Új kézben az energiaár alakítása

Karol Dvorák: „A lakosság azzal tisztában van, hogy az árak nagy része nem felel meg a valós költségeknek.” A szerző felvételeMit jelent a hálózati ágazatok szabályozása?

A hivatalt tavaly októberben hozták létre, és feladata 2003. január 1-i hatállyal a hálózati ágazatokban a cégek működési engedélyeinek kiadása, új energetikai létesítmények építésének engedélyezése és az árak szabályozása. Már korábban is kiadtunk néhány, gázipari és villamos energiai szabályozással kapcsolatos döntést, október 1-jén a távhőszolgáltatás árszabályozásának módjáról döntöttünk, az év végéig pedig sor kerül a földgáz és villamos áram árának szabályozására is.

Lényegében a távfűtés árának szabályozása volt az első, széles rétegeket érintő döntésük. Magyarázza meg ennek a menetét!

Hivatalunk mindegyik ezzel foglalkozó cég számára saját maximális árat állapít meg. Összesen mintegy 1300 cégről van szó, amelyek nagyon eltérő körülmények között működnek. Újdonság az is, hogy az ár két részből tevődik össze. A végső felhasználó egyrészt egy állandó összeget fizet majd, amely a szolgáltató állandó kiadásait fedezi, a másik, változó nagyságú részt pedig az elfogyasztott energia alapján számlázzák ki számára. A törvény értelmében a hivatalunk a felhasználókat védi, és arra törekszünk, hogy ők valóban csak az elhasznált energiamennyiséget fizessék meg. Ennek értelmében a szolgáltatók az árképzés során csak az indokolt költségeiket és a tisztességes hasznot vehetik figyelembe.

Távfűtésről lévén szó, azonnal felmerül a kérdés, hogy ki állja a rosszul szigetelt vezetékekben keletkező veszteséget?

A szolgáltató csak a szabványban szereplő veszteséget számíthatja be. Amennyiben ez a vesztesége nagyobb, mint ami a minőségi tanúsítványában szerepel, ez már a nyeresége kárára megy.

Megtörténhet, hogy egyes szolgáltatók gigajoule-onként akár 500 korona feletti árat is számláznak?

Mi jelenleg ún. átlagárat és versenyárat állapítottunk meg. Az első 420 korona, ez a jelenlegi árviszonyokat tükrözi. A 450 koronás versenyár egy olyan helyzetre vonatkozik, amikor valaki leválik a távfűtőrendszerről, és mondjuk egy lépcsőháznak külön fűtést létesít, ez lényegében összehasonlítási alapként szolgál. Célunk, hogy a legtöbb esetben ne lépjék túl ezt az árat. Lehetnek azonban objektív okok, például nagyon drága fűtőanyag vagy kicsi rendszer, ahol esetleg magasabb árat engedünk meg. Egyébként a szabályozás részét képezik a fix költségek, például a bérköltségek, amelyek szintén nem léphetik túl a megengedett mértéket.

Következő döntésük a víz- és csatornadíjakat illette, és hamarosan sorra kerül a földgáz és a villanyáram is. Valóban arra kell készülnünk, hogy rövid időn belül mindenütt a teljes költségeket fogjuk fizetni?

A lakosság azzal tisztában van, hogy az árak nagy része nem felel meg a valós költségeknek. Állami támogatás ugyan nincs, de ezekben az ágazatokban a vállalkozók és a cégek számára szolgáló magas árak miatt keresztdotációkkal igyekeztek kompenzálni a lakossági árakból adódó veszteségeket. Hivatalunk mindenképpen arra törekszik, hogy ennek felszámolása során lehetőleg kerülje a szociális sokkot. Ezért ún. első deregulációs időszakról beszélünk, amely során kettő-négy év alatt érjük el a kívánt szintet. A másik tényező, amit figyelembe kell vennünk, az az uniós csatlakozás, addigra minden ilyen ártorzulást fel kell számolni. Ez azt jelenti, hogy a folyamatnak lényegében 2004 folyamán be kellene fejeződnie. A hivatal nehéz feladat előtt áll. Mi kénytelenek vagyunk reagálni a helyzetre, és nem tehetünk arról, hogy az elmúlt tíz évben a Mečiar-kormányok nem igyekeztek ezt felszámolni. A Dzurinda-kormány tett bizonyos lépéseket, főleg a villamos energia és részben a földgáz árával kapcsolatban, de ezt a folyamatot most be kell fejezni.

Régóta ismert tény, hogy ezen a területen a lakossági árak elmaradnak akár az önköltségtől is, de a politikusok rendre visszariadtak ennek felszámolásától. Önök mennyire veszik figyelembe a lakosság vásárlóerejét?

A hivatal nem veheti át az állam szociális támogató szerepét. Ha a legszegényebb rétegek számára a költségek növekedését részben kompenzálni kell, akkor erre a szociális támogatás keretében van lehetőség. Hivatalunk dolga, hogy miközben védi a fogyasztók érdekeit, a vállalkozói szubjektumok számára a működésre alkalmas körülményeket biztosítson.

Számításaik tartalmazzák a tisztességes hasznot is. Ez hány százalék?

Ezzel kapcsolatban hamarosan a Törvénytárban rendelet jelenik meg. A haszonkulcsot nem lehet egységesen megállapítani, de általában 15 százalék körül mozog. A távfűtésnél más módszert alkalmaztunk, ott abszolút értékben határoztuk meg a tisztességes hasznot, mégpedig gigajoule-onként 25 koronában.

Az előzetes információk szerint az elkövetkező két évben 25-30 százalékos áremelésekkel számolhatnunk. Mi következik akkor, ha már elértük a szokványosnak nevezhető árszerkezetet?

Azután az árszabályozás már csak az éves inflációt vagy esetleg a fűtőanyagok világpiaci árváltozásait követi majd.

Nyugat-Európában ez a rendszer természetes. Hogy állnak a visegrádi országok?

Ebből a szempontból kissé lemaradtunk. Magyarországon már évek óta működik a rendszer, Csehország két évvel ezelőtt vezette be, és Lengyelországban is megoldották.

Hogyan nyilvánul meg hivataluk függetlensége?

Nem tartozunk semmilyen minisztériumhoz. A szabályozási tanács tagjait a parlament nevezi ki és csak pontosan meghatározott feltételek mellett válthatók le. Egyetlen kötelességük annak követése, hogy a hatáskörükbe tartozó cégek csakis a valós költségeiket építsék be az áraikba. Amennyiben ezt nem tartják be, a következő évben csökkentik a számukra megállapított árakat.

Mikor kerül nyilvánosságra a január elsejéről tervezett összes áremelés?

A törvény értelmében január 1-ig kell közzétennünk a villamosenergia- és a földgáztarifákat, a távfűtési díjakat, illetve a víz- és csatornadíjakat. A javaslatokat az egyes cégek teszik meg, feltételezésünk szerint még ebben a hónapban. A földgáz esetében novemberben már meg is születik a döntés.