Visszaüthet a „motorvonatgate”

„A kormányfő próbálja stabilizálni a helyzetet, de a probléma megoldásához alapos vizsgálatra van szükség.” Elképzelhető, hogy Macejko csak áldozati bárány?

A kormányfő próbálja stabilizálni a helyzetet, de a probléma megoldásához alapos vizsgálatra van szükség. A miniszter visszahívása csak az első lépés lehet, a történtekre minél hamarabb magyarázatot kell adni. Ha nem váltaná le Macejkót, ha politikailag nem vonná felelősségre, Dzurinda sokkal bonyolultabb helyzetben lenne.

A miniszterelnök – a korábbi korrupciós botrányokhoz képest – szokatlanul gyorsan reagált. Talán mert nemcsak egy egyszerű megvesztegetési ügyről van szó, hanem saját pozícióját is veszélyeztetve érezte? Sajtóhírek szerint szó lehet az SDKÚ vezető funkciójáért folytatott harcról is.

Macejko nem jelentett konkurenciát Dzurinda számára. Ami a gyors reakciót illeti, ha nem reagált volna gyorsan, akkor a lassúságáért és azért bírálnák, hogy még a saját pártján belül sem tud rendet teremteni.

Nem a Dzurinda–Macejko ellentétre gondoltam, hanem Ivan Šimkóra, a párt főtitkárára. Peter Kresánek levelében azt írja, hogy „a háttér a párt számára egyforma”, és a belügyminiszter szerint ez a háttér nem jelenthetett mást, mint pénzt az SDKÚ számára.

Ez így van, de ez csak egy kijelentés, mely nem feltétlenül függ össze Dzurinda és Šimko egymás közötti versengésével. Ezen az egy mondaton kívül semmi nem támasztja alá, hogy az SDKÚ-n belüli szárnyak harcolnának egymással. Inkább a közlekedési tárca próbálta érvényesíteni a saját érdekeit.

Állítólag két levél van: az egyiket Kresánek elküldte Dzurindának, a másik pedig megjelent a sajtóban, és bár tartalmilag azonosak, a másikat állítólag nem Kresánek, hanem a minisztérium embere írta.

Ez eléggé furcsa, és csak alátámasztja a megállapítást, hogy tudatosan próbálták diszkreditálni és kompromittálni Dzurindát és az SDKÚ-t. Ugyanakkor mindez csak feltételezés, hiszen szakértői vizsgálatnak még nem vetették alá az említett leveleket, és nem tudni, valóban különböző szerzőtől származnak-e.

A miniszterelnök szerint nem egyszerűen őt és pártját akarják rossz fényben feltüntetni, hanem Pavol Rusko, az ANO elnöke így akar bosszút állni. Mi erről a véleménye?

Nem látok a kulisszák mögé, de az ügyből sokan megpróbálnak majd politikai tőkét kovácsolni. De ebben nincs semmi új, elég figyelmesen hallgatni Robert Fico és Pavol Rusko kijelentéseit, ők már korábban is bírálták a kormányfőt, és az ő politikai stratégiájukba beleillik ez a botrány. A választások utáni esetleges együttműködés szempontjából ezt nem tartom helyes hozzáállásnak.

Az ANO a közelmúltban kijelentette, ha Dzurinda tagja lesz a következő kabinetnek, az engedmény lesz Ruskóék részéről, most azonban – a Smerhez hasonlóan – egyértelműen kizárták a jelenlegi kormányfővel való együttműködés lehetőségét. Mi a véleménye ilyen ultimátumszerű kijelentésekről?

A választási kampány részének tartom, mert úgyis minden az őszi voksolás eredményétől függ. Jelen pillanatban Vladimír Mečiar az egyetlen, mindenki számára egyértelműen elfogadhatatlan politikus, a többi politikus kategorikus elutasítása a választási kampány része, de ez nem veszélyezteti a voksolás utáni tárgyalásokat és az esetleges együttműködést, nehéz lenne ugyanis megindokolni a külföld számára elfogadható politikus elutasítását. A kampány alatt azonban mindent bevetnek a minél nagyobb támogatottság eléréséért.

De miért a lehetséges partnerektől csábítják el a szavazókat? Miért nem a külföld számára megbízhatatlan erőktől akarnak voksokat szerezni?

Pontosan a szerint a logika szerint járnak el, amilyenre számítani lehetett azután, hogy nem sikerült létrehozni a jobboldali koalíciót. Sajnos, egymással versengenek, mert az ellenzéktől nem tudnak százalékokat szerezni. Ha szövetkeztek volna, a jobboldali pártoknak nagyobb esélyük lenne a HZDS legyőzésére, mert akkor nem az egymás elleni harcra pazarolnák az energiájukat.

A vonatos botrány mennyire árt(ott) az SDKÚ-nak?

Biztosan nem vált a javára, de hogy mennyire ártott, az csak a következő közvélemény-kutatások után derül ki. Nemcsak a botrányt, hanem azt is szem előtt kell tartani, hogy az egyes szereplők miképp viselkedtek. Dzurinda maga is érzi a veszélyt, ezért reagált gyorsan.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy Macejko a negyedik SDKÚ-miniszter, akit megvesztegetési ügy miatt váltanak le, ráadásul a korrupció miatt több bírálat érte az országot. Nem rendítheti ez meg a külföld Szlovákia iránti bizalmát?

Voltak botrányok, s miattuk politikailag mindig elmarasztaltak valakiket, viszont egyetlen esetben sem sikerült bizonyítani a korrupciót. 1994 és 1998 közötti magánosítás és közbeszerzés során nyilvánvaló volt a törvénysértés, mégsem vontak senkit felelősségre. Most nem tussolják el a botrányokat.

A vonatos botrány inkább a populizmusra hivatkozókat igazolja, azaz hogy a törvény elfogadásával az SDKÚ a saját imázsán akar javítani.

Nem értem a populizmussal kapcsolatos vádakat. A parlamenti vita során volt lehetőség úgy módosítani a törvényt, hogy elfogadható legyen. A szakemberek két évig dolgoztak a tervezeten, most ezt szemétkosárba akarják hajítani? A törvény elfogadása kevésbé rossz megoldás lenne.

Csakhogy a hathónapos megkötés megkerülése a házszabály durva megsértését jelentené, sőt veszélyes precedens lenne a jövőre nézve.

Ez jogi kérdés, de nem feltételezem, hogy a korábban elvetett javaslat teljesen azonos a mostanival. Ráadásul a hathónapos időszak be nem tartása helyett nagyobb kudarcnak számítana, ha nem fogadnák el a jogszabályt.

Visszatérve a korrupciós botrányra: Macejkónak ön szerint ezek után nem kellene visszalépnie az SDKÚ választási listájáról?

Ez a párt belügye.

Ön voksolna olyan pártra, melynek a listáján szerepel korrupció miatt leváltott személy?

Ha Macejko az SDKÚ listáján marad, az az SDKÚ számára fordítva is elsülhet.

Gabriel Palacka is korrupciós botrány miatt távozott a bársonyszékből, és ő most az SDKÚ pénztárosa. Erről mi a véleménye?

Szerencsére nem vagyok pártelnök, sem párttag, ezen az SDKÚ tagjainak kell elgondolkodniuk. De ha Palackát pénztárosnak nevezték ki, akkor valószínűleg megbíznak benne.

A botrányban Miroslav Dzurinda neve is felmerült, ő a vonatokra kiírt tendert felügyelő bizottság elnöke. Nem gondolja, hogy Dzurinda Macejko leváltásával csak a testvéréről akarja elterelni a figyelmet, hogy őt védje?

Nincs ilyen érzésem, nem hiszem, hogy a miniszterelnök viselkedését a tendert felügyelő bizottság elnökéhez fűződő személyes kapcsolat motiválná. Ez túl kockázatos lenne, ráadásul az ügynek ennél sokkal szélesebb összefüggései vannak, melyek kivizsgálása a hatóságok feladata.