Vasúti kétnyelvűség – a közlekedési tárcával tárgyal a Kerekasztal

Erről Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője csütörtökön közleményben tájékoztatta az Új Szó Online-t.

A tanácskozás témáját az állomásnevek megváltoztatásának kérdése adja azon településeken, melyekben a magyar nemzetiségűek részaránya meghaladja a húsz százalékot. A helyzetet az állomások feliratainak kétnyelvűsítésével lehetne rendezni, azaz a szlovák nyelven feltüntetett információk és településnevek mellett elhelyezni az azokkal azonos nagyságú, az érintett településeken élő kisebbség nyelvén szóló, méretükben megegyező feliratokat. A vasúti kétnyelvűség ügyében civil aktivisták és a Kerekasztal is széleskörű tevékenységet fejtett ki. Az ügyben érintett polgármesterek közül legalább 46 település, a megszólított városok és falvak fele továbbította kérését az Államvasutakhoz. Az akcióra a Diákhálózat aktivistáinak bevonásával került sor. Többek között ez a tiltakozó, nyomásgyakorló akció, a polgármesterek és önkormányzatok határozott kiállása vezethetett odáig, hogy az ügyben tárgyalások folyhatnak a minisztérium szintjén. Csúsztat az Államvasutak a válaszleveleibenEgy másik tiltakozó akció, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom által indított és mások mellett a Kerekasztal által is felvállalt “45 centtel a vasúti kétnyelvűségért” névvel indított levelezés a Szlovák Államvasutakat érintette, ezügyben több tiltakozóhoz is megérkeztek a válaszlevelek a vasút részéről. “A minisztérium válaszában nagyon helyesen rámutat a települések kisebbségi nyelvű megjelolése és a vasúti állomások/megállók megnevezése közti különbségre. Félretájékoztatja viszont a kérvényezőket azon állításával, hogy a vasúti állomások és megállók kétnyelvű megnevezését a kisebbségi nyelvtörvény nem teszi lehetővé” – fejtette ki a témával kapcsolatban a Jogsegélyszolgálatot vezető Szekeres Klaudia. A szakember rámutatott, az Államvasutak álláspontjukat azzal a kitétellel indokolják, mely a községek kisebbségi nyelvű megjelölésének kihelyezéséről rendelkezik – mivel ezt a fogalmat a vasúti törvény nem ismeri, az idézett rendelkezés alapján valóban nem lehet kérni a vasúti állomások és megállók kétnyelvűsítését. Lehetővé teszi azonban a kétnyelvűsítést a kisebbségi nyelvtörvény 4. paragrafusának 6. bekezdése, mely szerint a nemzeti kisebbségek által lakott településeken minden feliratot és a nyilvánosság tájékoztatására szánt hirdetményt fel lehet tüntetni a kisebbség nyelvén is, miközben a törvény felsorol néhány példát, ahol ez számításba jöhet, köztük a vasútállomásokat is.  “Mivel mindkét rendelkezés csak lehetőségként és nem kötelezően szabja meg a kisebbségi nyelvű felirat kihelyezését, a kérvényezők a jelenlegi helyzetből kiindulva a vasúti törvény módosítását kérték, amellyel kötelezni lehetne az illetékes vasúti társaságokat a kisebbségi feliratok kihelyezésére. Örvendetes tény, hogy a minisztérium ezügyben már tárgyalt a kisebbségi kormánybiztossal, s válasza szerint további tárgyalásokat helyez kilátásba” – mutatott rá Szekeres Klaudia. (szmk, ú)