Zsigereinkben van a helyes út

Más alternatíva nincs. Részt kell venni a népszavazáson, és igent kell mondani Szlovákia uniós tagságáraSomogyi Tibor felvételeMielőtt rátérnénk a hogyan-ra, beszéljünk egy kicsit a miből-ről. Csehországban és Magyarországon ötször annyi pénzt áldoznak a kampányra, mint Szlovákiában. Ők túlköltekeznek, és nekünk kevesebb is elég?

Sokan kérdezik, hogy ez az 50 millió korona elég-e egy hatékony kampány megvalósítására. Én nem értem ezt a kérdést. Azt hiszem, nem a pénz mennyisége, hanem a politikai lépések helyessége és a pénz felhasználásának hatékonysága biztosíthatja a népszavazás sikerét. Azzal, hogy a szlovák parlament egyezségre jutott a referendummal kapcsolatban, több százmillió koronát spóroltunk meg a kampány költségeiből. Novemberben megbíztam az illetékes főosztályt, hogy dolgozzák ki, hogyan kellene ezt a kampányt lefolytatni. Ennek első változata decemberre elkészült, ezt több fórumon megvitattuk, újságírók is hozzászóltak. A kormány kimondta, hogy ha szükség lesz rá, emelni tudjuk a kampányra fordítandó összeget. De mi elsősorban nem a pénz és az üzlet szempontjából közelítjük meg ezt a kérdést. Számos ügynökség jelentkezett, akik azt mondták: adjatok iksz tízmilliót, és levesszük a vállatokról ezt a gondot, megcsináljuk a kampányt a kormány helyett. Biztos, hogy sokan az üzletet látják ebben. Nem akarom megítélni a szomszédos országok kormányait. Bizonyára ismerik a társadalomban uralkodó helyzetet, és ennek megfelelő összeget szánnak a kampányra. Ad abszurdum el tudom képzelni, hogy egy olyan országban, ahol az emberek jobban értik a csatlakozás szükségességét, ennél kevesebb pénzből is jobb népszavazási eredményt tudnak elérni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Szlovákiában még nem volt érvényes referendum. Ezt az intézményt eléggé lejáratták az elmúlt években. Sőt, ennek kapcsán már zsarolási kísértelek is vannak.

Ez mit jelent?

Eddig csak névtelen leveleket kaptunk, de legutóbb már bizonyos érdekcsoportok is jelentkeztek. Azt akarták, hogy valamilyen ügyet intézzen el nekik a kormány, mert különben ellenkampányt fognak folytatni, arra fogják buzdítani az embereket, hogy ne vegyenek részt a népszavazáson. Ezt a módszert én gusztustalannak tartom, és természetesen visszautasítom.

Gazdasági, politikai vagy önkormányzati körökről van szó?

Nem biztos, hogy nekem kellene reklámot csinálni nekik, de több oldalról érzek olyan nyomást, hogy bizonyos kérdések megoldását szeretnék a népszavazással kapcsolatos álláspontjuk kialakításához kötni. Ezt nem tartom szerencsésnek. Nem egyik-másik érdekcsoport, szerkesztőség, csoportosulás érdekeinek kielégítése a cél, hanem teljesen más. Erről álmodtak apáink több évtizeden át, Európába akartunk menni, és most végre itt vagyunk. Az ajtó nyitva, a polgárok mondhatják ki a döntő szót. Történelmi lehetőség előtt állunk, Európa meghívott bennünket, erre a meghívásra pedig igent kell mondani.

Ön szerint minek tulajdonítható, hogy a szlovákiai magyarok sokkal nagyobb arányban támogatják az uniós csatlakozást, mint a többségi nemzethez tartozók?

A szlovákiai magyarok számára fontos, hogy Szlovákia és Magyarország egy irányba mozogjon. Az itteni magyarok érzik, hogy az európai uniós felvételünk után eltűnik a határ Szlovákia és Magyarország között is. A szlovákiai magyarok a zsigereikben érzik, hogy ez a helyes út.

Mikor kezdődik a kampány? Tudom, hogy elméletileg már elindult, de mikor vesszük észre a mindennapokban is?

Szakértők figyelmeztettek, hogy nem szabad túlexponálni a kampányt, mert az embereknek egy idő után elegük lesz a témából. Az intenzív kampány tehát körülbelül egy hónappal a népszavazás előtt kezdődik, április második felében.

Egy szakértői tanácsadó testület is segíti a kampányt. Ebben a tudományos akadémiától kezdve a civil szervezetek munkatársain át az egyházakig sok mindenki helyet kapott. Elképzelhető, hogy – horribile dictu – a templomokban is elhangzik: vegyetek részt a népszavazáson?

Ez olyan téma, amelyről az egyház véleményt alkothat, és ajánlást adhat azoknak, akik odafigyelnek az egyházi vezetők szavára. Nem hiszem, hogy ezt az egyházi szertartások keretén belül kellene megtenni, de nem tartom kizártnak, hogy például egy pásztorlevél az istentisztelet végén közölne egy állásfoglalást, amely a hívők egy részének viselkedését befolyásolhatja. De ez az egyház belügye.

Az unió is segít a kampányban?

Korlátozott formában igen. Tanácsokat szép számmal kaptunk, egyéb támogatást szűkösen mérnek. Az EU pozsonyi kirendeltségével napi kapcsolatban állunk, az alapkérdésekben egyeztetünk. Az Európai Parlament felajánlotta, hogy számos európai politikus látogatását hasznosíthatjuk a kampányban. Fölajánlották, hogy újságíróink ellátogathatnak Brüszszelbe, hogy az európai képviselőkkel beszélhessenek, az EU-s viszonyokról ott jussanak információkhoz. Az EU egyik-másik tagországába is ellátogathatnak az újságírók, hogy saját bőrükön tapasztalhassák, miben segített ezeknek az országoknak a tagság.

Ez azt jelenti, hogy az Új Szóban riportot közölhetünk például Portugáliáról, és interjút készíthetünk Romano Prodival, az Európai Bizottság elnökével?

Igen, mi ehhez támogatást tudunk nyújtani, de természetesen tiszteletben tartjuk a szerkesztőségek függetlenségét, hiszen minden lap azt közöl, amit jónak lát. Ez azonban nem a kormánynak nyújtott szolgáltatás, hanem a társadalom tájékoztatása.

A statisztikai hivatal szerint az embereket az uniós csatlakozás kapcsán főleg az érdekli, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár Szlovákia EU-tagsága. Mennyire ad teret a kampány a csatlakozás hátrányainak ismertetésére?

Az érme mindkét oldaláról beszélni kell. Az előnyök jelentős túlsúlyban vannak. Nem hátrányokról van szó elsősorban, hanem kockázatokról. Az EU nagyon fejlett társadalom, hosszú évtizedek alatt érte el jelenlegi szintjét. Ha egy elmaradott társadalom csatlakozik egy fejlettebbhez, eleinte több nehézséggel küszködik. A németek, hollandok, franciák évtizedeken át alakították ki azt a társadalmat, amelyben élnek. Nekünk ezt kell gyorsított eljárásban, néhány hónap alatt megtanulnunk. Az EU előnye, hogy ugyanolyan államszövetség polgárai leszünk, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel, mint Párizs, London vagy Berlin polgárai. Ugyanakkor velük kerülünk versenyhelyzetbe. Ez nem hátrány, hanem kockázat, kihívás. Más alternatíva pedig nincs. Részt kell venni a népszavazáson, és igent kell mondani Szlovákia uniós tagságára.