Kedves „Ismeretlen”!

Elnézést, hogy így szólítom, de sajnos sem a nevét, sem jeligét nem írt levelére. Kézírásán valóban nyomot hagytak a rossz közérzet és hangulat jelei, hiszen érzelmi problémáinkat csak egy darabig tudjuk „elrejteni” önmagunk és a külvilág elől. Ezek akkor is jelen vannak, ha nem veszünk róluk tudomást, és így fejtik ki hatásukat. Sajnos, a gondok csak nagyon ritkán oldódnak meg maguktól. Mi is kellünk hozzá, nekünk is ott kell lenni – még ha gyakran fáj is ez a jelenlét. Tudom, Önnek is fáj néha, nem tudta még teljesen elfogadni partnerét és helyzetét, hiszen önértékelése és komfortérzete nem állandó. Hangulatváltozásai gyakran átalakíthatják hétköznapjait, néha túl sok Önben a feszültség. A bántó helyzetek és élmények mély nyomokat hagytak lelkében – feldolgozásukhoz idő és segítség kellene. Kötődési igénye erős, szüksége van a biztonságra és a támaszra. Egyre fontosabbá válik az állandóság, a családi biztonság és a nyugalom, s úgy látom, hogy Ön is harcol ezekért az értékekért. Ha túl sok a „bántás”, akkor már szinte csak „védekezésből” áll az élet, ez pedig szembeszegüléshez vezethet. De ha ez javítható és megbeszélhető, akkor mindig van remény. Ehhez viszont mindenképpen két ember kell és egy biztos kapcsolat. Azt pedig helyettünk senki sem döntheti el, hol van az a tűréshatár, amelyet még érdemes, és meg is tudunk várni. Bízom benne, hogy megtalálja, amit keres, hogy szorongás nélkül tudjon élni boldogan, de legalábbis bizakodva.

Soóky Andrea