Új tudomány: a katzenjammerológia

Az irodalomtudomány által méltatlanul hanyagolt területre merészkedtetek ezzel a könyvvel, amely a macskajaj humoros-tudományos kultúrtörténete az egyiptomiaktól kezdve Szókratészen át Douglas Adamsig. Tudatosan kerestétek az irodalomban a másnaposságra való utalásokat, vagy véletlenül figyeltetek fel a jelenségre?

DB: Tudatosan dolgoztunk, sőt én a vége felé már úgy éreztem, bármibe beleolvasok, bárhová nyúlok, a másnaposságot vélem felfedezni a sorok között. Amikor például a Venyegyikt Jerofejev nevű idült alkoholista orosz íróról szóló fejezethez kerestem egy mottót, és a könyvtárban véletlenül a másik Jerofejev, Viktor kötetét vettem le a polcról, épp a másnaposság és az olvasás viszonyát taglaló résznél nyitottam ki! Arról értekezik, mit érdemes olvasni másnaposan.

CsSzA: Az irodalomtörténet valami miatt iszonyatosan prűden kezeli a másnapot. A mámorról rengeteget írtak, az viszont, ami utána következik, valahogy mindig tabu maradt. Pedig rengeteg fajtája van a másnaposságnak. Van jó, rossz, alkotásra alkalmas, szerelemre alkalmas, boldogsághoz hasonlító, pokolbeli szenvedéshez fogható… Hát ezeket gyűjtöttük mi össze. Az általam bálványozott Szerb Antal sem kivétel, Kölcseyről szóló esszéjében például azt állítja, hogy egyik magyar költő sem volt részeges természetű. Nos, ez nem igaz. Vörösmarty, Ady, Juhász Gyula, Pilinszky vagy Weöres mind a rendszeresen ivók közé tartoztak. Erről Czeizel Endre táblázatára támaszkodva írtunk egy fejezetet. Czeizel Balassitól Nagy Lászlóig huszonegy magyar költőóriás ivási, dohányzási, kávéfogyasztási szokásait vizsgálta, és arra az eredményre jutott, hogy míg a népesség körében a rendszeresen ivók aránya 40 százalék, a vizsgált poéták között 70 százalék. Míg a sokat ivó a népességben 2 százalék, a költői nemzetben 10 százalék. Mig a mértéktelenül sokat ivó és lerészegedő a népességben 3,5 százalék, a versfaragóknál 24 százalék!

Történelmi személyiségek alkoholhoz való viszonyával, a másnaposan hozott politikai döntések következményeivel is foglalkoztok a könyvben...

DB: Például az ókorban élt Suetonius Nero császár életrajzát is megírta. Ebben egyenesen a nekropinia geneziséről szól: a derék Nero előbb bérgyilkosokkal ölette le mamáját, majd odarohant a holttesthez, megtapogatta a tagjait, aztán megszomjazott, és borozott egy jót az anyukája hullájával. Julius Caesarról, Augustusról, Caliguláról is maradtak fenn borozós-másnapos történetek, mindegyikről tudjuk, mit evett, mit ivott legszívesebben. A legújabb kori történelmi személyiségek közül Kádárról, Hruscsovról és Sztálinról tudtunk meg sok mindent, teljesen hiteles forrásokból. Például ezt: 1956. november 2-án a szovjetek Kádárt Moszkvába szállították, és Münnich Ferenccel együtt alaposan kihallgatták. Mindeközben Nyikita Szergejevics Hruscsov a Tito magántitkaként kezelt Broni-szigetek környékén hajókázott egy jachton, s a magyar helyzetről tárgyalt a loncos marsallal – a korabeli jugoszláv követ szerint annyira részegen, hogy a lábán nem tudott megállni. Majd Nyikita visszarepült Moszkvába, s másnap (!) döntötte el végletesen, hogy balsors tépte, sokat szopott nemzetünket János bácsi karjai közé taszajtja… Erdéllyel is sokat foglalkoztunk, mely ugyebár a magyar gasztronómia bölcsője. Itt van például Bornemisza Anna szakácskönyve. Erről szinte senki nem tudja, hogy nem az ilyen nevű hölgy receptjeit tartalmazza, hanem a könyvecske tulajdonosának nevét viseli. Egy Kezdhelyi János nevű ember, Apafi Mihály titkára fordított le egy ötven évvel előbbi, német nyelvű szakácskönyvet, jó pontot akart szerezni az udvarnál, ezért Bornemisza Annának, Apafi feleségének ajándékozta a fordítást, amely a hetvenes években Romániában jelent meg, gyönyörű előszóval.

CsSzA: A korabeli erdélyi szépirodalomból kiderül az is, hogy mekkora bulik voltak arrafelé. Minden szakácskönyvben voltak másnaposság idejére javasolt, gyomorkímélő receptek. Pápai Páriz Ferenc egészségkönyvében is rengeteg olyan jó tanács és recept található, amely kimondottan hányás ellen, „részleges dobzódás után” alkalmazandó. A korabeli erdélyi szakácskönyvekre koncentráltunk, és azokra a sztorikra, amelyek a kor irodalmában megjelentek. Elsősorban Mikesre, Apor Péterre gondolok, de Felvinczi Györgynek is van egy 1693-ban Kolozsvárott megjelent egészségkönyve, amelyben az első magyar nyelvű „kutyaharapást szőrével” jellegű jó tanács olvasható. „Estvéli borital, ha fájtatja fejed, / S rosszúl vagyon attúl mind az egész tested, / Ez légyen orvosság néked attúl, higyjed, / Reggel ismét azzal áztassad a béled.”

Gondolom, már írás közben éreztétek, hogy ez a könyv nagyot fog „durranni”, és nem csak azok veszik meg, akik a kortárs szépirodalom iránt fogékonyak. Azon is mosolyogtam, hogy a könyvheti katalógusban az Ismeretterjesztő könyvek kategóriájába sorolták ezt a művet.

CsSzA: Az Alexandra Könyvkiadó honlapján viszont a humor kategóriában szerepel. Sőt a borító alapján akár szakácskönyvnek is nézheti az ember...

DB: A kötet hangvétele alapvetően humoros, szerettünk volna szórakoztatóan írni, úgy, hogy az erőltetett poénokat lehetőleg elkerüljük. Van benne egy kis gasztronómia, és harminchárom ironikus hangvételű esszé, ami ugye a széppróza egyik fajtája. Mert azért valljuk be, számunkra ez a könyv apropó volt arra, hogy kedvenc szerzőinkről, Rabelais-ről, Hašekről, Jerofejevről, Hajnóczyról, Hamvasról vagy Hunter S. Thompsonról írjunk.

CsSzA: Rengetegszer elkalandozunk egyébként, például amikor azt próbáljuk elmondani, mit jelent számunkra Hamvas Béla, csak a legvégén említjük, mi volt a véleménye Hamvasnak a másnaposságról. Mert ha azt a címet adtuk volna a könyvnek, hogy Esszék Darida és Cserna 33 kedvenc szerzőjéről, nyilván fagyosabb lett volna a fogadtatás. Furcsa dolog, hogy ma a regény számít a legtrendibb műfajnak Európában. A novella és az esszé üldözött dolgok, a szerzők hiába házalnak a kiadóknál, mert szinte mindenütt azt a választ kapják, hogy erre nincs olvasói igény. Nekem például nagyon meg kellett harcolnom a kiadóval annak idején a Hasnovellák, gasztroesszék alcímért. Mindenáron azt akarták a borítóra írni, hogy A gasztronómia regénye. Erre a mostani könyvre viszont illik a regény megjelölés, mert a szerkezete egyértelműen hasonlít a regényszerkezethez. Lineáris vonalvezetésű, valahol elkezdődik, és valahová eljut, még ha különálló esszékről van is szó.

Mondhatjuk, hogy új tudomány született: a „katzenjammerológia”?

DB: Hamvas írja A bor filozófiájában, hogy nem volt más célja, mint egy bormetafizikai alapvetést tenni, ami ugyanolyan, mint Kant filozófiája: lehet vele egyetérteni, vagy el lehet utasítani, de meg nem történtté nyilvánítani nem lehet. Ne legyünk szerények. Azt akartuk, hogy ha ezentúl bárki foglalkozik a másnapossággal, a mi könyvünk megkerülhetetlen legyen számára.

CsSzA: Arra igyekeztünk rávilágítani, hogy mámor és másnaposság körülbelül olyan erős pár, mint férfi és nő. Az irodalom nem prűd, tele van másnaposság-sztorikkal, nem csak a mámorral foglalkozik. Azaz nemcsak a földi mennyországgal, hanem a földi pokollal is. Számunkra a „másnap” szimbólum is, mindenféle bűnhődés, spleen, melankólia metaforája. Valamiféle ár, amit fizetsz a mámorért. Baudelaire írta le, hogy pont akkora árat fizetsz az előző napi szárnyalásodért, olyan mélyre süllyedsz másnap, amilyen magasan voltál előző nap. A könyv ezt a magasságot nemzeti alkoholizmusunk történetének boldog és felhőtlen időszakaként írja le. A gonosz orvosok még nem vették fejükbe, hogy az eltúlzott pitykázás káros az egészségre. Sőt! Szókratész, Dioszkoridész és Avicenna iránymutatásai alapján a tudós doktorok úgy vélték: havi egy brutális berúgás nélkül elképzelhetetlen az egészséges élet.

Mi a helyzet a könyvben szereplő receptekkel?

DB: Kilencven százalékuk valóban elkészíthető, sőt igyekeztünk kikísérletezni a legjobb verziót. Van persze néhány olyan recept, amelyhez a biztonság kedvéért odaírtuk, hogy nem alkalmas emberi fogyasztásra, bár ez remélhetőleg világos az összetevőkből. Például az említett Venyegyikt Jerofejevnek van egy Moskva-Petuski című delíriumtani jegyzete, amelyben ül a vonaton, és mindenféle bizarr koktélokról fantáziál. Itt találunk olyan összetevőket, mint az alkoholtartalmú lakk, a lábizzadás elleni szer, vagy a korpásodás elleni hajszesz.

CsSzA: A Kafkáról és az éhezésről szóló fejezetben is akad olyan recept, amelyet nem ajánlunk kipróbálni. Az Átváltozás című novella ihletésére, amely szerintünk egy másnaposság-allegória, egy, az éhező Franz Kafka emlékére kitalált, Illés-pogácsa nevű finomság receptjét közöljük. Ebben a svábbogártól a poloskáig sokféle ízeltlábú található. Amiben viszont nincs bogár, sampon, vagy egyéb fura öszszetevő, azt bátran kipróbálhatják az olvasók: „Gregor Samsa, ez a kétes múltú utazó ügynök valószínűleg jelentős mennyiségű sört és Becherovkát fogyasztott előző este, így tehát semmi különleges vagy metaforikus nincs abban, hogy reggel szörnyű féregként ébred. Legyünk őszinték! Melyikünk nem érzett még hasonlót egy sűrű mámorban úszó éj után? Az Átváltozás esetében tehát téves mindenféle egzisztencialista, létfilozófiai vagy parabolikus közelítési mód. Hiszen mi másról árulkodnának a Kafka által leírt tünetek, mint egy gigászi másnaposságról?”

Továbbra is foglalkoztat benneteket a téma, vagy már máson töritek a fejeteket?

CsSzA: Három évig dolgoztam a Magyar Konyha szerkesztőjeként, ahol egyebek mellett az volt a feladatom, hogy az Étel és irodalom című rovatot havonta megtöltsem gasztronómiával kapcsolatos irodalmi művekkel. Eleve úgy olvastam, hogy állandóan ilyesmiket kerestem, és már húztam alá a mondatot, ha egy fél kifli szerepelt benne. Ez a szindróma a Levin körút című könyv írásakor erősödött fel, és most már olyan szinten betegség, hogy egy külön füzetet nyitottam, és akármit olvasok, jegyzetelem bele az evéssel-ivással összefüggő megjegyzéseket. Már legalább hat újabb fejezettel ki tudnám bővíteni a könyvet, úgyhogy nem kizárt, hogy lesz folytatása… Nem szóltunk például a „zugmásnaposokról”, azokról, akik titokban isznak otthon, és nem mondhatják el senkinek, hogy másnaposak. Krúdy fiatalkori publicisztikája és levelei is tele vannak másnapos történetekkel.

DB: És Cholnoky (Pokoljáró) László is megérdemelne egy külön fejezetet. Nem beszélve a hányás problematikájáról és módozatairól…