Uniós kisebbségi mimimumot akarnak

Az uborka görbülete, a porszívók maximális teljesítménye – közhelynek számít, hogy az Európai Unió az élet számos területét szabályozza, meglehetősen precízen. Vannak viszont érintetlen szakterületek, ezek közé tartozik a kisebbségvédelem is. Így férhet meg a hagyományos francia állami nacionalizmus és a katalán területi autonómia egymás mellett, ám emiatt a szabályozatlanság miatt a tagállamok kormányaitól Brüsszel gyakorlatilag semmit sem kérhet számon. Ezen szeretnének változtatni az Európai Néppárt (EPP) magyar politikusai, közülük is főként a határon túli képviselők.

Vannak pozitív példák

A cél egy átfogó kisebbségvédelmi normarendszer, avagy minimum, aminek betartása minden tagország számára kötelező lenne. Ehhez az érintett EP-képviselők szerint is hosszú út vezet, ennek első komolyabb lépése volt az EP-ben szerdán megrendezett nyilvános meghallgatás. A meghallgatást Nagy József (Híd), Csáky Pál (MKP) és Sógor Csaba (RMDSZ) néppárti képviselők szervezték, célja pedig az volt, hogy a többi EP-képviselő és az érdeklődő nyilvánosság számára elmondják, mit kellene tenni, és az miért lenne fontos. Az EP-ben rengeteg – naponta akár 3–4 – meghallgatást is tartanak. A meghallgatás úgy néz ki, hogy a szervezők elhívják az adott terület nemzetközileg is jegyzett szakértőit, valamint az érintettek egy csoportját, majd az előadások és a vita után felhívást fogalmaznak meg az adott frakció vezetősége vagy valamelyik szakbizottság felé, hogy karolja fel az ügyet.

A szerdai közmeghallgatás is a fenti forgatókönyv szerint zajlott. Nagy József nyitóbeszédében kiemelte a kisebbségi nyelvhasználat, valamint az oktatás fontosságát. Rámutatott, hogy az EU polgárainak csaknem 10 százaléka valamilyen kisebbséghez tartozik, jogaik érvényesítése a többségnek is érdeke. Szerinte szükség van kétlépcsős normarendszer bevezetésére, ahol az első lépcső a kötelező érvényű uniós jogszabály lenne, a másodikat a tagországokon belül, az egyes kisebbségeknek megadott jogok képeznék.

A képviselő pozitív példaként egyebek mellett az olaszországi Dél-Tirolt említette, ahol a helyi németeknek autonómiájuk van. Csáky Pál a legnagyobb problémának azt nevezte, hogy uniós szinten nincs kisebbségvédelmi normarendszer. A meghallgatáson részt vett a Híd hazai parlamenti frakciójának fele is, Bugár Béla rövid felszólalásában aláhúzta: a nyelvhasználati jogok és a gyakorlat között hatalmas a szakadék.

A felszólaló szakértők szintén a közös minimum mellett törtek lándzsát, rámutatva, hogy a hagyományos liberális egyéni jogi megközelítés mellett szükség van a kisebbségek kollektív jogainak bebiztosítására is. A rendezvény végén zárónyilatkozatot fogalmaztak meg a képviselők, amellyel felszólítják az EPP vezetőségét, hogy foglalkozzon az üggyel. Közben jött a hír, hogy Manfred Weber, a néppárt európai parlamenti frakciójának vezetője támogatásáról biztosította a témát.

Ez volt az első meghallgatás

Hogyan tovább? Ez volt a legtöbbet ragozott kérdés a találkozó után. „Ezzel gyakorlatilag az EPP magáévá tette az ügyet, most azt várjuk, hogy kijelöljön egy munkacsoportot, amely konkrét néppárti stratégiát dolgozna ki, amely irányt szabna nemcsak az EP-s, de a tagországok néppárti politikusai számára is. Ha ezzel a többi frakció is egyetért, akkor következő lépésként az Európai Bizottságot kellene felszólítani, hogy nyújtson be egy tervezetet” – mondta lapunknak Nagy József, aki tavalyi megválasztása óta a téma legaktívabb képviselőjének számít Brüsszelben. „Valószínűleg hosszabb idő kell ahhoz, hogy kötelező érvényű uniós szabályzat lépjen hatályba” – nyilatkozta lapunknak Csáky Pál, a szerdai közmeghallgatás másik szervezője.

A szerdai első lépés fontosságát mutatja, hogy korábban hiába akartak EPP-s nyilvános meghallgatást szervezni, ez az elmúlt években nem sikerült. Ez viszont nem jelenti azt, hogy már borítékolható a siker. Első lépésként még a néppárti frakción belül kell meggyőzni a jelentősebb nemzeti csoportokat. „A németek az ügy mellett állnak, a franciák egyelőre indifferensek a témában, a spanyolok pedig vonakodnak, de meggyőzhetőek” – véli Nagy József. A spanyol néppártiak főként a katalánok és a baszkok miatt tartanak a közös minimumtól. „Elmondtam nekik, hogy ha csak a spanyolországi kisebbségeknek biztosított jelenlegi jogokat tennénk minimummá, nekünk már az is óriási előrelépést jelentene” – tette hozzá a hidas EP-képviselő, aki bízik benne, hogy ilyen alapon meg lehet majd győzni őket is, mivel a minimumnak nem lenne része az önállósodási igyekezetek támogatása. A kisebb csoportok általában nem jelentenek gondot, a négy szlovák nemzetiségű EPP-s képviselő (két KDH-s, egy független és egy SDKÚ-s) eddig nem gátolta a munkát – a szerdai meghallgatásra sem mentek el. „Nem érezhető ellenszél a részükről” – tette hozzá Nagy József. Ha az EPP-n belül sikerül megnyerni a harcot – ehhez viszonylag közel járnak –, akkor a másik két hagyományosan nagy befolyású frakciót – a szocialistát és a liberálist – kell meggyőzni. Ez az általunk megszólított képviselők és szakértők szerint egyszerűbb feladat lesz.

Mire jó ez nekünk?

Milyen eredménye lesz az igyekezetnek? Mivel az EU egy bonyolult „szerkezet”, többféle forgatókönyv van. A minimális eredmény egy EP-jelentés lenne. Egy ilyen dokumentum nem kötelező érvényű a tagállamok részére, ám lehet vele érvelni – vannak, akik „megijednek” tőle –, és építeni lehet rá a tagországi szabályozásban, ha az Európai Bizottság nem teszi magáévá a javaslatot. A maximális cél egy kötelező érvényű jogszabály elfogadása, ezt viszont az Európai Bizottságnak kell kezdeményeznie – az EP-nek nincs javaslattételi hatásköre –, valamint egyet kell vele értenie a kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak is. Ezt már nehezebb lesz elfogadni, ez az út valószínűleg jóval hosszabb lesz, mint az első lehetőség. A javaslat tartalmilag az Európa Tanács – ennek nem csak uniós államok a tagjai – ajánlásaiból indulna ki: a Nemzetiségi kisebbségek védelméről szóló keretegyezményből, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájából, valamint az egy évvel ezelőtt elfogadott Kalmár-jelentésből.

Mire lesz ez jó nekünk? – teheti fel a kérdést az olvasó. Arra, hogy bizonyos kisebbségi jogokat nem vehetne el a szlovák kormány és a parlament, illetve bizonyos jogokat meg kellene adnia. Ha pl. az uniós minimum része lenne, hogy a kisebbségek által lakott területen kötelező kitenni a vasúti táblákat helyi nyelven is, akkor nem a KDSZ anonim aktivistáinak kellene ezeket felragasztani – amit aztán a vasút két napon belül eltávolít –, hanem az államnak. Ha pedig nem teljesíti ezt, akkor Brüsszel kötelezettségszegési eljárást indíthatna ellene. Egy számunkra kedvező minimum elfogadása azt is eredményezhetné, hogy a szlovákiai parlamenti és kormányzati erőviszonyoktól függetlenül javulhatna a kisebbségi jogok szintje.

A szerző brüsszeli útját az Európai Parlament térítette.