Vajon eleget költ a szlovák kormány az egészségügyre? Így vélekednek a szakértők!

Az Eurostat legújabb felmérésében azt vizsgálták, hogy egy lakosra átszámítva hány eurót költöttek az uniós tagállamok az egészségügyre 2022-ben. Az adatokból kiderült, hogy egy szlovákiai lakos kezelésére átlagban 1560 euró jutott. Ez jelentős elmaradás az uniós átlaghoz képest, amely 2022-ben évi 3685 eurónak felelt meg. Közép-európai viszonylatban Szlovákia ugyan nincs leszakadva, hiszen Magyarországnál (évi 1171 euró) és Lengyelországnál (évi 1137 euró) is több pénzt költ egy személyre, viszont Csehországgal összevetve már látványosabb a különbség (évi 2277 euró), Ausztriáról nem is beszélve, ahol egy főre átszámítva 5518 euró jutott az emberek kezelésére.

A kormánykoalíció képviselő közül viszont többen is úgy vélik, hogy a szlovák kormány elegendő pénzt fordít az egészségügyi költségvetésre, a probléma abban rejlik, hogy az anyagi források nincsenek jól felhasználva. Ezen állásponton van például Andrej Danko (SNS), a parlament egyik alelnöke és Robert Fico (Smer) miniszterelnök is.

Tény, hogy a szlovák egészségügybe pumpált pénzösszeg az utóbbi években folyamatosan nőtt: a 2022-es állami költségvetésből még 6,38 milliárd eurót különített el a kormány (nem beleszámolva az utólagos pénzcsomagokat), jövőre viszont már 9,6 milliárd euróval számolhat a szektor, amennyiben a parlament jóváhagyja a 2025-ös költségvetés tervezetet.

Az adatokból kiderül tehát, hogy az állam ugyan valóban egyre több forrást különít el az egészségügy fejlesztésére, de a helyzet szemmel láthatóan nem sokat javult: az orvosok és a nővérek éppen tömeges felmondással fenyegetőznek a rendszerszintű reformok hiánya miatt, a várólisták továbbra sem lettek rövidebbek, és a kórházépítési projektek is akadoznak. Ezeket a problémákat például maga Danko is elismerte. Kérdéses tehát, hogy a szlovák egészségügynek további forrásokra van-e szüksége, vagy pedig elegendő a pénz, csak rosszul van felhasználva. Ennek kapcsán több egészségügyi szakértőt véleményét is kikértük.

Többet is, jobban is

Martin Vlachynský, a Gazdasági és Szociális Tanulmányok Intézetének (INESS) egészségügyi elemzője úgy véli, a két állítás nem zárja ki egymást.

A közegészségügy valóban nem hatékony a rendelkezésre álló források felhasználásában. Ugyanakkor a valóság az, hogy az egészségügyi szolgáltatások iránti növekvő kereslet nyomást gyakorol a rendszerre, ami miatt több erőforrásra van szükség

– mondta lapunknak a szakértő.

Megjegyezte, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a hiányzó többletforrásokat az állami költségvetésből kell-e pótolni, vagy pedig a közszféra alacsony hatékonysága miatt érdemes-e inkább a magánforrások előtt megnyitni az utat.

Vlachynský egyúttal figyelmeztetett, az egy főre jutó nominális egészségügyi kiadásokat érdemes óvatosan kezelni, hiszen például ha a német gazdaság kétszer annyit termel, mint a szlovák, akkor értelemszerűen nagyobb mozgástér áll rendelkezésére a források elosztásánál is.

A hazai kiadásoknak a gazdasági realitás talaján kell mozogniuk

– közölte.

Kéz a kézben Magyarországgal

Dušan Zachar, az INEKO gazdaságkutató intézet egészségügyi szakértője szintén úgy véli, hogy az egészségügyi kiadások kérdéskörét csakis a gazdasági teljesítmény függvényében lehet megközelíteni. Az elemző kiemelte, ha azt vesszük figyelembe, hogy az egészségügyi költségvetés mekkora arányát képezi az államháztartás teljes kiadási oldalának, Szlovákia nincs is annyira elmaradva az uniós átlagtól.

Így tehát azt mondanám, hogy az országban jóval nagyobb problémát jelent a források felhasználása, hiszen az egészségügy eredményeinek tekintetében Magyarországgal együtt jócskán le vagyunk maradva

– magyarázta lapunknak Zachar.

Mit várunk el?

Martin Smatana egészségügyi elemző szerint az, hogy az egészségügybe több pénzt kell-e juttatni, elsősorban attól függ, mit várunk el magától az ágazattól.

Ha »elégedettek« vagyunk azzal, hogy a születéskor várható élettartamunk a hatodik legalacsonyabb az Európai Unióban, és 3,5 évvel le vagyunk maradva az átlagtól, akkor az elkülönített pénzösszeg nagysága teljesen megfelelő. Ha azonban Nyugat-Európával azonos szintű egészségügyi eredményeket akarunk elérni, akkor az ágazatunkban rendelkezésre álló források szintje, amely régóta a harmadik és a nyolcadik legalacsonyabb az Európai Unióban, egyszerűen nem lesz elegendő

– vélekedett.

Megjegyezte, teljesen mindegy, hogy az egy főre eső kiadásokat, a bruttó hazai össztermékhez viszonyított százalékos arányt vagy egyéb statisztikákat veszünk figyelembe, végeredményben az látszik, hogy Szlovákia lényegesen elmarad az átlagtól, a legjobban teljesítő országokról nem is beszélve.

Mi lehet a megoldás?

Smatana egyetért azzal is, hogy a források hatékony felhasználását illetően az egészségügyben mindig van hová fejlődni. Ugyanakkor elmondta, az ágazat az utóbbi években átesett három kiadási felülvizsgálaton, melyek összességében több száz millió euró megtakarítást hoztak, de az ellátás több szegmensében is eljutottak arra a pontra, ahol valódi spórolást már csak a beruházások vagy a reformok eredményezhetnek, amelyek megvalósítása éveket vehet igénybe. A beruházások közül az infrastruktúra-fejlesztést emelte ki, például az intézmények energiaigényének csökkentését, a reformok kapcsán pedig szerinte érdemes lenne megváltoztatni az általános orvosi rendelők és a szakrendelők arányát, amely hatékonyabbá tehetne a források elosztását.

Az efféle változások azonban csak évekig tartó, stabil megvalósítás mellett és elegendő egészségügyi dolgozó közreműködésével mehetnek végbe, ami Szlovákiában nagy problémát jelent

– közölte az elemző.

A megfelelő motiváció

Hozzátette, vannak olyan területek is, ahol nagyobb beruházások és évekig tartó reformok nélkül is jelentős eredményeket lehetne elérni. Ezek közé sorolta a kórházak gyógyszerbeszerzésének központosítását, amely több tíz millió eurós megtakarítást jelenthetne az állami kórházaknak. Smatana szerint továbbá központosítani lehetne a könyvelést, a mosást és az egyéb kiegészítő szolgáltatásokat is, ez további milliókat hozhatna a kórházaknak. A szakértő leszögezte, a pénzügyminisztérium és az egészségügyi minisztérium 2022-ben kidolgozott egy dokumentumot, amely ezeket, illetve további hasonló intézkedéseket is tartalmaz, a mostani kormánynak elég lenne frissíteni és alkalmazni őket.

Ezzel együtt továbbra is érvényes, hogy ha sikerülne is javítanunk az ágazat hatékonyságán, akkor sem tudnánk megugrani azt a hatalmas szakadékot, ami a többi uniós ország és a mi egészségügyünk között tátong a befektetett források terén

– zárta Smatana.

Dušan Zachar szerint a probléma gyökere abban rejlik, hogy az ösztönző tényezők rosszul vannak beállítva az egyes szereplők számára. Szerinte olyan reformokat kellene végrehajtani, amelyek eredményeként a dolgozóknak megérné többet és hatékonyabban dolgozni, az intézményeknek pedig érdemes lenne nem veszteségesen, befizetetlen adósságok nélkül gazdálkodni.

Sajnos most nem ez a helyzet

– jegyezte meg az INEKO elemzője.

Vlachynský úgy látja, az egészségügy hatékonyabbá tétele egy rendkívül összetett probléma, és számos ponton lehetne javítani a szektor működésén. Az INESS ezzel kapcsolatban ki is dolgozott egy részletes reformtervet, amely az ágazat 11 részterületét érinti, és 36 javaslatot tartalmaz, a biztosítási rendszer átalakításától kezdve a munkaerőhiány javításán át az olcsóbb gyógyszerbeszerzésig.