Változások a szociális szolgáltatások terén

Az egyik legfontosabb módosítás, hogy az ügyfélnek ismét joga lesz választani a magán- és az önkormányzati fenntartású intézmény között.
Újra választhat tehát az ügyfél, hogy magán (ide tartoznak az alapítványi vagy egyházi intézmények is) vagy önkormányzati nyugdíjasotthonban, krízisközpontban helyezkedike el, vagy például mozgáskorlátozottság esetén melyik intézménytől kér személyszállítást.
A február végéig hatályos jogszabály alapján az ügyfél nem választhatott. A törvény úgy rendelkezett, hogy az igénylőt a megyei vagy helyi önkormányzat először a saját intézményében kellett, hogy elhelyezze. Ha ilyen nem állt rendelkezésére, vagy nem volt férőhely, akkor az önkormányzat más önkormányzati intézményben volt köteles elhelyezni a kérelmezőt.
A magántulajdonú intézmény csak egyéb lehetőség híján jöhetett szóba. Így aztán olyan abszurd helyzetek is előfordultak, hogy a kérelmező lakhelyén a magántulajdonú szociális intézményben lett volna hely, ám mégis lakhelyén kívül, akár több tíz kilométerre helyezte el az önkormányzat az igénylőt. Mindez azért, mert az állam a magántulajdonban lévő intézményeket nem támogatta olyan mértékben, mint az önkormányzatiakat.
Az érintett magántulajdonú intézmények az ügyfeleikkel szembeni diszkriminációnak tartották az ilyen gyakorlatot, mivel azoknak - megfelelő állami támogatás híján - sokkal magasabb összeget kellett fizetniük az ellátásért, mint az önkormányzati intézmény ügyfeleinek. A magántulajdonú szolgáltatók az Alkotmánybírósághoz fordultak, amely néhány hónapja kimondta, alapszabályellenes a törvény.
A verdikt következménye a törvénymódosítás, márciustól tehát a rászorulók újra választhatnak, magán- vagy önkormányzati intézményben akarnake elhelyezkedni, az általuk nyújtott szolgáltatásokat igénybe venni, az állam pedig köteles egyformán támogatni mind a magán-, mind az önkormányzati intézményeket.

Fizetni most is kell

Az ellátás a szociális szolgáltatást nyújtó intézményekben természetesen most sem ingyenes, és a magántulajdonú intézményben az ellátás költségei most is jóval magasabbak, mint az önkormányzatiban. Ez utóbbiakban a havi összeg, amit az ügyfél fizet, általában 200-300 euró. A magánintézményekben jóval több, a színvonaltól, kínálattól függően legalább 500 euró, de van olyan, ahol 700-1000 euró, vagy akár ennél magasabb. Eddig azonban, állami támogatás híján, még ennél is többet fizetett az ügyfél. Abban az intézményben, ahol márciustól például 700 eurót fizet, a törvénymódosítás életbelépéséig 1000 eurót is elkértek tőle.

További változások

Az ellátás költségeinek egy részét az a megyei vagy helyi önkormányzat állja majd, ahol az ügyfélnek állandó lakhelye van. Tehát például ha egy idős falusi ember a járási város által fenntartott intézményben helyezkedik el, annak szolgáltatásait veszi igénybe, akkor az ellátás költségeit nem a város, hanem az érintett személy állandó lakhelye szerinti önkormányzat fizeti.
Annak a személynek, aki azonnali ellátásra szorul, „megelőlegezhető“ az ellátás, még mielőtt a rászorultságról jogerős határozat születik. Ezt később is bemutathatja.
Jelentős változás az is, hogy bővül azoknak a köre, akik igénybe vehetik a kifejezetten a „nyugdíjasotthonnak“ ismert intézmények szolgáltatásait. Jelenleg két feltétele van az ilyen intézményben való elhelyezkedésnek, vagy az általa nyújtott szolgáltatás igénybevételének: a nyugdíjaskor és az ellátást igénylő rossz egészségi állapot.
Ezentúl azonban mások is lakhatnak az ilyen otthonokban, olyanok, akiknek komoly problémáik vannak: például a családon belüli erőszak áldozatai, tehát egy nő is beköltözhet gyermekeivel, ha nem tudja másképp megoldani a helyzetét, nincs például a közelében krízisközpont. Ilyen esetekben nem lesz szükség a rossz egészségi állapot bizonyítására és természetesen a nyugdíjas életkor betöltésére sem.
Lerövidül a rászorultság megítélése. Ha a kérelmezőnek van otthon nem régibb, mint féléves orvosi dokumentációja az egészségi állapotáról, nem kellenek újabb vizsgálatok.
A szociális rászorultság megállapítását maga az adott intézmény is elvégezheti, ha megbízást kap erre a helyi vagy megyei önkormányzattól.
A törvénymódosítás értelmében a szolgáltatások terjedelmét és árát nemcsak órákra lebontva, hanem egyes feladatok elvégzésére lebontva is kiszámíthatják. A kliens számára ez megtakarítást jelenthet, mert nem kell mindig egy egész óra díját fizetnie, hanem csak bizonyos feladatok elvégzését. A szociális minisztérium magyarázata szerint például a kliens fizet azért, hogy kiszállítják hozzá a szenet, de ha ez megtörténik például fél óra alatt, akkor a szolgáltatást igénybe vevőnek nem kell egész óradíjat fizetnie.