Van a szavaknak egyszerűségük, szerintem

Sotkovszky Lajos már több mint egy évtizede van a pályán. Megzenésített verseket énekelt a Vándor együttessel, de már előtte is, s közben az Érsekújvári Rockszínpad oszlopos tagjaként más zenei stílusokban is kipróbálhatta magát.

Miért ez a vegyes kép? Miért nem saját dalok vagy csak megzenésített versek kerültek fel?

Erre egyszerű a válasz. Nagylemezzel szólóban most, harminchárom évesen nyilvánulok meg először, és fontosnak tartottam, hogy mindkét oldalról megmutatkozzam. Sokat nem töprengtem rajta, vállaltam, pedig sejtettem: lesznek, akik emiatt kritikával illetnek. Ha az album az ötödik volna a sorban, én is problémának tartanék ilyen összetételt, de mivel szólóban az első, muszáj volt mindkét oldalról behoznom felvételeket ahhoz, hogy kerek kép alakulhasson ki rólam. A verseket imádom, ezekkel váltam ismertté a Vándor verséneklő együttes tagjaként, a saját dalokba meg beleírtam mindazt, ami én vagyok.

A saját szerzeményeknek is verseknek kell lenniük, különben szétesik a lemez. A dalszövegeid ezek szerint versek?

Nagyképűen hangzanék, ha azt mondanám: igen? Mert belül úgy érzem, hogy igen.

Gondolom, több megzenésített vers van otthon a fiókodban. Miért ez a hat került fel az albumra?

A koncertjeimből indultam ki, ez a hat a közönség kedvencévé vált, szóval, megállták a helyüket. Ez volt az első számú szempont a válogatásnál.

Érdekes, amit mondasz, mivel kevésbé ismert versekről van szó.

Valóban. Talán az egyszerűségük fogta meg az embereket. Ugyanúgy, ahogy engem. Az egyszerű szavak.

A szavaknak van egyszerűségük?

A minap vitáztunk ezen egyik ismerősömmel, szerintem van. Ha a verseket vagy a dalszövegeket lebontod mondatokra, majd a mondatokat szavakra, akkor rájössz, hogy egyszerű, egészen egyszerű szavak alkotják. Sokféle, mondhatni jobbnál jobb lemezcím jutott az eszembe, aztán az Egyszerű szavak mellett döntöttem. A Boldog éjjel című Petőfi-vers már a Vándor együttes CD-jén is szerepelt. Itt más hangszerelésben csendül fel.

Beszéljünk az új szerzeményekről is.

Az album legrégebbi dala a Tűnődés című. 1993-ban írtam, pesszimista hangulatban. Akkoriban alternatív katonai szolgálaton voltam, és nem értettem, mi a feladatom. Vágytam sok mindenre, de nem tudtam, hogy meddig juthatok el. Nyilván mostanában sem tudhatom, de akkortájt még annyira sem, mint most. Megírtam a gondolataimat, zongora kíséretében. A szerzeményeim folyamatosan készültek. A legutolsó a Vár az élet című. Rockosabb hangzású, mint a többi.

Ha összehasonlítjuk a két dalszöveget: a Tűnődés és a Vár az élet címűeket, melyek az alapvető különbségek? Honnan jutottál el hová, és merre tartasz?

A Tűnődésben arról elmélkedem, hogy ki mindenkinek köszönhetem az addig megtett utamat, és a téma ezzel le is zárul. Nincs benne jövőkép. A másik felvétel már élettapasztalatokra épül, és előremutat. Vannak élethelyzetek, megélt szituációk, amiket azáltal dolgozok fel, hogy kiírom őket magamból. December ötödike is sok mindent hozott ki belőlem. Egyfajta bénulás lett úrrá rajtam, sokáig azt éreztem, hogy nem tudok kilépni belőle. Gondolom, nem kell részleteznem, az emberek többségében okoztak vágást a történtek. Egy komáromi Kormorán-koncert után sikerült feldolgoznom az eseményt. Mellettem az emberek állva tapsoltak, rajongtak. Én csendben ültem, december ötödikét követően nem tudtam rajongani. Fásultan néztem a koncertet. Ezután született meg a December 5 című dalom szövege. Egy csapásra kiírtam mindent, ami hetekig nyomasztott. Azóta más felfogásban tekintek az eseményre.

Mindig kell ihlet az alkotáshoz?

Volt egy újságunk, az Érsekújvári Plébániahivatal kiadásában. Gyakran írogattam bele, és egyszer megkért az egyik barátom, hogy költsek egy rövid négysoros verset a lapba. Ez volt az egyetlen, amikor felkérésre írtam. Bele is izzadtam alaposan. Nekem szükségem van az életemből vett kiindulási pontokra. Csak úgy, előzmények nélkül nem tudok alkotni.

A szövegeidet hallva úgy érzem, a hétköznapjaidban fontos szerepet játszik a vallás.

Igen, az kell. Sokat köszönhetek az egyháznak. Már kiskoromban megérintett, amikor édesanyám először bevitt a templomba, és rám szólt, hogy ne rakoncátlankodjam, ne mindig azt lessem, honnan jön az orgona hangja. Az első zenei élményemet is onnan kaptam. Kántorként dolgoztam hosszú éveken át.

Javarészt Emmer Péterrel készítetted el a cédét. Hogyan alakult ki ez az együttműködés?

Nemrégiben fellapoztam az Ifi magazin egyik számát. A Vándor együttessel készült beszélgetés olvasható benne, a Szememben hordozlak című lemezünk megjelenése kapcsán, és észrevettem, hogy néhány oldallal odébb Emmer Péter és Pásztor János hangstúdiót mutat be. Milyen kicsi a világ, egy lapban vagyunk, mégsem tudtunk egymásról! Én ugyanis akkor még nem ismertem Pétert. Zsapka Attilával énekeltem, néhány évig volt egy duónk, és Attila egyszer azzal állt elő, hogy Péter szívesen csatlakozna hozzánk harmadiknak. Rögtön egy húron pendültünk, már az első találkozásunkkor elindult a barátságunk. Később Kelet-Szlovákiából, egy fellépésről hazafelé arról beszélgettünk, hogy készíthetnénk hármasban albumot. Ez sajnos nem valósult meg. Tavalyelőtt, József Attila emlékévében Zsapka Attilát felkérte a Csemadok, hogy állítson össze egy lemezt a költő tiszteletére. Felhívott, hogy én is működjek közre rajta. Nem volt a repertoáromban József Attila-vers, erre az alkalomra zenésítettem meg a Perc címűt. Petit kértem meg, hogy hangszerelje. Végül ez az album lett az együttműködésből.

Mit vársz a hanghordozótól? Mi a célod vele?

Több mint egy évtizede állok a színpadon, járom az országot, énekelek különböző stílusokban, és ezalatt többen megkérdezték, hogy hazavihetnek-e, cédé formájában. Mindig azt válaszoltam, hogy talán majd egyszer. Most itt van, akinek tetszik, hazaviheti. Én már egy következő úton járok, miközben persze a lemezt is tovább népszerűsítem. Zenekarral, a komáromi Emmer Banddel koncertezem, szerte az országban. Jó volna még több helyre eljutni. Nagy örömömre szolgál, hogy meghívtak Taliándörögdre, a Művészetek Völgye nevű fesztiválra, augusztus másodikán lépünk fel.

A Tűnődés című felvételed írása idején elégedett lettél volna a mostani élethelyzeteddel?

Teljes mértékben. Az életem jelenleg alaposan be van havazva. Szerencsére. Volt időszak, amikor arról álmodoztam, hogy úgy élhessek, ahogy most: tehát ne legyen szabadidőm, pontosabban minden percemet annak szentelhessem, amit szeretek. Éneket tanítok a párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskolában, tagja vagyok az Érsekújvári Rockszínpadnak, amivel a Mária evangéliumát még mindig játszszuk, és június 2-án mutattuk be az új darabot, a József és a színes szélesvásznú álomkabát címűt. Turnézok a cédémmel, miközben az új dalokon is töröm a fejem. Most egy gazdag korszakot élek, rengeteg az impulzus. Tudod, sok élmény éri az embert az album kiadása során, főleg a bemutatásnál, és ezek új ötleteket szülnek bennem, írásra késztetnek. Párkányban hihetetlenül jól sikerült a bemutatókoncert. Nem túlzok, a mennyországban éreztem magam. A következő lemezemen csak saját szerzemények lesznek. A mondanivaló nagyrészt már a fejemben van, most forr. Nyilván rákerül majd egy-két régebbi dolog is, de leginkább aktuális mondanivalóval akarom megtölteni.

Megzenésített versek, saját pop-rock szerzemények, musical, operett… Ennyi különböző stílus megfér egymás mellett?

Elsőre azt felelném, hogy nem, de az élet azt mondatja velem, hogy igen. Határozottan igen.