Ugorszkij nómer

Eltart egy ideig, amíg az ember elolvassa, hogy komunisztyi prijsli, mondta Menygert Tot, sztárij Menyjus, ráadásul nem is mondta ezt az öreg Tóth Menyhért, mármint hogy itt lennének a kommunisták, épp ezt nem mondta Menyus az Esterházy-regény második könyvében. Tart, amíg tart, az ember csak kibetűzi, főként ha a h-ra emlékeztető betűt képes bizonyos szövegkörnyezetben n-nek látni és olvasni, a c-t sz-nek és így tovább.

A szövegkörnyezet itt és most nem más, mint a Vszeszvit (Világ) ukrán folyóirat, világirodalmi szemle. Ez az ukrajinszkij zsurnal inozemnoj literatúri a Nagyvilág című magyar társához fogható, s elérhető a világhálón is (rövid angol útmutatóval), a www.vsesvit-journal.com címen; főszerkesztője Oleg Mikityenko, ennek a tavaly év végi különszámnak (szpeciálnij ugorszkij nómer) is ő az összeállítója. (A lapért külön köszönet Ivan Jackaninnak, a Szlovákiai Ukrán ĺrók Társasága elnökének, az Irodalmi Szemle testvérlapja, a Duklja főszerkesztőjének.) A kijevi kiadású világirodalmi szemlének ez az összevont, 240 oldalas száma azzal a nyilvánvaló szándékkal született, hogy áttekintést nyújtson a kortárs magyar irodalomról, de nem mellékesen más művészeti ágak jelenlegi helyzetéről is. De van például két színes képmelléklete is; az első Munkácsyig megy vissza az időben, s Kassáknál ér véget, a másik tartható kortársnak, Bak Imrével és El Kazovszkijjal. Ezenkívül tanulmányok és esszék hozzák közel a magyar társadalmi-közéleti helyzetet – ez utóbbi szemléből magyar részről kiemelhető Konrád György, Páldi András, Prágai Tamás, Szűcs Géza vagy Sumonyi Papp Zoltán dolgozata, de a jelenkor Magyarországának képét ukrán szerzők tanulmányai is árnyalják.

A lap reprezentatív szándékát jól szemlélteti, hogy a kortárs magyar költészet – a nem csekély számú ukrán műfordító válogató szándéka szerint legalábbis – tere hosszában Báger Gusztávtól Lator Lászlóig nyúlik, széltében meg Utassy Józseftől Nagy Gáspárig, s akkor az átlós irányt Parti Nagy Lajos és Tóth Krisztina vonala jelenthetné. Hasonló, de valamivel még szűkebb területet szabtak ki a prózának. Ebben Esterházy két szövege (a már idézett Harmonia caelestis csaknem ötven oldal terjedelemben, válogatott részletek a regény második részéből, valamint ugyanennyi a Javított kiadásból – Ivan Bilik és Vjacseszlav Szeredá fordításában) vezeti a folyóiratot gerincképző szereppel. Kertész Imre hozzá képest már csak tizedannyi terjedelmet kap, s ebben már benne van Vizi E. Szilveszter Kertészt köszöntő beszéde is (iz gazeti Magyar girlap). Kertésztől Znedoleni címmel részlet olvasható a Sorstalanság végéből, Okszana Kovacs kis fordítói eligazítójával (roman tyemi Golokosztu). A prózafordítások maradéka csak erős megszorításokkal nevezhető a kortárs magyar epika jellemző vonulatának (Spiró György Gyurkája a kivétel, ez a jó kis szöveg a Holmiban jelent meg 2004 márciusában; lap világhálós változatán is hozzáférhető).