Vajon hiányzik-e az érdemi vita Gombaszögről?

Vajon a rossz idő, vagy érdektelenség miatt maradtak üresen a padok?Szekeres Éva felvétele Mivel évtizedes múltra visszatekintő kulturális csúcsrendezvényről van szó, szerkesztőségünk úgy érezte helyénvalónak, hogy közöljük a beérkezett reakciókat. A rozsnyói Ambrus Ferenc a következőket írta:

Nem hiányzik a vita

Aligha hiányzik ma tájainkon bárkinek is egy érdemi vita Gombaszögről. Ezért erről most csak röviden. De legyünk mégis optimisták: eljő az idő, amikor majd valaki fel akarja mutatni Gombaszögöt – íme, az évtizedeken át tartó, szívet melengető, szép és dicső múlt! S rátalál Szászi Zoltán 2006-ban írott beszámolójára. Nem fogja tudni, de ő félre lesz vezetve. Mert Eurozug még sehol nem volt, annak kiötlője is távol Gömörtől, amikor Fábián Edit létrehozta a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítványt. Majd több mint egy évtizeden át – míg bele nem fáradt a közömbös és gőgös határon innen s túli hatalmon lévők packázásaiba – kitartóan, tervszerűen, elhivatottan küzdött Gombaszögért. S mindeközben bizony ő volt az, aki a hiányzó egy-két milliót összekunyerálni próbálta. Fábián Edit, de még inkább a gömöri – hűha, de nagy szavak! – a felvidéki magyarság egy nagy-nagy kudarca, hogy nem sikerült neki véghezvinni nagyszerű tervét. S ez egyik fő oka Gombaszög mai sikertelenségének, minek folyományaként most már hiába a százezrek meg milliók Gombaszögbe.

Életveszélyes volt a színpad

Szászi Zoltán bírálta a Felvidéki Rockszínház produkcióját is. Ezzel kapcsolatban a társulat vezetője, Karkó Henriett a következőket írta:

Ritkán fogok tollat, kissé túlfűtött indulattal mégis kénytelen vagyok reagálni a cikkben írtakra. A cikk írója ugyanis mércén alulinak minősítette a Felvidéki Rockszínház előadását, amely által féligazságokra épített, rosszindulatú minősítés került az újság hasábjaira.

Szombat este, a szervezőktől kapott pontos információ alapján több mint ezren foglaltak helyet a nézőtéren. A cikk íróját idézve „az eső hullott átláthatatlanul, dagonyává változtatva a völgyet.” A szereplők bőrig ázva dideregtek a puszta ég alatt a színpad mellet, amely már nem volt fedett. A táncosokról nem is beszélve, akik mindvégig a színpad előtti teret töltötték be, több kiló sarat összegyűjtve a cipőjükön, ami az első 20 percben használhatatlanná vált. Előkerültek a telt orrú sportcipők, és az összes száraz ruha az autóbuszból, amelynek következménye sajnos az lett, hogy 250 km-en keresztül a csuromvizes ruhák, cipők a szereplőkön száradtak meg hazáig. Jelen pillanatban a társaság fele lázasan nyomja az ágyat, és üzenik a cikk írójának, hogy köszönik, jól vannak, és megpróbálnak új erőt gyűjteni cikkéből a további munkához. Az előadás felénél a színpadfedő konstrukció tulajdonosa izgatottan közölte velem, valószínűleg meg kell szakítani és be kell fejezni az előadást, mivel az építmény kezd életveszélyes lenni. Ekkor a színpadhoz rohantam, majd utasítottam a szereplőket, hogy közöljék a többiekkel a színpadon, a táncosokkal is a helyzetet, de addig is próbáljanak a színpad szélére orientálódni, míg nem tudjuk, mi lesz a teendő. Ez volt az a „menj arrébb koreográfia”, ahogy a cikk írója említi. A lóáldozat után a történet odáig jutott, hogy a technikus jelenet közben felment a színpadra, felszólította a szereplőket a színpad elhagyására, mert fennállt a tetőszerkezet összerogyásának veszélye, és elnézést kérve a közönségtől lefújta az előadást. Erről a konstrukcióról azért annyit érdemes megjegyezni, hogy kb. 30 m mély, és 40 m széles színpadot fedett, ponyvával a tetején, alatta kb. 50 darab 500 W-os égővel felszerelt fényhíddal, a ponyva megtelve többmázsányi esővízzel. Na, ekkor lett vége az előadásnak. A ronggyá ázott közönség mindvégig a nézőtéren maradt, szinte a végítélet pillanatáig el sem mozdult a helyéről. Köszönöm nekik is, a szereplőknek is a kitartást. Az általam leírtakat igazolja az összes szervező és technikus. A tanulságot levonva, nem tudjuk mikor cselekszünk jól. Egy profi csapat el sem kezdte volna az előadást ilyen körülmények között. A Felvidéki Rockszínház nem szakmailag és anyagilag, hanem lélekből motivált társaság, és eszünkbe nem jutott volna, hogy ne tartsuk meg az előadást. Még az a szerencse, hogy jobb körülmények között már több ezren látták az előadásainkat, és merőben más a véleményük rólunk, mint a cikk írójának. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, még egy háború sem ér annyit, hogy akár egy emberáldozata is legyen, nem még egy előadás. Az úton odafele elhatároztuk, hogy jövő évben a csoport Gombaszögre szervezi meg a nyár végi kirándulást. Már nem tudom, mennyire gondolják így, annak ellenére, hogy a szervezők részéről nagyon szíves volt a fogadtatás, és mindenki sajnálta a kialakult helyzetet. Ha a cikk írója meg akarja találni a választ az általa írt cikk címére, akkor ajánlom, keresse azt a saját háza táján, mert talán ezért nem kell Gombaszög.

Végre elindult valami!

Utolsóként a vitát elindító Szászi Zoltán viszontválasza következik:

Végre elindult valami! Ha más nem, akkor legalább az, hogy vitatkozunk, esetleg merőben más véleményen vagyunk színpadi előadásról, szervezésről, meg országos csúcsrendezvény szükségességéről, bizonyos Gombaszög múltját érintő információkról, a továbblépés mikéntjeiről és hogyanjairól.

Karkó Henriett reakciójára válaszolva: a Felvidéki Rockszínház gombaszögi előadásával kapcsolatban továbbra is fenntartom a véleményem, mely szerint statikus, mellétátogós, a színpadi fegyelmet mellőző előadásszerűséget láthatott, aki nézte. A nézőlétszámmal kapcsolatban azt állítja Karkó Henriett, hogy ezerfős volt. Kíváncsi lennék, ki számolta meg (én csak becsültem), s mellesleg kíváncsi vagyok, ezek után mennyi az eladott jegyek hivatalos száma. Nem vitatom, a színpad valószínűleg nem igazán volt úgy elkészítve, ahogyan a darab elvárná. A jó egyórás késéssel való színpadépítés okát viszont nem tudom. Ott voltam. Láttam. Nem rosszindulat. Azt, hogy a szereplők bőrig áztak, csak sajnálni tudom. Felteszem viszont a kérdést, ki felel a csapattagok testi épségéért? Ha én felelnék, sajnálkozva ugyan, de azt mondanám, sem lelkesedésből, sem más okból nem kockáztathatom a szereplők testi épségét és egészségét. A megbetegedett szereplőknek gyors gyógyulást kívánok. Azt is kívánom, gyűjtsenek erőt újabb produkcióhoz, legyen bennük alázat a színpad és a választott darab iránt, maradjon meg tehetségük, legyenek fegyelmezettek és gondolkodjanak el azon, hogy néha nem mindenáron és minden körülmények között kell fellépni. Azon is el kell gondolkodni, hogy mi állja még meg a helyét, minek lehet sikere, így a harmadik évezred elején. A gulyáskommunizmus kimúlásának idején keletkezett István, a király valamilyen szempontból biztosan jó darab. Ha jól van megcsinálva. (Ott voltam a Királydombon, anno a premierkor.) Az István, a király zenéje és szövege sokszor még ma is elviszi a darabot, még akkor is, ha semmi sem történik a színpadon. (De akkor meg minek színpadra vinni?) Egyébként a színpadi fegyelemre meg a „menjmárodébb” kiszólásra visszatérve volna egy kérdésem: hogy venné az ki magát, ha mondjuk a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik előadása alatt színpad szélen megjelenne a rendező, és beszólna, hogy gyerekek, előbbre három lépést, te meg menj már odébb, mert mindjárt jön a tető. Kemény jegyárak mellett úgy visszakérné a közönség a belépti díjat ilyen incidens után, mint a pinty! A technika megcsúfolta a szereplőket? Ez meg hogyan lehet? Életveszélyessé vált a színpad? Ez hogyan történhetett? Ha történik valami, kié a felelősség? Hála Istennek, nem történt, de olyat sem hallottam még, hogy technikus állítsa meg az előadást! Valóban igaz az Ön állítása, nem tudjuk, mikor cselekszünk jól. Törekedni kell! Minőségre, fegyelemre, szakmai-ságra. Ha pedig lelkes a csapat, akkor menni fog. Mellesleg, nem árt néha egy-egy darabot megnézetni szakemberrel, nem szégyen tanácsot kérni rendezési koncepciók kialakítása után arról, hogyan csináljuk meg a darabot, hogy ne legyen unalmas, sablonos, lapos és statikus. Mert ha csak ilyet lát a közönség, akkor előbb-utóbb még elhiszi, hogy ez a jó gyerekek és punktum, nincs, nem lehet más! Ambrus Ferenc reakciójára annyit, abban igaza van, hogy Gombaszögért a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány tette a legtöbbet a rendszerváltás után. Azt viszont kikérem magamnak, hogy félrevezettem az olvasót, ugyanis a már említett alapítvány alapító tagja, része volt az Eurozugnak, s aki kezdeményezte, soha nem volt messze Gömörtől. Ez személyeskedésnek tartsam, vagy tartsam irigységnek? (Jegyzem meg: nem én találtam ki az Eurozugot, nem engem sért Ambrus kiszólása.) Fábián Editről szólva, ő igazi gömöri ember, és minden érdek nélkül tette a dolgát. Ki is csinálták érte! Hogy nem volt politikai akarat? Volt-e akkor hozzá közéleti akarat ott Rozsnyón és vidékén? Amikor a sorok belül voltak éppen szétzilálva, és volt aki inkább Amerikába menekült a gondok elől. Netalántán a felelősség elől is? Gőgös határon inneni és túli hatalmak packázásával szemben maga a reakció írója, Ambrus Ferenc sem védte meg Fábián Editet. Akkoriban kényelmetlen volt, most lehet grállovagként kiállni? Volt-e jobb ötlet az Eurozugnál, volt-e komplexebb megoldási javaslat 1998 idején? Ha ezt bizonyítani tudja Ambrus Ferenc, akkor kérem, bizonyítsa.