Zajac: tudunk kompromisszumokat kötni

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normální tabulka"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";}

Hetekkel a választások után megromlott a kapcsolat a Híd és az OKS között. Az érintettek nyilatkozatai alapján úgy tűnik, egyre nagyobb a távolság a két párt között.

Nem érzem úgy, hogy romlanának a kapcsolatok – ezek adottak az elejétől. Ezt azon a tollon is illusztrálhatnám, amelyet éppen a kezemben tartok. Választási, narancssárga toll, rajta a nevem, mellette pedig az áll: az OKS a Híd választási listáján. Mi a Híd listájára az OKS tagjaiként léptünk, ezt senki sem kérdőjelezte meg. Tény, hogy a kormánykoalíció alakulásakor úgy véltük, jó lenne, ha valaki az OKS képviselői közül részt venne a koalíciós tárgyalásokon. Ebbe végül a többi koalíciós partner sem egyezett bele. Nem erőltettük. Ugyanezt javasoltuk a Koalíciós Tanács esetében is. A mai napig úgy vélem, jó lenne, ha bizonyos esetekben ott lenne egy OKS-es résztvevő is. De ezt sem erőltetjük, és nem fogunk ezzel zsarolni. A választások előtt volt egy szóbeli megállapodásunk arról, hogy a pénzügyi kérdéseket a választások után rendezzük. A Híd ezt nem nyitotta meg, mi sem kötöttük az ebet a karóhoz. Beszéltünk a végrehajtó hatalomban való részvételről is, a Híd erre nem reagált. Mi ebben az esetben sem feszegettük a kérdést – nincs se miniszterünk, se államtitkárunk, az államigazgatásban vagy az állami cégek vezetésében sem veszünk részt. Ezekkel a témákkal nem foglalkozunk, csak a média kérdéseire reagálunk.

Kívülről mindenesetre úgy néz ki, hogy nem ideális a kapcsolat a két párt között, s mintha nem is a javulás irányába mutatnának a fejlemények.
A viszonyok attól függnek, hogy a konkrét koalíciós gyakorlatban hogyan működnek. Ami a Híd egyik fő politikai témáját, a kisebbségi ügyeket érinti: nincs olyan kérdés, amelyben más véleményen lennénk, mint ők. Pont fordítva: bizonyos esetekben – például a nyelvtörvénybe foglalt pénzbírságok kapcsán – azt a nézetet vallom, hogy a nyelvhasználatot nem lehet büntetni. Ez vonatkozik a többségi és a kisebbségi nyelvhasználatra is. Nincs problémánk a kisebbségi nyelvhasználati küszöb csökkentésével sem.

Többször is kifejtették, hogy részt vennének a Koalíciós Tanács ülésein. Volt olyan egyezség – akár szóbeli is – a választások előtt vagy nyomban utána, amelyben ezt megígérték önöknek?
A választások előtt kevesen számoltak azzal, hogy ilyen koalíció alakulhat, így értelemszerűen ez nem volt téma. Nem látom értelmét, hogy visszatérjünk a kérdésre. Ez a koalíció, a Híd dolga, nem a miénk. Ha a részükről mutatkozik igény az iránt, hogy részt vegyünk az üléseken, nagyon szívesen megtesszük, de nem fogunk oda tolakodni.

Pár nappal ezelőtt Ondrej Dostál egy interjúban jelezte, idővel előfordulhat, hogy nem lesznek a Híd frakciójának a tagjai. Mennyire aktuális ez a téma?
Semmi mást nem mondtunk, csak azt, hogy nem lehet ezt az eshetőséget sem kizárni. Ennyi. Nem prioritásunk ez a kérdés.

Bugár Béla az elmúlt hónapokban többször is emlékeztette önöket, hogy a Hídnak köszönhetően kerültek a parlamentbe. Ha ez sokszor elhangzik, azt jelezheti, hogy a kölcsönös bizalom sérült a frakción belül.
Tény, hogy a Híd listáján kerültünk a parlamentbe, de tény az is, hogy két ajánlatunk volt a választások előtt: mi pedig az SDKÚ-val szemben a Hídat választottuk. Tudatosan, ugyanis kulcsfontosságúnak láttuk a szlovák–magyar kapcsolatok javulását. Tény, hogy ez az ügy sok választót szólított meg. Az is tény, hogy az OKS jelentős mértékben hozzájárult a Híd jó szerepléséhez. Ez három tényezőből mérhető le: egyrészt a jelöltjeink által szerzett preferenciaszavazatokon, másrészt voltak olyanok is, akik nem karikáztak be minket, de az OKS miatt választották a Hídat. Harmadrészt pedig emiatt megváltozott a magyar szavazók egy részének a véleménye, s nem az MKP-t, hanem a Hídat választotta. Úgy érzem, ehhez is hozzájárultunk. Ahogy érvényes, hogy a Híd listáján jutottunk be a parlamentbe, ugyanúgy érvényes, hogy mi is hozzájárultunk a Híd eredményességéhez. Érthetetlen, miért kell erre mindig visszatérnünk, s arról vitáznunk, ki hogyan jutott a parlamentbe. Emiatt van súrlódás, amit viszont nem mi hozunk létre.

Tehát az OKS és a Híd kapcsolatai nem annyira rosszak, mint amilyennek a médiában megjelenő nyilatkozatok alapján tűnhetnek?
A médiában kialakult kép megfelel a valóságnak. Ez a kép megfelel annak, ahogyan a koalíció és a Koalíciós Tanács működik. Egyébként éppen Bugár Béla volt az, aki az elsők között beszélt a koalíción belüli problémákról.

Ahogy említette, a súrlódásokat nem önök váltják ki. Viszont az OKS jött elő januárban azzal, hogy valószínűleg nem fogja támogatni a nyílt főügyészválasztást. Vagy: Dostál felelte azt egy kérdésre, hogy idővel talán nem lesznek a Híd-frakció tagjai.
Már decemberben jeleztük, fenntartásaink vannak a főügyészválasztás módjának megváltoztatásával szemben. Hat héten át elemeztük, mit jelenthet ez, más európai államokban hogyan működik a rendszer, ezután jelentettük be, hogy támogatjuk a nyílt szavazást. A szabad döntésünk volt, senki sem kényszerített minket. Úgy érzem, felesleges feszültség „gerjesztődött” ebben az ügyben. A koalícióban az az alapvető probléma, hogy a kormánypártok nem tudatosították: 79 képviselői mandátum mellett kulcsfontosságú az OKS és az Egyszerű Emberek 4-4 szavazata. Ezt máig nem értem. Senki sem várhatja el tőlünk, hogy úgy viselkedjünk, mint a bábok a bábszínházban. Egy OKS-es képviselőtől ezt senki sem várhatja el.

Hiányzik a kommunikáció a koalíción belül?
Bizonyos értelemben igen. Mi a választások óta pártszinten egyetlen koalíciós párttal sem tárgyaltunk. Persze, a parlamentben találkozunk a képviselőkkel, de az OKS és a Híd például nem tárgyalt nyár óta. És ugyanez érvényes a többi koalíciós pártra és az OKS-re is. Januárban fogadott minket, mint az OKS küldöttségét, a kormányfő – ez volt az első ilyen jellegű találkozónk nyár óta.

Bugár Béla szerint önök a koalíció ellenében építik a pártjukat. Szerinte, míg a kormánypártoknak kompromisszumokat kötve kell egyeztetniük, addig önök felelősség nélkül eljátszhatják az elveik mellett a végsőkig kiálló politikusokat.
Ezen a mondaton csak nevetni tudok. A koalíció legnagyobb kritikusa ugyanis maga Bugár Béla. Egyszer sem szavaztunk az ellenzékkel, még akkor sem, ha más véleményen voltunk, mint a kormánypártok. Világosan megmondtuk, hogy egyetlen kormánytag visszahívását sem fogjuk támogatni. Természetes, hogy vannak ügyek, amelyek megítélésében különbözik a véleményünk a koalíció többségének a véleményétől. Furcsa is lenne, ha mindenben egyetértenénk. A reformok tekintetében maximálisan egyetértünk a kormánnyal. Sőt, mi vagyunk az a párt, amely a legjobban sürgeti a reformokat.

A reformoknál maradva. Év elején egy sor módosító javaslatot ismertettek, melyeket át szeretnének vinni a parlamenten és a kormánykoalíción – bevallottan ez lenne a pártépítés módja. De mi lesz, ha süket fülekre találnak a koalíción belül? Összekötik valamely, a koalíció számára fontos üggyel valamelyik módosításukat?
A politika sajátja, hogy valamit át lehet ültetni, de nem lehet mindent elfogadtatni. Mi örülünk annak, hogy a koalíció tagjai lehetünk, mert így el tudunk valamit fogadtatni – ellentétben az ellenzékkel. Tudjuk, hogy kompromisszumokat kell kötnünk, már tavaly is egy sor nagyon nehéz kompromisszumot kellett elfogadnunk. Ha valamit nem sikerül elfogadtatnunk a koalíciós többséggel, akkor az bekerül a választási programunkba. Idén kongresszust tartunk, amelyen meghatározzuk a párt prioritásait a következő választásokig, 2014-ig. A politika nem arról szól, hogy amit nem sikerül elfogadtatnunk, azt a szemétbe dobjuk. Azt mind felajánljuk a választóinknak.

Nem határoznak meg valamilyen minimumot, amelyet mindenképpel el szeretnének fogadtatni?
Nagyon fontos számunkra az a három fő terület, amelyhez kapcsolódó javaslatainkat ismertettük is – ez a korrupció és az igazságszolgáltatás, a pénzügyek rendbetétele, valamint az oktatásügy. Ezek alapján fogjuk értékelni a kormánykoalíció munkáját és saját sikerességünket is. De hogy a kérdésére feleljek: például biztosan nem támogatunk idén egy olyan költségvetést, melyben nem lesznek reális megtakarítások.

Ön több koalíció munkájában vehetett részt képviselőként. Hogyan értékeli a jelenlegi kormánykoalíciót?
Pozitívan értékelem, hogy a jelenlegi koalíció megváltoztatta az ország irányvonalát. A Fico-rendszer ellenséges volt az emberekkel szemben. Nemcsak a kisebbségekkel, a vállalkozókkal, a tanárokkal, hanem a szegényekkel szemben is ellenséges volt. Ellenséges volt a szomszédaival, a NATO-val, az EU-val szemben. Ezen változtatott a mai koalíció, s ezt kulcsfontosságúnak tartom, még ha erről a választók sokszor megfeledkeznek is. Ami részben érthető, hiszen ők konkrétumokat várnak el a kormánytól. A legnagyobb negatívumnak azt tartom, hogy sokáig tartott, amíg a koalíció összeszokott. Szinte senki sem tételezte fel a választások előtt, hogy ilyen koalíció jöhet létre, a pártok nem voltak erre felkészülve. Elég sokáig tartott, amíg egyeztették a kottákat.

Még egy kérdés a szlovák– magyar kapcsolatokhoz: a nyelvtörvény úgy módosult, ahogy, jelenleg a kettős állampolgárság körül alakultak ki turbulenciák. Nem gondolja, hogy ezek az esetek a szlovák politikusok többségének mentális korlátairól tanúskodnak, akik az évről évre zsugorodó magyar kisebbségtől féltik a szlovákokat és Szlovákiát?
A válasz már a kérdésében benne van. Az OKS nevében mondhatom: nem gondoljuk, hogy a magyar kisebbség fenyegetné Szlovákiát…

…nem is az OKS-re gondoltam, hanem a többi, úgymond szlovák demokratikus pártra.
Igen, ez nemcsak az ellenzék, hanem a koalíciós pártok problémája is. Ebben a témában mintha nem tudnák felfogni azt az alaptételt, hogy a többségnek mindig előzékenynek kell lennie a kisebbséggel szemben. Természetesen bizonyos kereteken belül: a demokratikus rendszeren belül, elfogadva uniós tagságunkat és a második világháború eredményeit. Ez utóbbit azért emelném ki, mert úgy vélem, Orbán Viktor akkor követ el hibát, amikor eszmefuttatásaiban 1945 elé tér vissza. Ez pedig az európai politikában egyedülálló. A német–francia, a német–lengyel stb. kapcsolatok mind az 1945 utáni helyzetből indulnak ki. Ettől függetlenül úgy vélem, a többség feladata, hogy megértő és érzékeny legyen a kisebbségeivel szemben.