zömmel fizetetlen túlmunkáról számolt be.