Üzletelés a parlamentben

Nem beszélnék a klasszikus értelemben vett korrupcióról, hanem csak valamiféle konkrét személyi és anyagi előnyszerzésrőlSomogyi Tibor felvételeSergej Kozlík HZDS-képviselő elismerte, hogy a parlamentben nyíltan üzletelnek a főügyészi tisztséggel. Mi a véleménye arról, hogy ilyen fontos posztot nem szakmai kritériumok alapján töltenek be, hanem adok-kapok tárgya?

Sajnos ilyen funkciók hátterében mindig politikai egyezségek, csereberék húzódnak. Ennek ellenére úgy vélem, a szakmai alkalmasságnak, felkészültségnek, erkölcsi magatartásnak kulcsfontosságú szempontnak kellene lennie. Még ha folyik is üzletelés, csak olyan személyek közül szabadna válogatni, akik nemcsak politikailag megfelelőek, hanem az imént említett feltételeket is teljesítik. Mivel a főügyészt a parlament választja meg, természetes, hogy a pártok beleszólnak. Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, politikusaink különböző célokat és érdekeket kapcsolnak össze, nem egyetlen dologra összpontosítanak. Ez esetben a főügyészi funkciót öszszekötötték egyéb pozíciókkal, és olyan egészségtelen megállapodásokra törekednek, hogy az egyik funkció jelöltjének a támogatottsága egy másik poszt várományosával, az pedig egy harmadik tisztséggel függ össze, az egyik párt jelöltje egy másik párt jelöltjére van utalva, ami nagyon beteges.

Arra céloz, hogy például Miroslav Abelovský, HZDS-ből kivált független képviselő ma támogatja Ľubomír Lintner parlamenti alelnökké való kinevezését, cserébe pedig Lintner majd Abelovskýra voksol a főügyészválasztáson?

Ilyen és hasonló kötődések körvonalazódnak a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatói posztjával kapcsolatban is, és mindez természetesen összefügg a főügyészi és a parlamenti alelnöki székkel. Kimondottan rossz, hogy e három tisztséget összekapcsolják és össze-vissza üzletelnek velük.

Ezt az összefonódást Lintner is megerősítette, amikor az NBÚ-val kapcsolatban leszögezte, hogy azt nem szabad elválasztani a főügyészi funkciótól. Megjelentek olyan hírek is, hogy ha az MKP-nak sikerül elfogadtatnia saját jelöltjét Ján Mojžiš helyére, a magyar párt támogatná Abelovskýt. Mit szól ehhez?

Nem tetszik, mert a legfontosabb az, hogy mindkét intézmény élén makulátlan, kétségbevonhatatlan, szakmailag és emberileg kifogástalan személyek álljanak. Ha olyanok kerülnek oda, akiknek politikai támogatottságuk a legjobb tulajdonságuk, akkor veszélybe kerül ezen hivatalok függetlensége, megbízhatósága, és feltételezhetően a polgárok érdekei helyett azon erőket fogják képviselni, melyeknek köszönhetően elfoglalhatták tisztségüket.

Vagyis kétségei vannak afelől, hogy Abelovský erkölcsileg megfelel főügyésznek?

Akárkiről is lesz szó, ha csak politikai üzletelés eredményeként választanak új főügyészt, mindig felmerülhetnek bizonyos aggályok. Ami Abelovskýt illeti, megvan a maga múltja és göröngyös útja: két politikai pártban is tevékenykedett, az egyik párt vezetőjéhez nagyon erős szálak fűzik – olyannyira, hogy védőügyvédje volt...

Vladimír Mečiarról van szó.

Igen, és éppen ezért indokoltak a vele kapcsolatban felmerülő aggályok. És ha Abelovský jelölése politikai üzletelés tárgya, ezen aggályok csak erősödnek.

Mindenesetre úgy tűnik, Abelovský a parlamentben viszonylag nagy támogatottságnak örvend, még a kormánypártiak sem ódzkodnak tőle. Egyébként miért jelentette volna be, hogy hamarosan lemond képviselői mandátumáról, és miért kérte felvételét az ügyészséghez?

Minden bizonnyal már folytak valamilyen tárgyalások, és ezek alapján valószínűleg úgy ítélte meg, hogy reális esélye van annak, hogy megválasztják. Legalábbis akkor viselkedik így az ember, ha biztonságban érzi magát.

Dušan Jarjabek HZDS-képviselő szerint, bár Abelovský a mozgalomból kivált csoporthoz tartozik, azaz inkább ellenség mint szövetséges, még a HZDS is támogatná őt, mert mandátuma a mozgalmat illeti meg, és a helyére Ján Cuper ülne a parlamentbe.

Ez is csak az üzletelést bizonyítja: a HZDS tiszta haszna egy plusz ember, azaz egy elveszített szavazat visszaszerzése lenne.

Mi arról a véleménye, hogy a parlamentben ismét felbukkanhat Cuper, aki jelenleg Ivan Lexa védőügyvédje?

Nem szívesen kommentálnám, mert elég sok kifogásom van vele szemben, emberi kvalitásait is megkérdőjelezném. Radikális nézetei, mindenféle konstrukciót nélkülöző állásfoglalásai a parlamenti ülések során csak bonyolították a Ház munkáját.

Abelovský megszavazta a magyar egyetemről szóló törvényt. Gondolja, hogy cserébe az MKP esetleg támogatja megválasztását?

Dicséretes és becsületére váljon, hogy egyetértett az egyetem létrehozásával, de ez nem függ össze a főügyészi poszttal. Egy jó cselekedettel senki sem fehérítheti ki sötét múltját. Egyetlen jó tett nem jelenthet automatikus támogatást.

Nem azért folyik ez az üzletelés, mert a koalíció már nem rendelkezik többséggel a parlamentben? Ha még mindig 78 szavazata lenne a kormánynak, nem kellene voksokat vásárolnia.

Szkeptikus vagyok. Formálisan kisebbségi kormányról beszélhetünk, ám szerintem még mindig többséggel rendelkeznek a kormánypártok. De még ha formálisan is meglenne a többség, a koalíción belüli viszonyokat ismerve úgy vélem, személyi kérdésekben mindenképpen nehezen tudnának megegyezni, azaz akkor is üzletelnének. Sőt, még ha jóval több honatyával rendelkeznének, sem lennének képesek egymás között megegyezni, ezért bizonyos kérdésekben ellenzéki szavazatokat is keresnének.

Az, hogy valójában milyen ereje van a koalíciónak, ma fog kiderülni, amikor Lintner parlamenti alelnökké választásáról fognak szavazni?

Mindenképpen erőpróba lesz. A koalíciós szerződés szerint ez a poszt az ANO-t illeti, úgyhogy ma nyilvánvalóvá válik, a partnereknek érdekük-e a koalíció megtartása és a játékszabályok tiszteletben tartása.

Az említett üzletelés alapján már-már leszögezhető: a parlament a korrupció egyik melegágya. Pedig ez a koalíció új politikai kultúrát ígért.

Semmiképpen sem beszélnék a klasszikus értelemben vett korrupcióról, hanem csak valamiféle konkrét személyi és anyagi előnyszerzésről. Ha a korrupciónak nem is melegágya a parlament, mindenképpen erős klientelista hátteret hozhat létre, mely erősen befolyásolhatja az egyes intézmények működését. Ennek következtében csökkenhet a parlament megbízhatósága, és a politikai pártokról is egyre többen azt fogják gondolni, hogy könnyen lemondanak elveikről, csak hogy előnyökhöz, az egyes hivatalokban, vállalatoknál, fontosabb szervezeteknél posztokhoz jussanak. Mindez csak gátolja egy modern, demokratikus politikai kultúra kialakulását.

A kormánykoalíción belüli helyzetért talán elsősorban az SDKÚ-t és az ANO-t terheli a felelősség. Az MKP-nak múlt héten két fontos prioritása is teljesült, így a magyar párt, a KDH-val együtt, ezentúl bátrabban felemelheti a hangját. Ön szerint így lesz?

Óvatos lennék, mert nem hiszem, hogy a jelenlegi koalíció politikai gyakorlata csak azért változott meg, mert két párt képviselőket veszített. Mivel lényegében az MKP és a KDH is aktívan bekapcsolódik az adok-kapok játékba, őket is ugyanolyan mértékben terheli a felelősség. Az ANO hamarább folyamodik ilyen eszközökhöz, nem stabil politikai pártként hajlamos üzletelni, de ha a többiek ezt eltűrik, ők sem jobbak. Nyilvánosan és egyértelműen senki nem tett konkrét ellenlépéseket.

Például milyeneket?

Alternatív módszereket kellene javasolniuk, például ragaszkodniuk kellene bizonyos szempontokhoz, melyek alapján az egyes funkciók várományosait kiválasztják. És a kiválasztott személyről úgy kellene nyilatkozniuk, hogy megfelel a felállított szakmai és erkölcsi kritériumoknak, és nem hajlandók üzletelni. Nem biztos, hogy első nekifutásra szerencsével járnak – ez történt az NBÚ-igazgató esetében, amikor az MKP javaslata nem járt sikerrel. Úgy tűnik, más modell fog érvényesülni, azaz végül nem a személyi adottságok alapján választják ki az új igazgatót. Ebbe előbb vagy utóbb az MKP és a KDH is bele fog egyezni. Nem lesz más választásuk, mint részt venni a többiek üzletelésében.