Véget kell vetni a rutinszerű munkának a rádióban

Nagy Ildikó tizenhat évig dolgozott a magyar adásban, hat évig tagja volt a rádiótanácsnak isSomogyi Tibor felvételeMilyen elképzelésekkel foglalta el hivatalát?

Én régi-új rádiósként jöttem ide vissza, 16 évig dolgoztam a magyar adásban, tehát a kollégákat, a viszonyokat és a rádiós munkát elég jól ismerem. A kilencvenes években hat évig tagja voltam a rádiótanácsnak. Konkrét elképzeléseim vannak arról, milyennek kell lennie egy rádióadónak, és tudom azt is, mi az, ami most még hiányzik a magyar adásból. Három elvet fogalmaztam meg magamnak. Az egyik és legfontosabb alapelv, hogy időszerűnek kell lennünk, mert a rádiónak az a nagy előnye a tévével és a lapokkal szemben, hogy szinte azonnal tudósíthat az eseményekről. Ezt az előnyt kellene feltétlenül kihasználnunk. A másik alapelv a nyelvi tisztaság. Nem könnyű szlovákiai magyar újságírónak lenni, ez az írott és elektronikus sajtóra is vonatkozik. Erős szlovák nyelvi hatásnak vagyunk kitéve. Nehezíti a magyar adás helyzetét, hogy nincs nyelvi lektora. Nincsenek könnyű helyzetben a szerkesztők. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nekünk példát kell mutatnunk, sőt, az egész szlovákiai magyar sajtónak példát kell mutatnia a nyelvhasználatban. A kollégáknak mindenekelőtt azt tanácsolom majd, hogy próbáljanak időt szakítani szépirodalmi művek és a magyarországi sajtó olvasására. Az olvasás egyrészt segít a szakterminológia elsajátításában, másrészt nyelvi biztonságot ad. A nyelvi tisztaság és biztonság növeléséhez természetesen az kell, hogy rendszeresen értékeljük a műsorokat a szerkesztőségen belül és kívül is. Csak így küszöbölhetők ki a hibák. Szükség van a szakmai közeg odafigyelésére. A harmadik alapelv a szakmaiság. Ezzel kapcsolatban el kell mondanunk, kevés tájainkon a képzett újságíró. Az megy újságírónak, aki érez magában valamilyen késztetést, vagy érdeklődik az élet különféle területei iránt. Nincs szakmai továbbképzés, hiányzik a konkurencia. Az újságírást tanulni kell, nem biztos, hogy az embernek a vérében van. Ha az említett három alapelvet sikerül átültetni a gyakorlatba, természetesen lépésről lépésre – egyik napról a másikra nem lehet, hiszen nagyon sok a beidegződés, jellemző a rutinszerű hozzáállás –, és ha sikerül elfogadtatni a kollégákkal is, akkor elégedett leszek.

Lát-e esélyt arra, hogy javuljanak a munkakörülmények a magyar adásnál, tervez-e műszaki fejlesztéseket?

Mindenképpen szükség lesz a műszaki fejlesztésekre, elsősorban modernebb számítógépek beszerzésére. A szerkesztőségnek nincs elég PC-je, ráadásul a jelenleg használatosak műszaki színvonala sem megfelelő. Az elkövetkező hónapokban sajnos biztosan nem lesz mód fejlesztésre, az új vezérigazgató, Miloslava Zemková ugyanis nagyon komoly takarékossági intézkedéseket vezetett be, mivel korábban nagy volt a pazarlás, és a rádió hatalmas, több százmilliós deficitet halmozott fel. Mivel ezt a hiányt le kell faragni, jelenleg még nem számíthatunk arra, hogy új magnókat, új számítógépeket kapunk. Ettől függetlenül odafigyelek erre, és azon leszek, hogy hamarosan, mondjuk, fél-egy éven belül a többi szerkesztőséghez hasonlóan a magyar adást is ellássák a szükséges műszaki berendezésekkel. Mindenképpen el kell érnünk, hogy ne legyen műszaki akadálya a jó munkának; ne legyen gond az, hogy nincs egy mikrofon, egy magnó, vagy éppen rossz. Mindez ne lehessen kifogás. Ha adott lesz az infrastrukturális háttér, már csak az emberi tényező lesz a döntő.

Lesznek-e változások a műsorstruktúrában, a programkínálatban?

Jövő év január elsejétől komoly változásokra kerül sor az egész rádióban. A strukturális változások természetesen érintik a Pátriát is. Mivel ez az egész dolog még nagyon képlékeny, konkrétumokról nem tudok, de nem is akarok beszámolni. Annyi bizonyos, elsősorban minőségi változásra van szükség. A minőségi változás egyben azt jelenti, új műsorok indulnak. Bizonyos műsorok meg fognak változni, az is lehet, hogy megszűnnek, lerövidülnek, új szerkesztőket kapnak. A rutinszerű munkának véget kell vetni. Abban bízom, hogy az új munkatársak, akik kezdetben nyilván külsősként vesznek részt a műsorszerkesztésben, felpezsdítik majd a szerkesztőség munkáját. Nyilván új ötleteket hoznak magukkal, és egy idő után komoly konkurenciát jelentenek majd a már itt lévő szerkesztőknek. Mindez arra ösztönzi majd a munkatársakat, hogy elgondolkozzanak, mit és hogyan lehetne jobbá tenni. Az egyik elképzelés szerint reggel hattól kezdene sugározni a magyar adás, ún. prime time-ban, vagyis fő műsoridőben. Nem rossz ötlet, de egyelőre kérdés, van-e ehhez elég emberünk, egyáltalán, hajlandók-e a szlovákiai magyar hallgatók abban az idősávban is hallgatni minket. További kérdés, képesek leszünk-e a napi tizenkét órát jó minőségű műsorral megtölteni, elengedhetetlen ugyanis a műsorok minél magasabb színvonala.

Mit kíván tenni a hallgatottság érdekében, mivel szeretné megszólítani a fiatalokat? Hallgatóik zöme kistelepülésen élő nyugdíjas.

Komoly feladat növelni a hallgatottságot, de azt csak úgy lehet, ha tudjuk, mit akarunk, mivel akarjuk megcélozni a közönséget. Ne feledjük el, a konkurencia jelentős: a dél-szlovákiai hallgatót már megcélozták a magyarországi kereskedelmi rádiók, a hazai adók is erős versenytársat jelentenek. Előnyünk, hogy a magyar adásnak van egyfajta hagyománya, a hallgatóink szolidárisak velünk. Ezzel a szolidaritással azonban nem szabad visszaélnünk, cserébe nyújtani, kínálni is kell valamit. A múltban nem igazán sikerült megszólítani a fiatalokat és a középkorosztályt, ez a felmérésekből is kiderül. Legtöbb hallgatónk idős ember. A hallgatók átlagéletkora a magyar adás esetében a legmagasabb: főleg ötven éven felüliek hallgatnak minket, és ez így önmagában nincs jól. Nekünk a fiatalokra is szükségünk van. Elsősorban vonzó ifjúsági műsorokkal szeretnénk növelni a fiatalok arányát a hallgatótáborunkban. Fontosnak tartjuk a harmincon felülieket is, számukra olyan műsorokat szeretnénk készíteni, melyekből tájékozódhatnak a mindennapi közügyekről, az őket érintő szociális kérdésekről, az ország gazdasági helyzetéről, a politika aktuális eseményeiről. Egyébként – zárójelben jegyzem meg – úgy érzem, egy kicsit túlpolitizált a magyar adás. Nyitni kell továbbá az európai ügyek felé is, illik tudni arról a helyről, ahol élünk.

Szavai arra utalnak, hogy elbocsátások helyett a személyi állomány bővítésével számol.

December végéig létszámstop van a rádióban, állományba senkit sem lehet felvenni. A külső munkatársak körét azonban lehet bővíteni. Nos, szeptembertől mi is ezt tervezzük. Biztos vagyok benne, találunk megfelelő jelölteket. Feltételezem, januártól az állomány is gyarapodhat, hiszen a bővülő műsoridő is ezt követeli. Pillanatnyilag mindenki leterhelt, a jelenlegi munkatársakat már nem lehet újabb feladatokkal megbízni. Fizikailag képtelenség, hogy további műsorokat vállaljanak. Ez ugyanis nem futószalag melletti, hanem szellemi munka, szükség van a feltöltődésre. Elbocsátások nem lesznek a magyar adásnál.

Mit a helyzet a hallhatósággal? Középhullámon nehéz lesz újabb hallgatókat megnyerni.

Ez a következő nagy feladat. Tudom, hogy többnyire rossz minőségben, középhullámon sugárzunk. Érsekújvárott ugyan van egy kis hatótávolságú URH adótorony, de csak kis lefedettséget biztosít. A pályamunkámban is megfogalmaztam, akkor várható el magasabb hallgatottság a magyar adástól, ha lényegesen javulnak a vételi lehetőségei, illetve ha minőségi tartalmat közvetít. Nos, az ultrarövid hullámhosszra való átállás hamarosan megtörténik, igaz, valószínűleg fokozatosan, a tervek szerint január elsejétől. A rádió vezetése ennek szerencsére nagy figyelmet szentel. Egyébként el kell, mondjam, úgy érzem, semmiféle rosszindulat nincs a Szlovák Rádió vezetőségében a magyar adással szemben, sőt. A Pátria szerves része a közszolgálati médiumnak, nincs szó az esetében kirekesztésről, bármiféle negatív viszonyulásról. A bérezés terén ugyan lényeges elmaradások vannak, de az nem a jelenlegi vezetés bűne. Én természetesen azon leszek, ne maradjunk le semmiben a többi szerkesztőség mögött.

Milyen feladat hárul egész pontosan Lovász Attilára, a Vasárnap korábbi főszerkesztőjére?

A rádió vezérigazgatójának nemzetiségi tanácsadójaként részben a kassai, nemzetiségi, etnikai adások szerkesztőségének munkáját felügyeli majd, részben az új struktúra megalkotásában vesz részt. A mi együttműködésünk abból áll, hogy közösen találjuk ki az új struktúrát.