Tisztul a levegő Vaján felett

Köteles László: „A végleges megoldást az európai uniós ISPA-program támogatása jelentheti.” Somogyi Tibor felvételeA vajáni hőerőműben négy évig tartó felújításnak az volt a célja, hogy a káros anyagokat a minimumra csökkentsék. Mennyire sikerült ezt elérni?

Az erőmű Szlovákia legnagyobb légszennyezője. A környezetszenynyezés csökkentése céljából a vállalat 1997-től folyamatos rekonstrukciós munkákat végez. Eddig mintegy 1,7 milliárd koronát fektettek be az égéstermékek kéntelenítésére és nitráttartalmának lényeges csökkentésére, az erőművi blokkok felújítására, az emissziót mérséklő égőfejek lecserélésére. Az új technológiák révén körülbelül 35 százalékkal csökken a nitrogénoxid, 60 százalékkal a kéndioxid és 30 százalékkal a szilárd szennyezőanyagok kibocsátása. A légszennyezés mérését az üzem végzi, az eredményeket továbbítja a járási hivatal környezetvédelmi osztályának. Az ellenőrző vizsgálatokat a Szlovák Hidrometerológiai Intézet illetékes csoportja biztosítja.

Az évtizedek során az erőmű a légszennyezésért az Állami Környezetvédelmi Alapba több száz millió korona kártérítést fizetett. E tetemes összegből bizonyos hányad évente visszakerül a járásba. Korábban Tőketerebes, most pedig Nagymihály környékére.

Az erőmű az említett alapba átlagban 70 millió korona légszennyezési illetéket fizet évente. Ez az összeg része annak az 1 milliárd koronát kitevő környezetvédelmi költségvetésnek, amelyet a szaktárca beruházások támogatásra használ fel. Többször javasoltam, hogy a befolyó összeg mintegy 20-25 százalékát a szennyeződésekkel közvetlenül sújtott területeken forgassák vissza, de ajánlásomat eddig egyetlen miniszter sem fogadta el. Mi több, Jozef Zlocha volt környezetvédelmi miniszter annyira feldühödött az akkor felállított nagykaposi millenniumi emlékmű miatt, hogy egy fillért sem juttatott a régióba. Ezenkívül tudni kell, hogy a hőerőmű számláját terheli a légszennyezésből eredő mezőgazdasági károk finanszírozása. Ez a kötelessége hasonló nagyságrendű kiadást jelent, mint a környezetvédelmi alapba befizetett 70 millió korona. Ezzel kapcsolatos érdeklődésem meglepte az illetékeseket, s úgy tettek, mint akik nem tudják, miről van szó. Jómagam is csak kerülő úton szereztem tudomást arról, hogy létezik egy ilyen „titkosított” tétel. Ennek kezelése áttekinthetetlenül működik, amire bizonyíték az az eset, amikor a Nagymihály melletti Tusaújfalu Mečiar idején olyan tetemes kárpótlást kapott a hőerőmű pénzéből, hogy csupán az ügyben közbenjáró ügyvéd, akkori parlamenti képviselő tiszteletdíja 112 ezer korona volt.

A térség ivóvízellátásának kérdése továbbra is megoldatlan. Hol tartunk ezen a területen, és jelenleg milyen projektumok kivitelezése folyik?

Az ivóvízellátás csak részben megoldott. Annak ellenére, hogy a talajvizek nitráttal és biológiailag szenynyezettek, a lakosság máig a fúrt kutak vizét fogyasztja. Az egészséges ivóvízzel való ellátás csupán részben kielégítő. A csatornarendszer bővítése az eddig rendelkezésre álló anyagi források szűkössége miatt nem volt lehetséges. Egyelőre a starinai víztározó számít tartalékbázisnak. A végleges megoldást az európai uniós ISPA-program támogatása jelentheti, mely hozzásegítene Felső-Zemplén ivóvíz- és csatornázási gondjainak megszüntetéséhez. A beruházás anyagi terheinek megoszlása a következő lenne: 64 százalékot Brüsszel, 25 százalékot Szlovákia, 11 százalékot pedig az érintett községek közössége állna. Ezzel végérvényesen megoldódna az Ung-vidék jelenlegi rossz ivóvízellátása. Állami támogatással vagy önerőből hozzákezdett néhány község – Deregnyő, Mátyóc, Iske, Bés, Budaháza, Veskóc, és még sorolhatnám – az ivóvízhálózat építéséhez, de segítségre nekik is szükségük lesz.

Az ivóvíz mellett hasonlóképpen időszerű a szennyvízelvezető hálózat kiépítése. Hozzájárul-e a költségekhez az állam, esetleg Európai Unió támogatásra is számíthatunk?

A tervezet második szakaszának a régió csatornázási és szennyvíztisztítási problémáit kell megoldania. Ezzel párhuzamosan a térség nagyobb településein már folyik a meglevő szennyvíztisztítók felújítása, mégpedig a környezetvédelmi alap támogatásával, valamint újabb beruházások kezdődtek el a Bodrogköz és az Ung-vidék falvaiban.

Milyen súlya és hatásköre van a környezetvédelmi bizottságnak, mennyire veszi figyelembe a tárca és a parlament az ajánlásait?

Az előző megbízatási időszakban a „száműzötteké” volt a környezetvédelmi bizottság. Ellenfeleit ebbe a bizottságba helyezte a mečiari garnitúra. Szerencsére ma a fordítottja mondható el róla, és az egyik legeredményesebbnek számít. Határozottságunkkal általában sikerült keresztülvinni elképzeléseinket, észrevételeinket.

Ha újra bekerülne a parlamentbe, mi az, amin eddigi környezetvédelmi tapasztalatai alapján változtatna?

Elsősorban naprakész információkkal kell rendelkezni, hogy méltón képviselhessük választóink érdekeit. Szorosabb együttműködést képzelek el a szomszédos államokkal, hiszen a környezetvédelem határai nem esnek egybe a politikai határokkal, számos közös projektumon tudnánk együttműködni. Egyszóval, mindnyájunk számára meg kell teremtenünk az egészséges élethez való jog mellett az ehhez szükséges feltételeket és körülményeket.