Változó erőterek a szlovák politikában

Fél évvel a választás után normális esetben is képlékeny a helyzet a politikai térben, és a választók között is. Ennek egyik oka – ahogy Oľga Gyárfášová, a Közéleti Kérdések Intézetének (IVO) szociológusa az intézet új kiadványában megjegyzi, – hogy a győztesek tevékenysége nagy sebességgel távolodik a választói elvárásoktól. Ennek tetejében pedig itt a járvány, mely az alapjaitól formálta át a társadalmi igényeket, félelmeket, elvárásokat, és a politikusok tevékenységét is. A Ján Kuciak és Martina Kušnírová halála után elindult, már akkor is földrengésszerű átalakulás tehát újabb csavarral vett egészen új irányt, ismét megkavarva a politikai kártyákat.

Jók és rosszak

A szakértők már viszonylag régen figyelmeztettek arra, hogy a szlovákiai politikai tér jobb-bal felosztása egyáltalán nem olyan olvasható, mint volt – ez egyébként világtrend. Martin Slosiarik szociológus, a Focus intézet vezetője azonban óvatosságra int ezzel kapcsolatban, és még nem temetné a felosztást. „Itt inkább arról van szó, hogy a politika ideológia szempontjából nem fogható fel egydimenzionálisan, inkább úgy, hogy ahogy bal, úgy jobb oldalon is jelentkeznek konzervatív és liberális irányvonalak” – árnyalja a helyzetet a szakember.

Látható azonban egy fontos jelenség: a pártok kommunikációjában csökkent az ideológiai, és nőtt a populista színezet. A gyakorlatban ez abban nyilvánul meg, hogy a pártok alkalmazkodtak a trendekhez: egyre természetesebben egyszerűsítenek le kérdéseket, és ezek mentén két táborra osztják a politikai szcénát: az egyik felén az egyszerű emberek jóságos képviselői állnak, a másikon a rosszak, a korruptak, akik élősködnek rajtuk.

Ami még érdekesebb, hogy ez a jelenség annyira megerősödött, hogy a politikai táborokon belül is töréseket okoz. Bizonyos kultúretikai, de gazdasági kérdésekben például folyamatos harcot vívnak egymással a koalíció tagjai, de pártokon belül is egyre hangosabban artikulált konfliktusok vannak. Ennek mintapéldája az abortusztörvénnyel kapcsolatos vita, ahol nemcsak a koalícióban, de még annak legerősebb pártjában sincs egyetértés, és a politikusok a vitáikat nem tartják a színfalak mögött, épp ellenkezőleg, a médiatérbe viszik át. Ezen konfliktusok ugyanakkor bár első látásra ideológiainak tűnhetnek, nem kizárólag azok – a motivációk között ott szerepel, hogy az egyes politikusok láttassák magukat, teret nyerjenek maguknak abban a kiszámíthatatlan versenyhelyzetben, melyet a Kuciak-gyilkosság utáni átalakulás és a pandémia hatása teremtett. Ám nemcsak koalíciós oldalon van erre példa, az ellenzékben ez szintén megnyilvánul, kicsit más színezettel A helyzet pedig egészen odáig fajult, hogy a választás után kirobbant a nyílt konfliktus Robert Fico, az ellenzékbe kényszerülő Smer elnöke és Peter Pellegrini volt miniszterelnök között – utóbbi pedig saját pártot alapított, kimondva-kimondatlanul is azért, hogy kihúzza Ficóék alól a talajt, és örökösévé váljon annak a választótábornak, melyből az egykor legerősebb párt éveken át profitált.

Egók harca

A fentiekből tehát látszik, hogy a politikai teret nem feltétlenül pártok és ideológiák, vagy akár programok uralják–egyreinkábbúgytűnik,hogy a politikusok arra törekednek, hogy az erőterek inkább egyének, a „legerősebb játékosok” körül jöjjenek létre jobb- és baloldalon, koalícióban vagy ellenzékben.

A két legerősebb erőtér Igor Matovič és Peter Pellegrini körül alakult ki, a Focus szeptemberi felmérése szerint az OĽaNO 18,4, a Hlas 16,2 százalékon áll. A két párt sokban hasonlít egymásra: nem a saját brandjükre, hanem vezetőjük erős egyéniségére és brandjére építenek – az OĽaNO a kezdetektől fogva azonos volt Igor Matovičcsal, a Hlas-SD pedig nem is igazán törekedett arra, hogy akár vizuálisan is leválassza magát a Smer brandjéről, és valami teljesen újat tegyen le az asztalra. A változást, a pozitív üzenetet itt Pellegrini egyénisége hivatott hordozni.

Azt azonban korántsem lehet kijelenteni, hogy ez az állapot, ezek az új erőterek így is maradnak. Martin Slosiarik felhívja a figyelmet arra, hogy tudatosítani kell: az OĽaNO és a Hlas választói struktúrái nem stabilak. Matovičék a választás előtti korrupcióellenes hógolyóhatásból profitáltak, Pellegriniék pedig egyelőre a Smer régi választóit csábítják és szólítják meg, így még nem csontosodtak meg a választói struktúrák. Ebből adódóan mindkét párt esetében az átlagosnál jóval nagyobb a volatilitás, a választói viselkedés változása.

Matovič tábora

Érdemes jobban szemügyre venni a két párt választóbázisának optikáján keresztül, miért is képlékeny és kényes a helyzetük. Több aggódni valója Igor Matovičnak van, hiszen az OĽaNO a választás óta – és erre ismét Martin Slosiarik hívja fel a figyelmet – elektorátusának csaknem negyedét vesztette el fél éven belül, ami nagyon magas arány. A hógolyó megrekedt, és ez két oknak is köszönhető. Az OĽaNO választótáborát alaposan kielemezte a már említett IVOkiadvány, és megállapította: Matovič a számok tükrében is a legjobban találta el a közhangulatot és a választói igényeket – a Focus exit pollja szerint választói 69,4 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a korrupcióellenesség miatt szavaz Matovičékra. Ezzel azonban meglehetősen heterogén választói bázist szólított meg, akiknek jó része a választás előtti utolsó héten, vagy akár az utolsó napon döntött a mozgalom mellett. Mindez azt jelenti, hogy az eredmény sokkal inkább köszönhető helyzeti tényezőknek, mint a meggyőződésnek.

A hógolyó megrekedésének másik komoly oka pedig az, hogy a választás után Matovič személyes brandje romlani kezdett: a Focus legutóbbi felmérése szerint csupán a megkérdezettek 32 százaléka bízik benne, ez 16 százalékponttal alacsonyabb, mint áprilisban. Matovič nem tudta elhitetni a választóival, hogy hordószónokból felelős államférfi lett, és ez nagyban köszönhető annak is, hogy nem sikerült konzisztensen, kiszámíthatóan kommunikálnia.

Slosiarik rámutat: az OĽaNO-t elhagyó választók a legnagyobb arányban Matovič koalíciós partnereihez, az SaS-hez és a Sme rodinához vándoroltak át, illetve sokan ismét a bizonytalanok táborát erősítik – és csak elvétve „váltanak oldalt”. Matovičék legfőbb pártfeladata tehát jelenleg az lenne, hogy erősebb kötődést alakítson ki a brand iránt, ez azonban egyáltalán nem lesz egyszerű – tekintve a tábor sokszínűségét, illetve azt, hogy nem látszik, hogy az OĽaNO változtatna a stratégiáján. A párt ugyanis továbbra is Matovičhoz köti a sorsát. A törzsválasztói bázis kiépítésének egyik legnagyobb gátja pedig a koronaválság – míg Matovič válságot kezel, nem tudja teljesíteni a választási ígéreteit, ráadásul minden hibája sokszoros nagyításban kerül a választók elé.

Pellegrini tábora

Peter Pellegrini ebből a szempontból sokkal jobb helyzetben van, mint Igor Matovič. Segít neki az ellenzéki szerep, és az is, hogy a koronavírusválság és annak kezelése teljesen uralta a kommunikációs teret az elmúlt fél évben – így az emberek figyelme elterelődött az előző kormány ügyeiről és kudarcairól, a kormánypolitikusok minden igyekezete ellenére. Pellegrininek jó lehetősége volt körbelőni legerősebb politikai ellenfeleit, eközben pedig a Smer szakadásával sikerrel vette magára a „megújító” szerepét, amellyel a választási kampányban, Robert Fico árnyékában sikertelenül próbálkozott.

Martin Slosiarik szerint az adatok azt mutatják, hogy Pellegrini a legnagyobbat épp a Smer táborából merítheti – a Hlas még létre sem jött, de a Smer táborának csaknem fele már úgy nyilatkozott, hogy szavazna Pellegriniékre. Ráadásul a szociológus szerint az is nagyon érdekes, hogy a Smer megmaradt táborában továbbra is nagy a bizalom Pellegrini felé.
A volt miniszterelnök személyes brandje ráadásul ellenzékben is stabil. A Focus szeptemberi mérése szerint az emberek 51 százaléka megbízhatónak tartja, ezzel a második helyen áll Zuzana Čaputová államfő mögött. Nagy kérdés azonban, hogy meddig erősödhet, és honnan meríthet. A Smer és Robert Fico ugyanis továbbra is 10 százalék körül áll, a legszűkebb választói mag pedig viszonylag stabilnak tűnik. Ficóéknak azonban Slosiarik szerint nem sok lehetősége van a bővülésre, és ha a magtábor olvadni kezd, könnyen az 5 százalékos parlamenti határ körül találhatják magukat. Így logikus politikai lépés a nyílt harc az elvándorolt volt Smer-szavazókért. „Meglátjuk, megismétlődik-e a HZDS története, épp a Smer létrejötte után” – tette hozzá Slosiarik.

Választók légüres térben

Az IVO elemzése a 2020-as parlamenti választásról megállapítja, hogy a választók több mint 28 százaléka annak ellenére maradt politikai képviselet nélkül, hogy az urnákhoz járultak. A légüres térben maradt választók tábora nagyon heterogén: ott vannak köztük a városi, liberálisabb Progresszív Szlovákia-szavazók, az MKÖ-re és a Hídra szavazó magyarok, vagy épp a KDH konzervatív szavazói. És bár van parlamenti képviseletük, ugyanilyen csalódottak a Za ľudí szavazói is, hiszen a vártnál sokkal gyengébb választási eredményük nem volt elég ahhoz, hogy domináns helyzetet harcoljanak ki a koalícióban – nagyon sok esetben magukra maradnak álláspontjaikkal, ráadásul Andrej Kiska volt államfő is visszavonult a párt éléről, így elveszett az erős személyes brand is.

Slosiarik szerint nem valószínű, hogy az elmúlt fél év hatására beindulna valamiféle közeledés azon pártok közt, amelyek egymás természetes szövetségesei voltak. „Ezzel talán már el is késtek, a választóik ezt nem tartanák hitelesnek” – vélekedik a szociológus. A Progresszív Szlovákia saját brandjét építi, hiszen az elsőválasztók között nagyon erős eredményt ért el a választáson – ám az elmúlt fél évben némileg gyengültek is. Ez részben annak is köszönhető, hogy még nem sikerült felépíteniük olyan politikust, aki helyt tudna állni egy olyan politikai közegben, ahol az egyéniségek diktálják a tempót. Irena Bihariová, a PS elnöke azonban a Focus legújabb számai szerint a legismeretlenebb pártvezetők közé tartozik, ráadásul az adatokból erősen megosztónak tűnik. Hasonló cipőben van a KDH is, melynek új elnökét, Milan Majerskýt még kevésbé ismerik – a kereszténydemokrata párton erősen érezni, hogy megszenvedi a parlamenten kívüli éveket, pláne, hogy az OĽaNO-n belül erős konkurenciájuk akadt Anna Záborskában és a körülötte csoportosuló képviselőkben. A KDH harca a szlovákiai politikai palettán zajló túlélési harc állatorvosi lovának is tekinthető – nagy kérdés, hogy dacolni tud-e egy parlamenten kívüli, világnézeti alapon szerveződő párt egy olyan gyűjtőpárttal, mely egy erős vezető köré sorakozik fel, és a lehető legkülönbözőbb irányvonalaknak ad érvényesülési lehetőséget.