Kedves „Margit”!

Levelének tartalma, pontosabban az a mondat, hogy „nehezen viseli, ha a gyermekeket lát szenvedni”, éppen a fenti cikkekhez kapcsolódik. Sajnos nem mindig érezzük igazságosnak azt, ami körülöttünk történik, és néha hálát adunk a sorsnak, hogy éppen hol vagyunk. Furcsa dolog ez, és nehezen kezelhető.

Kedves Asszonyom! Kézírása alapján Ön éppen így gondolkodik, mégis kevesekkel osztja meg félelmeit, pedig talán lenne olyan ember a környezetében, aki erőt tudna adni a bizonytalanabb időszakokban is. Látszik, hogy inkább a múlt történéseit részesíti előnyben, a jövővel szemben. A múlthoz, a múltbéli emlékekhez erősen kötődik, bizonyára sokat „táplálkozik” és építkezik belőlük. Én ezt jónak tartom, hiszen az unokáknak és a felnövekvő nemzedéknek is szüksége van a régi idők ismeretére, a tapasztalatokra. Az emlékek pótolhatatlanok minden ember számára, és sok értéket tudnak adni

a felnövekvő generációnak. Ellenben, a jövőhöz való viszonyában intenzívebbek a távolmaradás jelei, amely vélelmezhetőleg némi bizonytalanságból ered. Látszik írásképén a hagyománytisztelet, a család fontossága, de nyomai vannak az „újtól való félelmeknek” is.

A fizikai és pszichés energiák terén fáradékonyság jelei tapasztalhatóak, szüksége van a „támaszra”, és ezt nem mindig az emberek jelentik. Fontos Önnek a szellemi élményszerzés, sokat jelentenek az érzések, a gondolatok. Néha, mintha tudatosan megállítaná az időt, de a megállások nem tartanak hosszú ideig. Esetenként történő „visszavonulása” ellenére, szüksége van a társaságra, hagyja néha „kibeszélni” magából a problémákat, és néha próbáljon kicsit lazítani. Szép nyarat kívánok!

Soóky Andrea