Vajon mit hoz a minisztercsere?

Egyetért elődje távozásával?

Ehhez nincs mit hozzáfűznöm, Milan Ftáčnik szabad elhatározása és személyes megfontolások alapján döntött erről, éppen ezért nincs értelme sem az egyetértésemet kifejeznem, sem egy elutasító nyilatkozatnak. Megítélésem szerint elhárította magáról a politikai felelősséget, legalábbis azzal a párttal szemben, mely annak idején a miniszteri kinevezését kezdeményezte.

Miniszterként mit tart a legfontosabb feladatának?

Tömören megfogalmazva: az oktatásügy egészének, azon belül a fiatalok és gyerekek helyzetének javulását szeretném elérni. Nagyon fontosnak tartom továbbá az iskolai sportok, a gyerekek mozgáskultúrájának a fejlesztését.

Képes-e azonosulni elődje politikájával, illetve az ön koncepciója miben tér el a volt oktatási miniszter elképzeléseitől. Mi az, amit mindenképpen másképpen kíván tenni?

Rengeteg dologban azonosulni tudok a leköszönt tárcavezetővel, alapvető, elvi természetű ellentmondás nem tapasztalható közöttünk. Az elkövetkező időszakban terveim szerint egyéb területekre is nagyobb hangsúlyt kívánok helyezni, és nem csupán a felsőoktatás problémáival szeretnék behatóbban foglalkozni.

Melyek lesznek az első lépései?

Elsősorban az elfogadott jogszabályok minden tekintetben megfelelő gyakorlati alkalmazására szeretnék ügyelni. Mindenekelőtt a közelmúltban hatályba lépett, a felsőoktatásról, az állami szolgálatról szóló és a közszolgálati törvény rendelkezéseinek betartatásáról kívánok gondoskodni. Annak érdekében, hogy biztosítsuk az említett jogszabályok pontos alkalmazásának feltételeit, szükség van a kiegészítő okiratok elkészítésére is, itt a különféle rendeletekre és a módszertani útmutatókra gondolok elsősorban. Ezen kívül szorgalmazni fogom, hogy a parlamenti képviselők elfogadják a nevelésről és művelődésről szóló törvénytervezetet.

Nem tart attól, hogy röviddel a választások előtt a tárca élén bekövetkezett személyi változás inkább az oktatásügy kárára lesz, mintsem a hasznára?

Nem tartok ettől, mivelhogy csatlakozunk a tárcavezetés által korábban beindított pozitív folyamatokhoz, és az oktatási minisztérium osztályainak és szekcióinak valamennyi dolgozója a helyén van.

Életrajzában olvasható, hogy magyarul is beszél. Hol tanult meg magyarul?

Losoncon születtem, ahol az emberek általában beszélnek magyarul. Amikor gyerek voltam, barátaimmal észrevettük, hogy a magyarországi tévé-, illetve rádióműsorok összehasonlíthatatlanul jobbak, mint a szlovákiai műsorok. Elsősorban tehát a műsorok jobb megértése végett tökéletesítettem a magyarnyelv-tudásomat. A magyar televízió műsorait figyeltem, és annyira bővült a szókincsem, hogy egy idő után már minden kifejezést megértettem és képes voltam egy bizonyos szinten a magyar nyelven folyó kommunikációra is. Szüleim szlovák nemzetiségűek voltak, ennek ellenére mindketten beszéltek magyarul, gyakran használták is egymás között. Főleg akkor, ha olyasmi került szóba, amiről nekem mint gyereknek nem lehetett tudnom. Igazából ez volt a másik indok, hogy elsajátítsam ezt a nyelvet. Most már nehézkesebben fejezem ki magamat magyarul, ami természetes, hiszen régóta nem beszéltem ezen a nyelven. Csupán passzív nyelvtudással rendelkezem, de ez nem okozna számomra problémát a mindennapos nyelvi érintkezésben.

Tanárként, illetve miniszterként találkozott-e magyar nemzetiségű egyetemistákkal, ismeri-e a hallgatók problémáit?

Miniszterként egyelőre még nem találkoztam szlovákiai magyar hallgatókkal, azonban egyetemi tanárként Zsolnán voltak magyar tanítványaim. Nem látok semmiféle különbséget a magyar és a szlovák egyetemisták tanulmányi eredményei között. Csupán olyan esetre tudnék példát felhozni, amikor a magyar nemzetiségű hallgatók némelyikének kisebbfajta nyelvi problémái támadtak az államnyelv tökéletes ismerete hiányában. Az esetek többségében ezek a nyelvi problémák is megoldódtak azáltal, hogy hoszszabb időt töltöttek el az egyetemen. Történt azonban egyszer egy különleges eset. Egy magyar tanítványom azt próbálta elhitetni velem a vizsgán, hogy a szlováknyelv-tudásának hiányosságaiból kifolyólag vannak gondjai a kérdéseim megválaszolásakor. Végül is amikor felajánlottam, magyar nyelven is válaszolhat a kérdésekre, kiderült, nem nyelvi problémáról volt szó, sokkal inkább arról, hogy szakmailag nem volt eléggé felkészült. A hallgatók gondjait jól ismerem, szerencsére elmondhatom, jó kapcsolat alakult ki köztem és az egyetemisták közt. Nem vagyok az fajta tanár, akitől tartaniuk kell a diákoknak, aki megköveteli a három lépés távolságot. Esetenként nemcsak szakmai kérdések megoldásában segítettem tanítványaimnak, hanem magántermészetű gondjaikban is.

Milyennek látja a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolák helyzetét, szakmai színvonalát?

Meggyőződésem, hogy a művelődéshez nyújtott feltételek mind a szlovák, mind a magyar tannyelvű iskolákban azonosak.