– valamit rólunk – beszélnek

Vannak a fotóművészek. És vannak a sajtófotósok. Ha az előbbiek a művészek, akkor az utóbbiak lennének a mesteremberek? Mi a különbség közöttük? Ha van. Talán az, hogy míg a fotóművész maga választja meg a témáját, azt, mit fotóz, a sajtófotósokkal fordított a helyzet. Többnyire a téma választja őket. És ők mennek. Gyakran inkább rohannak. Nem ráérős, kényelmes munka a sajtófotósoké. A téma, a történés nem vár rájuk. Nem ők irányítják, mi és mikor történjék. Nekik kell utolérni és elcsípni a pillanatot. A jó sajtófotós állandó készenlétben van, éberen figyel, és villámgyorsan reagál. Mert ha csak pár másodperccel később nyomja le a fényképezőgép gombját, már egy egészen más fotó születhet meg, mint amit eredetileg tervezett. És a jó sajtófotós mégiscsak művész, aki nem csupán meglátja azt a „bizonyost”, amiről azonnal érzi és tudja, hogy lencsevégre kell kapnia, hanem adott esetben a másodperc tört része alatt átgondolja a kompozíciót is. Sűrítő művészek. Egyetlen felvétellel, egyetlen pillanat alatt annyi mindent el tudnak mondani, amire, ha szavakkal szeretnénk leírni, jóval több időre volna szükségünk. Ezért fölösleges is szaporítani a szót. A fotók, a második világháború utáni szlovákiai magyar sajtó hivatásos fényképészeinek munkái magukért – valamint rólunk, napjainkról, a közel- és a távolabbi múltról – beszélnek… (m)