Vándormadarak a Zöld Moziban

A lélegzetelállító képek élményén túl a filmet nézve talán megértjük, hogy nem léteznek határok, hogy a Föld az egyetlenegy tér, ahol élünk, és ami iránt felelőséggel tartozunk!

Ezúttal is sokan voltak kíváncsiak a filmre, és az utána következő beszélgetésre. Szuhi Attila, az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület munkatársa vezette a beszélgetést, a meghívott vendégek Prommer Mátyás (Magyar Madártani Egyesület pilisi csoportjának tagja, a WWF Magyarország munkatársa), Tarján Barna (Magyar Madártani Egyesület pilis csoportjának természetvédelmi munkatársa) és Horváth Gábor (Magyar Madártani Egyesület pilis csoportjának titkára) voltak.

A beszélgetésen szó esett a film értékeiről, de hiányosságairól is. Konrad Lorenz módszerével dolgozhattak a film alkotói a közeli képek készítésekor, vagyis tojásból kiköltöttek madarakat, és mivel a kis állatok ösztönük szerint azt hiszik anyjuknak, akit először meglátnak, így mindenhova követték az operatőröket, ha egy csónakba, ha egy repülőgépbe vagy motoros sárkányrepülőre szálltak. Ez néhány fokozottan védett faj esetében nem volt indokolt a Madártani Egyesület képviselői szerint, hiszen ezeket a madarakat vissza kell „vadítani”, hogy életképesek legyenek a természetben.

A vendégek a kietlen sivatagban lépkedő gólyát és az olajfinomítóban éjszakázó récéket is az alkotói fantázia erős túlzásának minősítették, ilyen szituáció szerintük a természetben nem fordulhat elő. Beszéltek arról is, hogy a madarak hogyan lehetnek képesek ekkora út megtételére; a film tanúsága szerint van olyan faj, amelyik az Északi- és Déli-sarkkör között ingázik évről évre. A madártani szakemberek a testfelépítésükön, a tollazatukon, az erős mellizomzatukon kívül azt a tulajdonságukat emelték ki, hogy kétszer hasznosítanak egy levegővételt, valamint a két agyféltekéjük egymástól függetlenül is működik (amíg az egyik „alszik” a másik „ébren van”). Azt is megmérték egyes fajoknál, hogy az útjuk során zsírtartalékuknak 40%-át elveszítik. A madarak ismerik és használják a termikus levegőáramlatokat, és ha csapatban repülnek, ez is legalább 20%-kal kevesebb energiát jelent számukra. Ennek ellenére a vándorláskor sokan elpusztulnak közülük, egyes fajoknál ez az arány megközelítheti az 50%-ot.

A vándorlást elsősorban az élelemhiány indokolja, de arra is van példa, hogy megfelelő élettér esetén itt maradnak bizonyos egyedek, például a Garam torkolatnál kitűnően érzik magukat a nagy kócsagok és a szürke gémek egyedei: ők nem vándorolnak. Néhány bütykös hattyúnak – amit bizonyára sokan etettek már Esztergomban is a Duna-parton, a Palkovics pad közelében – a gyűrűjéből derült ki, hogy Gdanskból és Szlovéniából érkeztek hozzánk. Ezek a madarak is vándorolnak, csak földrészen belül maradnak. A táti útnál, a Botytyán-tó mögötti ún. Kolozson túli dűlőnél befogtak már a madarászok Olaszországból származó nádi sármányt vagy izraeli gyűrűvel ellátott cserregő nádi poszátát. Ezen a területen csoportosan éjszakázik a kékes rétihéja (kb. 20 egyedet figyeltek itt meg!). A prímási palota kertjében is jól érzik magukat a baglyok, de a Visegrád melletti Mogyoróhegyen a hálójukba akadt Lengyelországból származó tüzesfejű királyka is. Különösen érdekes ez, hiszen 400 hálóval befogott madárból jó, ha kettő tartalmaz érdekes adatot. Esztergom környékén fészkel a ritka kerecsen sólyom, még a madarászok sem tudják, pontosan hol. A vándorsólyom – ami a ‘60-as években eltűnt, és ‘97-ben költött újra Magyarországon a Pilisben – Esztergom belvárosába jár galambászni.

Szóltak a vendégek arról is, hogy a madárfajok állománya évről évre csökken. Odulakó fajok szinte alig vannak a környéken, és a ragadozók sem találnak elég élelmet, ezért nem fészkelnek itt. A Pilisben folyó erdőirtások hatalmas károkat okoznak, alig vannak öreg fák, sajnos az erdők még a nemzeti parkok területén is az erdészetek birtokában vannak, amelyeknek évente egyre több famennyiséget kell produkálniuk, így nem érhető el megfelelő erdőgazdálkodás. A legújabb koncepció szerint ez megváltozhat.

Szó esett arról is, hogy a kertben a madáretetők elhelyezésével, változatos növények ültetésével (lehetőleg őshonosakkal), egy csöpögő kerti csappal sokat el lehet elérni a madarak élőhelyének kialakításához. Mivel szinte minden madárfaj védett, a szarkán, a dolmányos varjún és a szajkón (csak költési időben védett) kívül, így minden madár megjelenése örömöt okozhat a madáretetőnél.

Akik szívesen bekapcsolódnának a Madártani Egyesület pilisi csoportjának munkájába, megtalálhatják őket Szentendrén a Sztaravodai út 52. szám alatt (honlapjuk: www.mmepilis.fx3. hu).

A Zöld Mozi az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület és a Bajor Ágost Kultúrmozgó együttműködésében valósul meg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával.