Szülői értekezlet

A szülői értekezleten a tanító néni kiállt a szülők elé, s elmondta, milyen kapcsolatot alakított ki a gyerekekkel. A szülők nézték őt. A kicsi gyerekpadok mögött ültek, az alacsony székeken, s miközben a tanító néni egyre csak beszélt, kezdtek lassan a kicsi székekkel együtt emelkedni a teremben, a padok fölé. Nem mind egyszerre, hanem ábécérendben, mert a tanító néni is, hogy senkit se hagyjon ki, ábécérendben dicsérgette a gyerekeket. Egyedül Radoslav Opatlík úr maradt a földön. Fiát, Oto Opatlíkot szintén nagyon dicsérte a tanító néni, főként a nyugodtságát és férfias tartását emelte ki. De Radoslav Opatlík úr ebben semmi különöset nem talált. Hiszen ő maga is, amikor még kisgyerek volt, nagyon kiváló, férfias tartású tanuló volt. Ahogy a tanító néni befejezte a beszédét, a szülők fokozatosan visszaereszkedtek a földre. Simán, senki nem dőlt el, még a széklábak sem csikordultak meg a padlón. A tanító néni azonban tartogatott még a végére egy megjegyzést. Meg szerette volna enyhén róni, de igazán csak nagyon enyhén Oto Opatlík tanulót. Mégpedig amiatt, hogy tegnap a tanítás alatt felbontott egy zacskó cukorkát, és egyetlen tanulótársát sem kínálta meg belőle. Radoslav Opatlík apuka erre felemelkedett a levegőbe, és kirepült az ablakon. A kis széke a helyén maradt. A többi szülő csak a fejét ingatta. A tanító néni elmosolyodott, és mindenkinek kellemes maradék estét kívánt.

Laco Kerata

(1961, író, színész, rendező) (Csanda Gábor fordítása)