Vigyázzunk rájuk, míg lehet

Minden gyermek őszinte rácsodálkozással és egy ősi, ösztönös megismerési vággyal jön a világra. Nincsenek előítéletei, félelmei, azt mondják, hogy a gyermekek „kegyetlenül őszinték tudnak lenni” – egy ideig. Amikor először „ismerik meg” azt az érzést, hogy nem minden úgy van, ahogy látják, hogy nem mindenki azt mondja, amit gondol és amit érez, akkor könnyen veszíthetik el azt az erőt adó „ősbizalmat”, amely fontos alapja lenne az egészséges érzelmi életnek. És ekkor kezdhetnek el félni, és válnak óvatossá. Ezek egy ideig nem tudatos folyamatok, éppen azért nyugtalanítóbbak a gyermekek számára, hiszen nekik még nagyon élesek az „érzékelőik”, sokkal előbb érzik, mint értik a „veszélyt”. Természetesen ez nem törvényszerű, nem ilyen szomorú a helyzet, de egy a lényeg: sok emocionális és pszichés probléma gyökerei találhatóak ezen a talajon., és ezért nem szabadna figyelmen kívül hagyni.

Nem csak a grafológusok, hanem még számos tudomány szakemberei foglalkoznak a gyermekfirkák, a gyermekrajzok elemzésével, hiszen azokban ugyanúgy kivetülnek a tudatos és tudattalan agytevékenység jelei, mint a kézírásban. És ezen apró félelmek, szorongások egyértelműen tetten érhetőek ezen produktumokban. Sajnos ez sem konkrét recept, sajnos így sem lehet minden nehézséget varázsütésre megoldani, de talán megelőzhető lenne egy-két komolyabb probléma.

„Mikor a gyerekszem új világra réved,

Valahogy mindig megtalálja a szépet.

A hétköznapok mocskából egy arcot,

amiért megéri folytatni a harcot.

Két szemével mindig új álmokat kérhet,

Ő tudja még őrizni e képet.

De neki is meg kell tanulni a leckét,

az ember magán viseli a tettét;

azt is, mit mások elkövetnek,

itt ember – embert kövez meg.

S egy gyermek erre a világra ébred,

hát nem csoda, hogy elveszti a szépet.

Halotti lepelként hull vissza rá az álom,

és felnőttként már csak a közönyt látom.

S mindaz, amit a gyermek rossznak látott,

az alkotja a való világot.”

(Nagy Ádám)

Még a legoptimistább embernek is el kell ismernie, hogy veszélyes világban élünk. Veszélyt jelentenek a környezeti ártalmak, a kábítószerek, a depresszió, illetve a stresszes állapot, az öngyilkosság, a különböző szekták, és bizony „veszélyt” jelent az emberi értékek hiánya is. Szülőként már azt is nehéz feldolgozni, ha akár csak egy csúfolódás miatt szomorú a gyermekünk, ha igazságtalanság éri, ha nem érti, hogy MIÉRT?

Természetesen mi elmagyarázzuk neki, de nagyon nehéz megtalálni azt az optimális egyensúlyt, hogy ne ijesszük el a világtól, hogy a negatív képek ne „nyomják el” az új és a szép dolgokra való nyitottságát, de egyben mégis megismertessük a lehetséges veszélyekkel. Ennyi, amit tehetünk, és hogy mindig és minden helyzetben őszinték vagyunk hozzájuk. Hiszen a bizalom alapja az őszinteség, és erre a családban van a legnagyobb szükség.

A szerző okleveles grafológus, grafológus szaktanácsadó, a győri S.K. Grafológiai és ĺrásszakértői Szolgáltató Iroda munkatársa