1300 áldozata volt a vasfüggönynek

A most közölt adat 58-cal haladja meg a tavaly ilyenkor ismertetett számot, de a kutatás, mint mondták, az áldozatok felkutatása még "távolról sem zárult le". A veszteséglista folyton változik a legkülönbözőbb források vizsgálata, összehasonlítása nyomán - mondták el a kutatók, megemlítve, hogy néhány nevet az újonnan felmerült tények miatt kihúztak a listáról, mások viszont az időközben előkerült bizonyítékok nyomán felkerültek rá.
Az áldozatok között nemcsak nyugatra menekülés közben megölt emberek szerepelnek, hanem azok a határőrök is, akik öngyilkosságot követtek el szolgálatteljesítés közben, továbbá 21 szovjet katonaszökevény. A halálos áldozatok száma azért is lehet ilyen magas, mert nem a berlini fal felhúzásától (1961) vették számba a kutatók a haláleseteket, hanem ennél régebbre nyúltak vissza, a keletnémet vezetés 1952 májusában bevezetett határrendészeti intézkedéseihez.
A Német Demokratikus Köztársaság 1961. augusztus 13-án zárta le a Nyugat-Berlinbe vezető utakat és vasútvonalakat. Hajnalban a keletnémet munkásőrség és néphadsereg egységei megkezdték szigorúan őrzött drótkerítés építését a városállam körül. A kerítést idővel 3 méter magas betonfal váltotta fel.
Németországban hosszú ideje vita tárgya, pontosan hányan vesztették életüket a szovjet tömbhöz tartozó egykori keletnémet állam határain 1989 előtt.
Ami a berlini falnál megölt menekülők számát illeti, a német kormány megbízásából két évvel ezelőtt elvégzett kutatás 125-re becsülte ezt az adatot. A potsdami történeti kutatások központja ezzel szemben 136, a friss kutatási adatokkal kedden előállt berlini magánmúzeum pedig több mint 200 halálos áldozatról beszél. (MTI)